Túrabeszámolók


Vértesi Maraton/Félmaraton/Minimaraton

Rush2006Túra éve: 20072007.06.11 18:52:14
Lowe Alpine kicsit másképp:

Az Óperenciás-tengeren is túl, a koszos-büdös XI.kerületben élt egy futó. Ez a futó minden hétvégén járt-kelt az országban hogy kicsit legalább feledtesse a hétköznap fájdalmait. Mindig várta és várta a hétvégéket, böngészte a túra illetve futónaptárakat, szombat reggel általában hajnalba türelmetlenül pattant ki az ébresztõre, de boldog volt mert tudta ismét egy kihívás következik amit Õ választhatott ki. Így történt ez eme vasárnap reggel is. Egy 44 km-es futást szemelt ki magának a Vértes-hegységben. Lázasan pakolászott, minden apróságra odafigyelt, hiszen ma megint ott kell lennie mint fejben mint lélekben. Nemsokára útra kélt a vándor, és hamarosan már a vonaton ülve elmélkedik hogy milyen is lesz ez a mai napja. Nem sok ideje volt elmélkedni, ugyanis hamarosan már azt az állomást látta maga elõtt ahonnan élvezet lesz elindulni, és fájdalom, de öröm lesz megérkezni. Észrevesz pár embert aki hasonlóan megszállott mint Õ, üdvözli Õket, és jókedvûen útnak indulnak. Próbálnak mosolyogni, jókedvûnek lenni, de legbelül már hallják ezt a hangot hogy "indulás!!" Hamarosan megérkeznek a tett színhelyére a többi ember közé, és itt már hiába ismerõs-ismeretlen arcok párosulnak, tudják hogy Õk egy család, egy nagy család. De térjünk vissza a vándorhoz, aki ismét futni készül, meg akarja hódítani a Vértest, le akarja gyõzni a távolságot!

07:45-öt mutat az óra, a kezdeti feszültség úrrá lesz rajta, szíve hevesebben ver, lábai lemerevednek, de amikor útnak indítja a szervezõ egyszercsak elkezd futni. Látja maga elõtt a hömpölygõ tömeget, tudja hogy ez a sok ember mind magának szeretne bizonyítani, és Õ is így van vele, harcol és küzd ameddig tud! A hosszú aszfalt után megváltó erdõ következik, majd késõbb kezdõdik az emelkedõ.. A futó lemereszti fejét, összeszedi gondolatait és fut, hegynek fel,hegynek le. Közben átél 1-2 holtpontot, köszönti kedves ismerõseit akik minden földi finomsággal kínálják közben. A kín 4 óra 22 perc után megszûnik, és helyébe az öröm és a boldogság férkõzik, mert teljesítette feladatát, amit Õ maga tûzött ki, és nem hagyta hogy legyõzzék az erdõk-hegyek-utak. Ma Õ volt az erõsebb, és reméljük hogy ez máskor is így lesz! A futó boldog volt, és kissé mámoros, mintha egy kis pezsgõ tódult volna az agyába, de csak a nap és a meleg érzékeltette hatását.

Ez a futó én voltam!