Bazalt 100 (102,3 km - 3511 m szinttel) sikeresen teljesítve 19 óra 30 perc alatt.
Zsinórban harmadjára teljesítettem ezt az egyáltalán nem könnyű megmérettetést. Érdekes, utólag néztem rá hogy 2022-ben csak 6 perccel mentem gyengébbet, 2023-ban pedig mindössze 1 perccel mentem jobbat :) Azt hittem az idei tempó pedig erősebb lesz jóval az előző éveknél, de úgy látszik akkor sem tétlenkedtem.
Hajnal 4 órakor Botos Istvánnal, és Ács Gabival indulunk Eresztvénybe a rajthoz. 5:40-re meg is érkezünk, így ügyes-bajos dolgaimat kényelmesen elintézhetem. Végül 6:25-kor indulok neki a túrának. Egy ismerős környékbeli futóval indulunk neki. Az első 4 km-t végigkocogjuk, bár a barlang átkelést kihagyjuk, biztonsági szempontból fölötte visz át a szalagozás. Somoskőújfalu után indul a nemulass föl a 725 m-es Karancs csúcsára. Itt mindenki a saját tempójában halad. Jól haladok fölfele, annak örülök hogy a nagy meleg előtt letudom a goromba emelkedőt. Attól viszont már itthon paráztam hogy milyen lesz a meredek lefele az Északi Zöldön, a lassan sima talpú cipőmben. Nagyon óvatosan haladtam immár egyedül. A lényeg sikerült, szerencsére megúsztam esés nélkül, nagy megkönnyebbülés.. Utolérem Istvánt és Ritát, akik ügyesen haladnak. 22 km-ig, a Nagyromhányi-kilátóig erősen himbálózik az útvonal le-föl a határvonalban. A kilátónál frissítőpont, végre van csomó ásványvíz, és nassolnivalók, gumicukorral. Kis oda-vissza rész, jönnek az ismerősök szorosan mögöttem. Andit megmentem a talpába fúródott tüskétől, és bízom benne hamarosan utolér, végül nem így lett :( Karancsberény településen számítottam a kisboltra, szerencsére nyitva volt. Vizem volt bőven, viszont még nincs olyan meleg, így egy üveges sört le is csavarok ott helyben, majd irány a hosszú aszfalton nagyon sokáig a P- jelzésen a Légrády vadászházhoz. Itt különféle kekszek, és végre szörp is található volt.
Ez után a szemeimet erősen meresztettem, mert tudtam hogy igen kacifántos a P- jelzés útvonala. Szerencsére nem tévedek, de többször az emlékezetem húz ki, jelzés híján. Mire boldogan leérnék a 37 km-nél levő Karancsalja sportpálya nevű pontig, egyszer csak fura módon kilyukadok egy erdő szélére. Gyanút fogok, valami nem stimmel. Előveszem a térképet, és látom hogy jól letértem az útról, valami kanyart nem vettem észre, így pont kihagytam a frissítőpontot, és az út folytatásán vagyok. Ciki, nem ciki, visszafele futok, és fordítva érek oda az ellenőrzőpontra. Előtte a pontról már helyes irányba távozó nagy csapat csodálkozik honnan jövök. Sebaj, megérkeztem ez a lényeg. Jutalmam szuper lekváros kenyerek, pogácsa, és szörp. Kicsit le is ülök mert fogytán az energia. Feltöltekezvén immár a jó úton haladok, de a réten le kell ülnöm, mert fura érzés van a jobb nagy lábujjamban. Mint ha egy tüske lenne benne, de levéve a zoknit egyszerűen nem lelem.. Sokáig zavart is, párszor még meg kellett állnom, de nem értettem mi lehet a gond. Itthon átnézve egy szó szerint minimális tüske fúródott bele a kis lábujjamba, amit csak tűvel tudtam kioperálni. Na így mentem még 66 km-t..
Élesen visszafordulva immár a S- jelzés a társam, ahol hamarosan utolér futva Fridrich Laci. A kilátó oda-visszája után utol akart érni, ez sikerült is. Innentől Lacival egészen a túra végéig együtt mentünk. Salgótarjánba érkezünk, én folyamatosan mondom Lacinak mire számíthat útvonalügyileg, és hol vannak vízvételi lehetőségek. Például máris itt. Egy közkútnál mosdunk meg igen rendesen, majd a szembe levő dohányboltba beugrok egy feketeribizlis-limeos mentes sörre. Hamarosan Laci is így tesz, és hoz egy literes kólát is, amit leülve egy lépcsőn jólesően elfogyasztunk. Feltápászkodván mondom neki hogy most egy nehezebb rész jön, a levegő állni fog, és hosszasan emelkedik az út a kohász kék jelzésen a Pécs-kő nyergébe. Ez pontosan így is történik, de közben jókat trécselünk múltról-jelenről-jövőről. Felemelkedvén a nyeregbe a főszervező hölgy vár minket itt meglepetés pontként. Számítottam rá, minden évben szokott lenni, bár tavaly túl gyors voltam és akkor még senki sem volt itt. Most viszont megállunk, jéghideg sört kapunk, és kólát. Nasik is vannak, abból is elveszek párat. Hú ez nagyon jól esett! Könnyedén fel is mászunk a Pécs-kő 543 m-es csúcsára, ahol kódot jegyzetelünk.
Ez után a P-háromszög jelzésen kocogunk tovább, figyelvén, nehogy az éjszakai S- jelzésre keveredjünk rá. Ponyipuszta után már irgalmatlan meleg lett, nagyon vártam hogy visszaérkezzünk Eresztvénybe 60 km-hez. Előtte viszont a P- jelzésen mászni kell hosszasan. Lacinak mondom hogy éjszaka is itt kell majd jönni, nem túl jó hír.. Megmutatom a Boszorkány-kői P3-ög elágazást, de nekünk most még a P- a mérvadó. Elérkezünk a Dornyai th-hoz, ahol egy jéghideg forrás önt lelket főleg belém, és meg tudom tölteni a flakonokat, alapos arcmosással egybekötve. Végül visszaérkezünk Eresztvénybe, ahol 57,6 km-nél járunk (nekem ez akkor is mindig 60 :) Végre megehetem az itt hagyott (depózott) paradicsomos húsgombócos konzervemet, mellé krumplival. Szuper jól esik. Közben itt van a nagy csapat is, akikkel még Karancsaljánál találkoztam amikor benéztem a jelet. 22 perc pihenés után Lacival indulunk tovább, a többiek pár perccel előttünk. A Somoskői várba nem kell felmenni, előtte egy múzeumnál írjuk föl a kódunkat, majd lejjebb egy közkútnál ismét nagy mosdás a dögmeleg miatt. Ez után a Közép-bánya tó előtt 61 km-nél érjük utol a többieket. Kis Szvetlanát, Harrer Tamást, Kovács Ádámot, Szepesi Richárdot, és a hatvani Szabó Attilát. Mivel a tempónk teljesen megegyező, így Laci szavával élve bandázunk sokáig innentől :) A frissítőponton van kalciumos és multivitaminos plussz tabletta, egyből feltuningolom a vizeimet. Érdekes ecetes chipset is kóstolhattunk, és megcsodálhattuk az igen szép tavat. Ez után a minden évben baki megint megmutatkozik. Ismét van szalagozás, de arra mutat amerre a rövid táv megy. Ami nem lenne baj, ha lenne eligazító tábla hogy melyik táv merre. Szerencsére az előző két évről berémlett (első évben el is tévedtem), így a helyes S-négyzeten haladunk nyílt részen át a Réti-keresztig, ahol megint van nasi és víz. Rónafalu, majd Rónabánya településeken áthaladva intenzívebb mászás jön a Szilvás-kő csúcsára, ahol kódot jegyzetelünk, és megcsodáljuk a pompás panorámát. Megpendítem hogy ha ügyesek vagyunk leérhetünk lámpa nélkül 72 km-hez Bárna településre, és akkor túléljük a benőtt, borzalmas S-négyzetet. Bizony ügyesek voltunk, nagyon szépen mozgott mindenki a csapatból, és kocogva haladtunk. Egyre biztosabbá vált hogy leérünk lámpa nélkül. Annak extrán örültem hogy a S-négyzet idén le volt kaszálva, így százszor kényelmesebben tudtunk rajta haladni mint az előző években. Persze azért a S-kerékpárút jelzésen továbbra sem bringáznék, csak ha szánt-szándékkal akarnék defektet magamnak. Leértünk a településre, jutalmunk frissítőpont. Én vajas kenyeret majszolok uborkával és paradicsommal. Kóla is van, szörpök is, szupi! A többiek rendelnek sört is, hogy ha 4 km után visszaérkezünk ugyan ide legyen az is. Eleinte én is kértem, de végül visszakoztam, féltem hogy a sötétben bekómázok tőle. Úgy is van itt kóla, majd azt nyomatom inkább. Tovább haladván hamarosan felkerülnek a fejlámpák, és a kohász kék igen benőtt útvonalán rambózunk, vagyis törjük az utat. Később élesen a K-háromszögre fordulván rövid, de erőteljes emelkedőn érünk fel a Nagy-kő 522 m-es csúcsára, ahol kódot írunk. Lacival kimegyünk a pár lépésre található kilátásig, így sötétben is varázslatos a táj. Ez után nem győzünk kocogni a többiek után, és csak a hegy alján érjük őket utol. Közben felélénkültek a lódarazsak, többen beszámoltak a dögökről akik éppen elől mentek. Kis tanakodás, megvan a jó út, és irány vissza Bárna. Megint frissülhetünk, szuper. Nagyon jól esik már leülni a székbe az az igazság.. Mindenki elfogyaszt mindent, irány tovább. A K- jelzés másik ágán haladunk, egy rét szélén balra kell menni, a többiek kérdezték honnan tudom. Szerencsére nyugodtan válaszolhattam hogy rutinból, mert tényleg így volt. Az igen erős emelkedőn Lacival kicsit gyorsabban haladunk, és ellépünk a többiektől, de csak minimálisan. Szőröspusztára lekocogván immár a S- jelen van jéghideg kóla a ponton, juhúú. Már 82 km-nél járunk. Kicsit időzünk, de alig 2 percre rá megjönnek a többiek is. Átadjuk a helyet, hadd pihenjenek ők is kicsit, mi addig tovább indulunk. Bizony nem könnyű rész következik.. A Kota-hegyre fel, majd utána a Somlyára. Szerencsére jó passzban vagyunk. Most Laci megy elől, én meg loholok utána. Közben a lódarazsakkal is küzdünk. Mondom Lacinak ne hadakozzon velük, mert még agresszívebbek lesznek, csak kapcsoljuk le a lámpát. Visszaérkezünk a Pécs-kő nyeregbe, és bizony a kedves főszervező által elrejtett ásványvizeket megleljük a fa mögött, és megcsapoljuk őket intenzíven.
Alig telik el 2 perc, mire indulunk meg is jönnek a többiek. Tyűha, igen gyorsak ők is. Most csak a Pécs-kő mellett megyünk el, ez után az egykori sípályán galoppozunk lefele. Ha az itiner nem írná soha nem jönnék rá hogy ez anno sípálya volt. Ismét megérkezünk Salgótarjánba, de most korom sötétben, és a másik végére. Hamar megleljük a Velosport kerékpár és túraboltot. Tavalyi hibámból tanulva, most tudom hogy az út túloldalán a garázsnál lesznek elrejtve a vizek, és a kód. Megleljük, kicsit leülünk, előveszem a még itthoni szendvicseimet, így 93 km után jó lenne ha elfogyna :) Kis városi etap a kórház mellett, majd ismét erdőség, és P- jel. Emelkedik az út folyamatosan, de nem vészes. Visszaérünk a nappali útvonalba, itt már intenzívebb a dőlés szög, de aztán a P-háromszöget elérve a Boszorkány-kőre teljesedik ki igazán a durvulás. Kapaszkodok fától-fáig, a cipőnek nulla a tapadása, az út törmelékes. Laci is küzd, alig várja a végét. Egyszer az is eljön, felírván a kódot gyorsan kortyolunk is vizeinkből, majd haladunk tovább, mert alig 700 m-re van a következő kód, a Salgóvár tetején. Felszenvedjük magunkat a lépcsősoron, majd meglelvén a kódot immár végig lefele visz az út. A rövid oda-visszán szemben jön a nagy csapat, nem sokkal vannak mögöttünk. Lefele már végig futunk, a Dornyay háznál most nem kell a forrásvíz, mindjárt itt a cél! Végül 102 km után hajnal 1:55-kor beérkezünk, a többiek 8 perccel utánunk. Lacival pacsizunk egyet, örültem a társaságának!
A célban finom instant levesek, virslik, és megannyi snack várt minket. Szuper jól esett fáradt testemnek a kalóriapótlás. Pont 2 óra múlva meglepetésre beérkezik Botos István is, nagyon szép időt ment! Alig fél óra múlva indulunk is, így szerencsére igen hamar hazaértem, és a majdnem teljes vasárnap az alvás jegyében telt nagyrészt. Köszönöm a szervezőknek ezt a szuper túrát, és hogy ismét felfedezhettem ezt a csodás tájegységet! |
