Kezdődjön minden az első Kinizsi Százassal. Jó régen volt -1981 szeptembere - még a pre-domestos korban vagyunk, amikor még a gyümölcsöket sem mostuk meg egyáltalán. Én akkor már 12 éves voltam. Boldog lakótelepi gyerekként éltem a mindennapjaimat, aki minden nap rugta a focilabdát a házak közti kitiport gyepen.
Jártam zeneiskolába is, imádtam zenélni akkor is. Túrázni nem nagyon jártam. Néha szüleimmel vagy nagynénémmel azért bele-beleszagoltunk a Bükkbe és a Mátrába is. Anno 1980-ban Aggtelekre is elmentünk Zaporozseccel. Emlékszem, ott a 4 napos szakadó esőben róttuk a kilométereket, miközben zajlott a moszkvai olimpia Növényi Norbert birkozó aranyával fémjelezve.
Aztán jött 1981 szeptembere : elindult még az « átkosban » az első K100+ Csillaghegy-Szárliget között, amely nyomvonalon a Koldusszállás-Szárliget még 3-4 km-vel hosszabb, mint a jelenlegi vonalon a Koldusszállás-Tata.
Szóval akkor vissza a jelenbe - nagy ugrással - itt vagyunk 2024-ben. Azóta eltelt egy vékonyka 43 év. Most volt a hétvégén a 42. rendezés.
Akkor mondom megpróbálom 13-szor is ezt a 2010 óta számomra már “kötelezővé vált” teljesítmény túrát. Nagyon várom minden évben. A 24 órán belüli “challenge” meg a sok ismerős, a feeling miatt is. Most is eszembe jutott egy csomó szép emlék, sok túra legenda az elmúlt 14 év alatt. A K100-on szinte végig egyedül megyek már régóta. Néha csapódok oda régi ismerősökhöz meg új ismeretlenekhez is, de nem sok időre. Próbálok velük beszélgetni, de nem akarom ezt eröltetni, sajnos én túl sokat beszélek. Így aztán szépen maradok a gondolataimmal magam, megyek tovább. Így is nagyon élvezem a májusi természet csodáit.
Az eredeti bevált taktikával megyek, az első 40-50 km-t megynyomom, aztán próbálom tartani a lecsökkent tempót, kevés pihenőkkel…
15 km-hez a Hosszú hegyre próbálok 3 órán belül érni, majd a 25 km-nél lévő Pilis nyeregbe is próbálok 5 óra alatt odaérni, az már nem szokott összejönni. (onnan már csak 99.900 lépés van)
Idén nem elöször, Kesztölcön jött egy nagy mélypont. Bejelez a már nem teljesen fiatal testem. Ilyenkor megállok, össze kell magam szedni, zoknicsere, kaja, ital, stb.
Aztán a Nagy-Gete már bőven 5 km/h alatti átlaggal pont 9 óra alatt van meg. Idén Tokodon nem álltam meg egyáltalán, mentem tovább. Aztán Mogyorósbányán is limitált pihenést kellett tartanom…11 óra 20 perc menetidőnél innen is indulás tovább… irány Tata…még 48 km… van hátra minima.
Aztán minden rendben volt a Pusztamarót utáni emelkedőig (kb. 67 km), még a Gerecse üdülő elött.
Ott megérkezett a nyakunkba a nagy zivatar. Pillanatok alatt a terepfutó cipőm is szétázott. De nincs megállás, sötét is van, fejlámpával a sok benött, csuma vizes bokor között mentem, mint annak idején Vietnámban John Rambo. Az OKT-n folyt a viz vastagon… Elöttem senki…mindenki mögöttem haladt… csapattam …
Aztán Bányahegy elött azért már elállt az eső, de addigra a terep nagyon elkészült, már jégpályává vált sok helyen, itt is az a csúszós agyag… és ez maradt is a Baji erdészház elötti szakaszig……
Szóval meglett 22 óra 24 perc alatt a 13. K100
Bennt hagytam 1 óra 36 percet, ennél én nem akarok soha jobbat menni.
Szóval beértem 5:14 -re, igy elértem a Tóvároskerti vonatomat. Elötte nagyon jól esett a gulyás és még egy vékony toalett igazitás is volt.
Várom a 2025 májust, amikor remélem megpróbálhatom 14X is.
Köszönöm a szervezőknek ezt a legendás túrát, a régi meg az új ismerősöknek a társaságot.
Szép nyarat Mindenkinek!
Ui: Várom Ottorino és DJ_Rushboy beszámolóit. Jó volt veletek is találkozni. :--)) | 