Téry Ödön Emléktúra 50 km - 1360 m szinttel - 8 óra 03 perc alatt
Egyből a rajtidő elején szerettem volna indulni, mert tudtam hogy van egy frissítőpont, ahol annyi minden finomság leledzik hogy bizonytalan időt fogok ott eltölteni tuti.
7:00-kor el is indultam a túrán. Összefutottam Fullmann Janival, együtt gyaloglunk, és sztorizgatunk. Rég mentünk együtt, meg Jani is ritkábban túrázott mostanság. A túra nincs túlságosan túlbonyolítva, Piliscsabáig, jó 22 km-en át az országos K- jelzést kell követni. Hűvösvölgy után a hosszú Zsíroshegyi úton tempózunk erős gyalogtempóban. Kabátot nem hoztam, a pulóverben még elég hideg van, de persze ez később változott. Természetesen becsülettel (!) felmegyünk a Máriaremetei bazilikához, mert a jelzés arra visz, nem pedig a Ko-ön. A szurdok előtt megleljük első pontőrünket. Kiderült hogy pár perce jöhetett csak, mert az előttünk levőknek még nem volt itt senki. Mi megkapjuk pecsétünket, és immár a Remete-szurdokban haladunk tovább. Jön az igen intenzív mászás a szurdokból ki a K-en, Jani elbúcsúzik, óvatosabbra veszi a figurát. A Zsíros-hegyig már jóval kellemesebb az út dőlésszöge. Igen sokszor jártam erre, de szeretem ezt a részt.
Felérvén a Muflon-itatóhoz pontőrök igazolnak, majd Széll Laci állít meg, ugyanis nincs kivel koccintania. Kapok tőle egy jó kis DAB sört, majd sztorizgatunk picit, köszi Laci! Jani addig utolér majd le is lép, én ráérek ma igazán :)
Ez után továbbmenve, inkább egy darabig túrázós tempóba haladok. A Nagy-Szénást becsülettel (!) megmászva haladok tovább, de előtte a csúcson meg kellett állnom, ugyanis gyönyörű kilátás adódott, és a szél (na nem a Laci) miatt igen messzire el lehetett látni. Ez után hosszabb unalmasabb rész jött Piliscsabáig. Lefele bele-belekocogok, és utolérem Janit, aztán együtt is túrázunk ismét tovább. Piliscsabára érve becsülettel (!) elmegyünk a vasútállomásig, majd letérünk K- jelzésünkről, és a K3-ön megyünk egy picikét, hogy utána az itiner szerinti Szent István úton érkezzünk meg a Kiskopár bisztróhoz, ahol maga a főszervező úr, és jó pár ismerős pontőr leledzett.
Jutalmunk: vajas-paprikás zsemle, és egy dobos sör. Tovább állunk Janival, majd a P+-en kikapaszkodva érkezünk bele az igen sokszor járt P-S- jelzésekbe. Nekünk most a P- a mérvadó. Hosszasan haladunk a Csévi-nyeregig, közben mesés a panoráma a Pilis-hegyre, és hátra sandítva a Budaira is. Leválik a P- jelzés, és innentől a festése is igen silány minőségbe csap át. Tudtuk hogy lesz egy nagyon trükkös balkanyar, de így is tovább mentünk picit, nekem lett gyanús a terep. Az elágazásban persze egy darab jelzés sem volt. Pilisszántó előtt kicsit belekocogok, Jani lemarad, ő gyalogol továbbra is. Felkapaszkodván a Magas-hegyi nyeregbe a Z- jelzésen jobbra, majd a Z4-en balra következik a túra kánaánja, a Som-hegyi kulcsosház.
A főszervező úr teleportált, mert itt is itt volt már. Na szóval, mivel sokakat ismerek a pontőrökből, egyenesen a konyhába irányítanak, ahol a menü a következő: paradicsomlevessel kezdem, aztán zöldséglevessel folytatom. Meginvitálnak finom "házival", miért is ne? Megköszönöm a szívélyes vendéglátást, aztán visszaülvén az előtérbe még három nutellás kenyeret azért betolok :) 35 perc után indulok tovább, azt hiszem minden perce megérte itt! Pilisszentkeresztre érkezvén kezdődik a P intenzív mászása föl Dobogókőre. Meglepően jól haladok, azt hittem a sok kaja belassít majd. A 16:14-es buszt lőttem be Dömösről, meg kell hogy legyen, egy lazább gyaloglással is. Egyszuszra feltolom magam Dobogókőre, ahol a felhők nagyon ijesztgetnek, de végül nem lett szerencsére semmi zuhé.
A turistamúzeumban ismerős hölgy a pontőr, ő is megismer engem a sok Kékszalag Maxi 110-ről. Szolgáltatásra nem számoltam, de bizony még itt is volt vajas-paprikás zsemle. El is veszek egyet, és lefele el is nyammogom. A Rezső-kilátóhoz természetesen kimegyek, és jó 5 percet csak nézelődök, varázslatos a kilátás, a Csóványos kilátóját is kiszűröm a messzeségben. Ez után óvatos kocogással haladok, és nocsak, Janit érem utol ismét. A Som-hegyi kh.-nál kerültük el egymást, ő azt hitte tovább mentem, amíg a konyhában ücsörögtem a szervezőkkel :) Pár szót váltunk, aztán maradok a kocogásnál. A Szakó-nyeregbe érve viszont meglátok egy táblát ami azt mutatta hogy Dömös 3,8 km. Ránézek az órára. 8-as átlaggal pont elmegy a 15:14-es busz ha leérek. Pillanatok alatt kell döntést hoznom. Tudom hogy a terep innentől jól futható végig. Próbáljuk meg, de akkor viszont nagyon tolni kell.. Magamat is meglepve kb 13 km/h-val repesztek hátizsákban lefele innentől végig. Hínnye, szinte repülök.. A tábla újra informál, 2 km. Meglehet. A tempó marad ugyanígy, és végül 15:03-kor szó szerint besprintelek a célba. Átveszem díjazásomat, nagy sóhajtás, megvan a busz is. Gyurival utazunk hazafele jókat sztorizgatva, aki már egy hot-dogon is túl volt közben a célban. Minden jó ha a vége jó :) |
