NEMZETI ÜNNEP A LEGNAGYOBB TEMPLOMBAN A TERMÉSZETBEN
06:00-kor, a menetrendben feltüntetett időpont előtt ér a busz Szomorra 2022 október 23-án.Egy túratárssal sietünk a Szomori Sportcsarnokbéli rajthelyre, hogy indulhassunk a Szomori Teljesítménytúrák 56-os távján. A sportcsarnokban régi kedves túratársakkal üdvözöljük egymást. Ők korábban és nem tömegközlökődve jöttek, ezért már indulófélben vannak.
A nevezési procedúra után egyedül rontok ki az éjszakai sötétbe, és vágok neki a számos túráról ismert Kakukk-hegynek. A Hold csak egy vékony sarló. A csúcskőnél csak a rövidebb távoknak van ellenőrzőpontja, ezért haladéktalanul megkezdem az ereszkedést. Világosodik. Néhol kissé áttetsző ködtenger borítja alant a tájat. Valaki telefonnal készít videót, vagy panorámafelvételt; a gyengénél gyengébb fényviszonyok miatt kétségeim vannak a sikerességéről. Meredeken tipegek lefelé; a morzsalékos köves részeken meg-megcsúszok. Egyébként a talajviszonyok kiválóak a túrázás szempontjából. A nyári kisült fű kövérré és harsogó-zölddé változott, és most nedves az előző napi esti esőtől. Az Anyácsai-tónál van az első ellenőrző- és egyben etetőpontunk. Menet közben burkolom be a ponton kapott péksüteményt, ami nem könnyű feladat egy szántóföldön bukdácsolva. A szántóról egy raklap hídon kelek át egy kis éren. Amióta errefelé túrázom, itt mindig is raklap volt a híd. Most két újszerű tölti be ezt a funkciót. A régiek korhadt maradványai a mocsárból kandikálnak ki. Egy lankán kaptatok felfelé. Az utánam jövő hölgyhármas csevegését egyre távolabbról hallom. Visszafordulok, és a vékony törzsű fák közt látom, hogy túlmentek a raklapos letérésen. Elbődülöm magam. Meghallják, és trillázó kacagások közepette rálelnek a szalagozott beugróra. A domb másik oldalán jól siethető hosszú földút vár, ami egy aszfaltos útba torkollik, ami pedig elvezet a Zsámbéki-hegyen álló Zsámbéki Színházi- és Rakéta Bázis bejáratához. Itt csak a 23-asoknak van ellenőrzőpontja, de ez nem zavar abban, hogy lejmoljak egy zöldalmát a pontőröktől. Lefelé baktatva eszem meg a lédús, ropogós gyümölcsöt. A cserjékkel övezett útról fennsíkra érkezem, ahonnan már rálátni Zsámbékra. Útvonalunk becsatlakozik a sárga sávval jelzett turistaútba, amin amennyire tudok lesietek a Matyi Kultúrbisztróhoz, ami a következő ellenőrző- és teáztató pont.
Meglepetésemre még ott teáznak az utoljára a sportcsarnokban látott túratársak: Kákonyi Irénke, Lénárt Marianna, Végh Gyula, Mikonya György, Tóth Ferenc és Asboth György. Nyakalok én is egy pohár meleg teát, és a csapathoz csapódok. Most veszem csak le a már régen kikapcsolt fejlámpámat, mert erre külön nem szakítottam időt. Azért a nagy sietség, mert az 56-os változaton még nem voltam, és tekintve a szomori ritka és hektikus buszközlekedést, nem mindegy, hogy mikor érek célba. Együtt indulunk tovább lefelé, a romtemplom felé, hogy a szomszédságából ismét felkaptassunk a sárga sávhoz, utána pedig a zöld falevél jelezte hullámvasúton elrobogjunk az Óriások lépcsője felső végéhez, ahol pecsételtetés, alma és édességszelet a sorrend.
Lefelé koptatjuk a tényleg óriási mészkő-lépcsőfokokat, majd hosszasan menetelünk traktorok által keményre döngölt földúton. Tökéletes rajta a haladás, de megjegyzem a többieknek, hogy ennek a kötött, agyagos talajnak elég egy tizenöt perces kiadós eső és pocsolya meg sártengerré változik az egész. A hosszú oldalú cikkcakkok és hullámvasutak után látom a távolban a hegyeket, amelyeken össze fogjuk hozni az 1412 méteres szintemelkedés nagyját. Egy országút menti ellenőrzőponton többféle pálinkával kínálják a túrázókat, de nálam még nem jött el a lazulás ideje, és csak egy pár szál ropit csípek ki egy kínálópohárból, majd egy újabb ropogós almával kísérem le.
Dimbes-dombos útszakasz következik sok éles irányváltással, úgyhogy már azt sem tudom, hogy merre van az arra. Szalagozás és túratársak nélkül elveszettnek érezném magam. Itt jegyzem meg, hogy a szalagozás és az útirányt mutató táblák kihelyezése hibátlan. Amikor meglátom az Epöli-Kőszikla dombjait, amelyek egy pici túlzással darabonként Gellért-hegy méretűek, akkor már tudom, hogy nem kell aggódni, hogy kevesebb lesz a szint a beígértnél. Az hagyján, hogy meredek, mert az emelkedőket szép lassan le lehet küzdeni. A bökkenő az, hogy a felvezető köves ösvényt cross motorosok U alakú keskeny vályúvá mélyítették, amelyben csak manöken lépésekkel lehet előrehaladni, folytonos egyensúlytartási problémák közepette. A melegen sütő Nap - aminek különben fölöttébb örülünk – sem könnyíti a kaptatást. Az utolsó epöli bucka csúcskövénél kódot írunk itinereinkbe, majd meredeken lefelé ereszkedünk, miközben lassanként megfizetjük a felgyülemlett oxigénadósságot.
Először földek mellett, majd műúton jutunk el Epölre, a Sportpálya Büféhez. Pecsételtetés előtt ki akarom dobni a cipőmből, ami nem odavaló, de a leülésnél sikeresen felborulok a libikókát játszó sörpaddal együtt. Ha pálinkáztam volna, akkor az isten sem mosná le rólam, hogy max vagyok. Szerencsére a dús fűben nem esett bajom, csak egy kicsit törekes lett a pólóm hátulja. Az itt kiosztott gulyásleves vérré válik. Búcsúzóul iszom egy pohár teát is, aztán elindulunk Epöl felvége felé, ahol a zöld háromszög jelzés mentén balra emelkedni kezdünk egy újabb hegyre, az Őr-hegyre. Ez egy rohadtul trükkös emelkedő. A fák között átkéklő ég abba a tévhitbe ringat, hogy már csak pár lépés, és fent vagy, de a következő kanyar után még meredekebben folytatódik az emelkedő. A harmadik ilyen után felhördülök, hogy még egy emelkedő, és sikítófrászt kapok. Gyula megnyugtat, hogy ez lesz az utolsó. Odafönt a csúcson zsírkrétás kódfelírás után zuhoghatunk lefelé a Bajna Pincesor ellenőrzőpontra.
Pecsételtetés és frissítés után, mialatt Bajna csücske felé tartunk megállapítjuk, hogy micsoda egy ronda nagy hegyről jöttünk le az imént. Bajna érintése után át kell kelni az országúton, ami nem egyszerű, mert itt valami kalóz motorkerékpár-gyorsulási verseny lehet, annyira száguldoznak errefelé a jövő szervdonorai.
Hosszadalmas dűlőutazás következik. Itt már csak az erőltetett menetre koncentrálódnak a léptek. Jó darabon a Gyermelyi Zrt. tornyai látszanak előttünk, amelyek egyáltalán nem akarnak közeledni. Felüdülés, amikor végre a szalagok bevezetnek az erdőbe. Az avart rugdosva jutunk el egy újabb zsírkrétás kódfelíró ponthoz. Latolgatjuk, hogy milyen messze van még az utolsó ellenőrzőpont, és hány órakor fogunk célba érni. Földúton jutunk el egy elágazáshoz, ahol újszerű aszfaltúton folytatjuk utunk Gyarmatpuszta felé. Egy útmentén álló rocker-motoros hajrázik nekünk, és azzal biztat, hogy már a célegyenesben vagyunk. Ez azért túlzás. Gyuri falból megkéri, hogy vinné már el Szomorra. A motoros komolyan veszi, és szabadkozik, hogy az utasára vár. Csak remélni tudjuk, hogy nem egy teljesítménytúrázó technikai segédlete ez a motoros.
A flaszteren csattogunk el a gyarmatpusztai nagy pihenőréten székelő ellenőrzőpontig, ahol jól jön egy nagy pohár meleg tea. Sapka, sál, pufikabát a pontőrség öltözete, mi pedig pólóban izzadunk. Persze, tapasztalatból tudom, hogy milyen pontőrként egy helyben órákon keresztül silbakolni. Megint fel kell szívnunk magunkat, mert ki kell mászni innen a Szőlőhegyen keresztül Gyermelyre. Egy régebbi Turul túrán úgy tűnt, hogy ellenkező irányból hosszabb az emelkedő, most viszont az az érzésem, hogy ebből az irányból sosem akar lejtőbe átmenni a kaptató.
Leérve a községbe keresztül kell vágni rajta. Az enyhén emelkedő Tabán utca egyik portáján valami rettentően büdös műanyagot égetnek. Na igen; jólesik mélyen beszívni a friss vidéki levegőt. Az utca végén a Szomor felé vezető országútra térünk. Az erősen emelkedő flaszterkígyón gyakran kell letérnünk a padkára az autóforgalom elől. Örülök, amikor meglátom az útmenti fehér keresztet a korpusszal, mert tudom, hogy onnan már tényleg csak le kell gurulni Szomorra.
A lakott területre érve minden kutya minket akar megenni a kerítésen keresztül. Az egyik fel, alá rohangál a kertben és a házhoz érve a falnak ugorva indul vissza; ezen jót vidulunk. A templomtól már csak pár perc a cél. Erősen szürkül, de nem kell ma már ismét beüzemelni a fejlámpáinkat. A sportcsarnok ajtaját egy perccel 18 óra előtt tépjük fel. A buszmegállóba indulás előtt van idő a díjazás átvételére, sőt még egy mézes almalé elfogyasztása is belefér.
Jó társaságban, jól telt ez a szép nap, de még hátra van az afterparty, a hazautazás.
Ottorino |
