LESS NÁNDOR 66, 66km-es teljesítménytúra a Bükkben 2022.10.08
Két év kihagyás után újra megrendezték a Less Nándor emléktúrát a Bükkben, több távon, nagyon sok résztvevővel. Ez régebben igazi népünnepélynek számított, s hogy elkerüljék az erdő túlterhelését korlátozni kellett az indulók számát a rövidebb távokon most is. A hosszú távon, a 66km-en nem volt szükség ilyen megszorításra, az 60 feletti jelentkezőből végül 50-et nevet láttam az eredménylistán feltüntetni. Nekem ez volt a 13. Less Nándor teljesítésem a hosszú távon, ez már hagyományként beépült az életembe. Most a két év kihagyás miatt újra felfedezés hangulatba kerültem, mindennek örültem, mindenre rácsodálkoztam, mintha először láttam volna. S mint már annyiszor, a legszebb arcát mutatta meg az október elején színesedni kezdő ősz. A napunk sem spórolt erejével, csak a tartósan árnyékos helyekre nem tudott fűtést biztosítani. Igazi főnyeremény volt ez annak, aki vállalkozott erre a hosszú menetelésre ezen a szombati napon. Most először hoztam jó döntést az öltözködés tekintetében, gyakorlatilag a nyári felszerelésemben indultam el. Hamarosan olyan melegem lett, hogy végig egy szál pólóban folytattam az utamat, igaz, az első két „Hór-völgyes” szakaszon hiába emeltem a tempómat, már kezdtem lefagyni, érdekes legjobban a nagyujjam fázott a bal kezemen. Aztán végig semmi, örömmenet volt az egész. Leszámítva azt, mivel a 13. teljesítésem volt, a babonásság átsuhant a gondolataim között, de elhessegettem. A 13.-at végül megúsztam 2 szerencsés kimenetelű elzuhanással, pedig az utóbbi időben ez nem volt jellemző rám terepen. 2x hagytam el a GPS-m, egyszer a fényképezőgépemet, pedig aki ismer, tudja, mennyire betegesen vigyázok a tárgyaimra, 2 percenként leltárt tartok menet közben. Szerencsére némi bolyongás, és pár plusz kilométer után visszakerültek hozzám, a Kéktúra napján becsületes természetrajongók hadai lepték el az erdőt. Ennyit a 13. teljesítésről, ezzel megúsztam. Ezeket leszámítva boldogan telt az utam elejétől végéig. Néhány kedves baráttal, ismerőssel való találkozás már az elején feldobta a hangulatomat, majd hosszan, két újdonsült ismerős, futó srác aranyozta a napomat, akikkel egy jó időre társul fogadtuk egymást. Sokáig senior aranyérmesként végeztem rendszeresen a Less Nándoron, de, ahogy megy előre az idő, nagyobb lett a konkurencia, meg lassultam is, így nagyon boldog lettem, hogy sikerült most megcsípnem a senior bronzérmet a hosszú távon két élfutó mögött. Voltak holtpontjaim a 66km során, de mindig visszatért az erőm, igaz a mumus Nyomó-hegyen, az utolsó erőpróbán durván begörcsölt a bal combom, de némi nyomkodásra és rábeszélésre lelazult, jól duruzsolt alattam aztán a célig. Lámpagyújtás nélkül értem be az iskolába 11:55 perc kutyagolás után.
Bevezetőt írta és fotók: Szegedi József Pétervására
|
