IDEÁLIS KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT GYALOGOLTUNK ÁT ÁPRILISBÓL MÁJUSBA.
A "Sárga 70" teljesítménytúrák sorozatának járványügyi rendelkezések miatti megszakítása után végre 2022.04.30-án, 23:00-kor ismét elindulhattunk Esztergomból a sárga sáv jelzés mentén Budaörs felé.
Az éjszakai eget takaró felhőkből nem hullik csapadék, és a talajviszonyok is kedveznek a tempós haladásnak. Háromfős csapat tagjaként rajtoltam a vasútállomás peronjáról Kárpáti Szilvia és Szabó Tamás dr. társaságában. Bemelegítésnek fölöttébb megfelelt a Vörös keresztig tartó emelkedő. Amikor Hegymeg legelői mellől, fénykígyótól kísérve beérünk az erdőbe, figyelni kezdem az órámat, hogy éjfél után, amikor már május elsejét írunk, elővezessem a Májusköszöntő dal néhány strófáját. Tudjátok: "Itt van május elseje, Énekszó és tánc köszöntse!..." Persze szokás szerint már az első néhány taktus után lehurrognak. Sebaj, akkor is vidáman taposunk tovább a néhol pocsolyás erdei úton. Idáig jól nyomattuk a mezőnnyel lépést tartva, mert általában fél kettőkor szoktunk leérni Pilisszentlélekre, de most még csak 01:05 van, és itt vagyunk a faluszéli vízműnél.
Pajkaszeg közkútjánál való frissülés után a Pilis-nyeregbe nyilván már lassabb, de egyenletes tempóban csűrünk fel. Rövid szerelvényigazítás után fárasztó fékezgetős ereszkedés veszi kezdetét Klastrompuszta felé. Az ellenőrző- és frissítőpont felkeresése után különösebben meredek emelkedők nélkül rúgtatunk el a Csévi-nyeregbe, majd innen a Pilisszántó fölött hosszan húzódó gázpásztára. Egy éles jobb kanyar után köves, de nem túl megerőltető emelkedőn tartunk az Iluska-forrás ellenőrzőpontja felé, ahol tudva, hogy a következő megmászandó tereptárgy, a Fehér-hegy oldala milyen meredek, megiszom az itt szokásos energiaitalomat, majd belekezdünk a megmászandóba. A csúcskő örvendetes megpillantása után lerobogunk a pilisvörösvári irányultságú homokos gázpásztára. Pásztázás után egy kis erdei részletben hallgatjuk az ezernyi ébredő madár csicsergését és egy távoli kakas kukorékolását. A vasúti átkelőből a Kapellengasse-ra jutunk. Figyeljük, hogy mikor kell balra fordulni, hogy Kálváriát járhassunk. Könnyen elvéthető a letérés; egy sporttársat, aki túlfutott vissza is kell hívnunk. A kivégzés helyszíne közelében levő ellenőrzőpontot elhagyva eltesszük lámpáinkat, és amikorra leérünk a Fő utcára már határozottan világos van. Átmegyünk a vasúti híd alatt, felmegyünk a játszótérhez vezető lépcsőkön, és balra indulunk a Panoráma sörözőbeli ellenőrző- és etetőpont felé. Bulihangulat van, szinte egy gombostűt sem lehet leejteni a helyiségben. Kaja, és szerelvényigazítás után uccu le a szomszédos Pilisszentivánra, hogy nekitámadjunk az Antónia-árok egyre meredekebb emelkedőjének. Odafönt, a Zsíros-hegyen a Muflon itató zárva van, nem üzemel ellenőrzőpont. Hogy nem maradjon üresen az itiner megfelelő rubrikája, az OKT bélyegzővel pecsételünk. A Kerek-hegyi éles úttörésben a KRILL cég egy fán lógó automata bélyegzőjét használjuk. Tempósan baktatunk le a solymári benzinkúthoz. A kúttal srégen szemben frissítőpont működik, az igazolást majd kedves túratársunk Enikő adja mihelyt odaérünk a Rózsika-forráshoz.
Jóleső látvány, hogy a Millenniumi-réten - szokás szerint - lázas készülődés folyik május elseje megünneplésére. Az már nem olyan kellemes, hogy az energiát szolgáltató generátor gázolajszaggal árasztja el a környéket. Ez van. Akkor is fel kell szívnunk magunkat, mert a Paprikás-patak szintjéről fel kell másznunk a Kálvária-, majd a Szarvas-hegy oldalában húzódó keskeny ösvényre. Rákérdezek a Kötők-padjánál ülő kávézókra, hogy pontőrök-e, de nem azok. Nem baj, akkor majd a Virágos-nyereg OKT bélyegzőjét fogjuk használni, amint odaérünk. Azt hiszem az Újlaki-hegy szépséges kilátást kínáló csúcsának meghódítása még a páratlan panoráma ellenére sem hiányzik most egyikünknek sem, de hát arra visz a sárga. A vaskályha társaságában silbakoló pontőröknek sem könnyű a dolga, de az ő szerencséjükre is gomolyfelhős, napsütéses, komfortos idő van. Lejönni az Újlakiról ezúttal még gyötrőbb, mint a feljövetel volt.
A Határ-nyeregből egy apróbb hegyen, a Vadaskertin kapaszkodunk ki. Már egy ideje pizzaszeletekről folyik a társalgás. Mindenek előtt a hűvösvölgyi lángosozónál levő kék kútnál frissülünk, mielőtt felmennénk a kisvasút végállomásához, és a büfé teraszán valóra váltanánk a pizzaevésről szőtt ábrándjainkat.
Ettünk, ittunk és odalent, árkában hívogatón sikolt a villamos a kanyarban. Nagy a kísértés, de ha már idáig elvergődtünk, nem hagyjuk veszni a teljesítést; felkászálódunk, és bőszen támadunk a Nagy-Hárs-hegyre. A Kaán Károly kilátónál begyűjtött bélyegzés után leereszkedünk a Szépjuhásznéhoz. Beszagolunk az állomásra, hogy nincs-e ott véletlenül ellenőrzőpont, de nincs. Rajta, fel a Kis-kőfej mellé, elmegyünk a szanatóriumkerítés szürkesége mellett, felhágunk a sárga-piros jelzések fonódási pontjához, aztán lelankázunk a Virág-völgybe. Árok mellett kanyarodik fel az ösvény a Csacsi-rétre. Innen már jól siethető az út, tempósan nyomjuk tovább. Egyre gyakrabban bukkan elő és hevít a Nap. Megváltás a Nagyszénászug frissítőpontja, jól esik a hűs málnaszörp. A Sorrento felé vezető keskeny ösvényt már egy fokkal frissebben járjuk. Többször kell félreállnunk szembe jövő kirándulók elől; gyakran kutya is jön velük. Mielőtt a sziklákhoz érnénk meg kell másznunk egy rövid, de meredek ledöngölt utat, ami most szerencsére nem csúszik, csak erősen gravitál. Lejőve a sziklák mellől, lugas jellegű keskeny úton megyünk a Szállás-hegy sorompójáig. Az itt kezdődő keskeny ösvényt is felfedezték maguknak a biciklisek. Baromi idegesítő, hogy a néhol lábnyomnyi keskeny ösvényről fel kell kapaszkodni a hegyoldalba, hogy elférjenek. Két biciklis másodjára is szembejön. Diliház. Tamás túl korán kezdi firtatni, hogy mikor érünk már a Huszonnégyökrös-hegy nyergének ellenőrzőpontjához, de számtalan rét és kanyargás után ez is bekövetkezik.
Lecaplatunk a volt Csíki csárdához, ahol véget ér az Esztergomban kezdődő sárga jelzés. Régebben innen besétáltunk a célba, de jó pár éve ez nincs így. Át kell kelnünk a forgalmas Szabadság úton, hogy aztán a sárga háromszög jelzést követve, keservesen megmásszuk a Törökugrató szikláit. Rettentően zavaró, hogy az amúgy is veszélyes helyeken két irányú forgalom van. A mészkőhegy tetején levő kód felírása után a távoli színes panelházak felé mutatok megrémítve túratársaimat a közléssel, hogy még azokon is túl kell menni célunk eléréséhez. Lejőve a pontról, a bányaudvar vízcsapjánál arcmosással és ivással készülünk az utolsó, a legkellemetlenebb felvonásra a budaörsi utcákon való kolbászolásra a távoli általános iskola tornaterméig. Nagy megkönnyebbülés átvenni a díjazást, és megenni a jutalomfalatokat. Úgy vélem túránkkal keményen megünnepeltük május elsejét. A munka ünnepének folklórjához tartozó sört ugyan nem ittunk, ám a jutalomfalatként kapott hot dog egy szál virslije képviselte a régi május elsejék hagyományos étkeit.
Nehéz menet volt, de nincs olyan érzésem, hogy: ”Soha többet!”, mert az útvonal mindig is tetszett, a rendezés hagyományosan hibátlan és a rendezők is kedvesek. Na, tápászkodjunk fel kartársak! Fel kellene vonulnunk a buszmegállóba.
Ottorino |
