Tanúhegyek nyomában 42
2021.11.27.
Egész nap esik az eső, de holnapra már csak szórványos előfordulást jeleznek előre, napsütés is várható, plusz 4-6 fokkal, november végén ez nem meglepő, maximálisan elfogadható. Irgalmatlan korán ágyba vezérelem magam, az előző éjjel marha sz@rul aludtam, ha ez ma is így lesz, holnap felborulok valamelyik hegyen, vagy hegyre menet. Félálomban eszembe jut, hogy reggel fagyni fog, az eső meg naphosszat áztatta az autót, kinyílik-e majd reggel?, de nincs erőm megtenni az óvintézkedéseket, bízom a szerencsében…J
Reggel fagy. J Az autó kifehéredett, de szerencsére némi nehézség árán, de kinyílik az összefagyott ajtó. Még pár fok mínusz és nem mentem volna sehova, attól tartok de megúszom. Győrből kiérve aztán komoly ködök vannak. Bakonypölöske után szarvastehén az út közepén. Noszlopon eszement, kanyart levágó furgonos. Izgalmas az utazás.
Devecser után elkezdek emelkedni, megszűnik a köd. Csodás látványt nyújtanak a párás reggelen a tanúhegyek!
A tervezett időben itt vagyok Tomajban, átveszem az itinert, kis dumcsi a társakkal az iskola előtt aztán hajrá!
Első feladat: a Badacsony. Jó tempóban tolom felfelé, a Kőkapu után aztán visszaveszünk kicsit, illetve visszafog minket a meredekség. J Kilátót nem hagyom ki, a fotók a tanúim, jól döntöttem! Az igazolás érintésmentes, úgy tűnik ma üresen maradnak a pecséteknek helyet adó rubrikák az Igazoló füzet hátoldalán. Ellátmány: Spot szelet. Bendőbe vele! J
Hullámvasútazunk a hegy déli oldalán, néhol szép zúzmarásak a fák, sőt a hóesés is rázendít, örömérzés! Szemben Fonyód hegyeit nézegetjük….
Ranolder-kereszt, majd nemsokára itt is a Bújdosók-lépcsője. Nincs lefagyva, a korlát azért jeges. Jobb, mint ha fordítva lenne….:)
Lejutok épségben, a lépcsőfokok nem jegesek, de azért a bazalt ebben a párás időben csúszik, mint a fene. Begyalogolok Badacsonytördemicre, majd átgyalogolok Szigligetre. A vár renoválása úgy tűnik befejeződött, embereket látok már messziről odafent. Valószínű akkor visszaköltözött az ellenőrzőpont is a szokásos helyére, fel a várba. annak is a legmagasabb szintjére…J
Igen, az ellenőrzőpont fent vár ránk, van azonban más újdonság is, a kapuban szörppel, zsíros kenyérrel kínálják a túrázót! Na, előbb igazoljuk magunkat ott fent!, aztán visszafelé pótoljuk az elveszített kalóriákat….
Kár, hogy nincs több időnk, a vár egyik termében épp valami vetítés megy, nyitva vannak a kiállítótermek is, de hát mi most teljesítménytúrán vagyunk, vagy mifene….:)
Felmászok a legfelső szintre, bemondom a rajtszámom, készül pár fotó, egyedül északi irányba nem lehetséges ez, oda épp egy termetes ködfolt ült be…
A kapualjban bekapok pár jól megsózott zsíros kenyeret, aztán hajrá!
Megint hosszú aszfaltkoptatás következik, de hát ez a túra ilyen. Sok aszfalt, közben kiköpöd a beledet párszor és gyorsan. Na, jó, ha lassan megy a hegymászás, akkor lassan. Egyszerű a képlet. J
Közeledik a Szent György-hegy, egy pincénél újabb ellátmány: müzli szelet, elhaladunk a Lengyel-kápolna mellett, a jó bővízű Oroszlánfejes-kút mellett majd ráfordulunk a hegy oldalában futó útra. Hát, jó szuszogtató itt az elején, erre nem is emlékeztem, kicsit meglep…haladunk azért…
Esőháznál balos, már majdnem itt a csúcs, de még egy aprócska kaptató, és máris itt van a két szerencsétlen átfagyott pontőr kislány, mindenféle hideg és szél elleni védelem nélkül…rossz belegondolni…hosszú órákon át itt…
Jönnek a bazaltorgonák! Na, de odáig le is kell jutni valahogy! Nem egyszerű…csúszik a bazalt, mint a jég…korlátokig megvan, itt már van mibe kapaszkodni…néhol a lépcsőfokok óriásoknak készültek…itt a ledőlt oszlop a jobbomon, leértem!
A kulcsosháznál a szokásos állomás üzemel, zsíros kenyérrel, teával, sőt forralt borral! Mindegyiket letesztelem… J
Egész jól ráered az eső, ráhúzom a zsákra az esővédőt. Amúgy még bőven az az intenzitás, ami esőkabát nélkül átvészelhető. Szerencsére, mert olyan nincs nálam…. J
Az Eger-víz gázlójánál a pallóhíd már kicsit megviselt, de még ellátja funkcióját. Nélküle ekkora vízállásnál esélytelen lenne az átkelés szárazon. A következő szakasz sáros kicsit, lassítja a haladást, de elviselhető. Egyszer esem el majdnem, persze pont egy méretes pocsolya mellett, de a túrabotot lebökve elkerülöm a fürdőzést… J Na, ez nem hiányzott volna… J
A Csobánchoz közeledve randa holtpont jő el, előre félek a hosszan tartó kaptatótól, szemeim előtt már az a betontalpfákkal kirakott meredek balkanyar…..bár már csak ott lennék….de még csak itt vagyok lent, ez a bazaltszörnyeteg meg olyan hatalmas….és egyre csak nő! J J J
Nyögvenyelősen gyűjtöm a szinteket. Éhes vagyok. Ólomlábakon lépkedek. De haladok, és ez a lényeg! Követem a szalagokat. Néhányan levágják a kanyart. Itt a betontalpfás balos, előtte pad. Többen megpihennek, én nem állok meg. Lassan ugyan, de haladok. Szép a kilátás. Itt a visszafordító, előtte kellemetlenül köves a talaj. Na, még pár méter! Fent vagyok!
Gyorsan előbányászok egy pogácsát és leküldöm mellé a Hell-t is. Ez kemény volt! A ponton kapott Balaton szeletet elteszem későbbre.
Irgalmatlan hideg van itt fent, ez a pár perces megállás is elég volt ahhoz, hogy elkezdjek komolyan fázni. A szél már csak ráadás! J
Na, a Csobáncról ma lejutni se egyszerű a túloldalon, azon a meredek, néhol jól benőtt ösvényen! A túrabot most is nagy segítség! Marhára csúszik, egy pillanatra se lehet kiengedni! Közben a térdem már egyre erősödő fájdalommal jelzi, hogy kezd elege lenni ebből a sok csúszkálásbólés folyamatos korrigálásból. Ezer éve nem fájt már, még a teljesítménytúrázó korszakom elején, tizenévekkel ezelőtt jött elő ez a fájdalom a hirtelen megerőltetés miatt, hát, most újra itt van. Nem hiányzott! J
Átgyalogolok Káptalantótiba.
A buszmegállóban sokan állnak, én azt hiszem feladták a túrát, később kiderül (az Igazoló füzet említi, de ki olvas Igazoló füzetet egy túrán…?! J ) hogy egy újabb frissítőpont üzemelt ott. Sebaj, majd máskor jobban figyel a kuka túrázó… J
Így, hogy ettem, ittam, újra visszatér belém az élet, jöhet a Tóti-hegy azzal a jó meredek kaptatójával! Mivel tegnap egész nap esett, a Tóti-hegyet meg már jól ismerjük, otthon még a láncos hómacskát is bedobtam a csomagtartóba. Ott is maradt! J Tomajban. Legalább nem kopik! J J J
Itt állok a Tóti alatt. Jön a kaptató! Hát, mit mondjak, ismeritek. Meredek, de nem olyan hosszú. A faluból idáig felérni szerintem fárasztóbb. Nem is csúszik olyan vészesen! Többek mondják, náluk is itt a hómacska! J J J Senki nem használja.
Fent a csúcson nincs túl meleg. J A pontőrség vissza is húzódott egy szinttel lejjebb. Nekik van sátruk, rutinosabbak. Szemben a Gulács mögött vakítóan süt a Nap. A Badacsony ködbe burkolózik. Nem maradunk sokat, lekerget a metsző szél. Lefelé azért vidám a csúszós meredekség….
A Gulács előtt a pincészetnél újabb(!) frissítőpont étellel, itallal, csak egy pár korty teát kérek, azért kicsit odébb bekapok egy szelet csokit is. Jól jön az a Gulács előtt!
A Gulács meghódítását három részre osztanám. Az első, elnyújtott szakasz az aszfaltúttól a kőfolyás aljáig tart. Fáradtan ez már néha megállásra kényszeríti a vándort. Aztán jön az átkelés a bazaltfolyáson. Oda kell figyelni, hamar kifordul a boka, ficamodik a térd…ez is megvan, jöhet az egynyomos szerpentinút egészen a csúcsig. Bár ez a vége a csúcshódításnak, mégis azt mondanám, ez a legkönnyebb része, nem végig emelkedő ugyanis, vannak benne pihentető részek is. Na meg szívesen félreállok itt általában a szembe, lefelé jövőknek, szigorúan csak az udvariasság kedvéért! J J J
Megvan a Gulács is, érdemben ma már felfelé nem megyek egy métert se! J
Lámpa nélkül lejutok a hegyről, sőt bejutok Tomajba, ott meg már kisegít a közvilágítás.
Az Oklevélre kerek 10 órás menetidő kerül, ez a maratoni táv és a meglehetősen rendhagyóan eloszló 1600m körüli szintemelkedés mellett számomra tökéletes teljesítmény.
A pontot az i-re a finom babgulyás teszi fel az ebédlőben, majd szépen haza autózok.
Köszönöm a lehetőséget!
dnvzoli
A mai nap hősei egyértelműen a hegytetőkön, ellenőrzőpontokon fagyoskodó pontőrök, köszönjük a munkátokat!
Azutamon készült fotók itt:
https://photos.app.goo.gl/jaftnwT7k2k4eYVv6
| 