Túrabeszámolók


Írottkő

dnvzoliTúra éve: 20212021.10.26 19:25:49

 Írottkő 50 teljesítménytúra



2021.10.23.


Közel 10 éve nem voltam ezen a túrán -ütközött az időpont az évenkénti pontőrségünkkel- pedig nagy kedvencem, kemény menet, 48 kilométer, közel 2000 m szintemelkedéssel, a szintidőn belüli beérkezés az én túra sűrűségemmel már komoly kihívás. Főleg, mert szeretek fotózni is…. J Na, de idén szerencsére az Írottkő 50-et eltolták egy héttel, így elautózhattam Kőszegre!


Autózom és csak nyelem a könnyeimet, viszonylag ritka az ilyen, de ha egy túra az 1956-os forradalom kitörésének évfordulójára esik és a Kossuth-on épp visszaemlékezéseket hallgatsz tragikus emberi sorsokról, maguktól az elszenvedőktől, bizony megesik…


Hú, nehéz innen folytatni, de vágjunk bele!


5 óra körül érek Lövőre, a benzinkút személyzete épp a nyitással foglalatoskodik, én a reggelimmel. Tanácsos ugyanis az Írottkő túrára nem üres gyomorral érkezni, tekintettel az első pár kilométerre, ami a Kőszeg-Óház-tető szakaszt jelenti. J Az a kaptató általában felébreszti az embert, kellő bevitt tápanyag hiányában meg odacsapja a földhöz kíméletlenül! J Na, ezt elkerülendő eszem, iszom, egyebek, majd tekintettel a vadakra kényelmes, biztonságosnak vélt tempóban közelítem Kőszeget.


Rajthely megvan, csodálkozom, de parkolóhely is akad még előtte. Igaz, még csak ¾ 6 van. Benevezek, mivel tök sötét van fejlámpa fel, és 6 órakor neki is vágok! Na, ekkorra már aztán a parkolóhelyek is erősen fogyásnak indultak….


Az útvonal megvan, lejártam már párszor úgyhogy a tájékozódással nem kell bajlódni, a pecsételős füzetet a térképvázlattal el is süllyesztem a zsebembe. Kifelé a városból a kutyák ugatásából arra következtetek, hogy előttem is indultak már el túratársak. Oda érve aztán a blökik engem is jól megugatnak. Lesz még ma dolguk…J


Jó tempóban haladok, jó kedvvel csak úgy szelem át a szintvonalakat, egyiket a másik után, 40 perc alatt fel is érek az Óházhoz. Messzemenőkig meg vagyok elégedve magammal, ez 10 évvel ezelőtt is ugyanennyi volt. J És tök sötét van még mindig. J A ponton nagy buli van készülőben, úgy látom, hatalmas lánggal lobog a tűz, az asztalon vagy 30 féle ital…. így ki lehet bírni! J J J  Pecsét a lapra, irány tovább!


Irány az Irány-hegy, még egy kis szintemelkedés az eddigiek mellé, nem vészes ám, aztán lefelé jön, egészen a Vöröskeresztig. Még mindig nem fotózok, épp csak világosodik, úgysem lennének jók a képek…néhányan megállnak itt frissíteni, én robogok tovább Velem felé…


A kék sávot piros keresztre cserélem, ezen ereszkedek lefelé, közben rögzítem, hogy ezen a szakaszon is mennyi gesztenyefa van….na, de szedésre ma nincs idő, meg amúgy is a kisebb zsák van rajtam, abban meg már teltház van… J


Borha-forrás mellett el, majd itt is az aszfaltút, újra be az erdőbe, befut a P sáv, átállok arra. Már látszanak Velem első háztetői, szemben a Hold vigyorog, a hegytetőt a Nap sugarai festik, csodás látvány!


Velem, Alkotóház, 7:50. Sehol senki. J Nézem az itinert, a pont 8:00-kor nyit. A nyugalom akkor is gyanús! Na, meg a túratársak is határozottan talpalnak tovább, lefelé…itt valami nem stimmel. J Itineren elérhetőség nincs. Akkor megkeressük az ellenőrzőpontot, valahol csak lennie kell! J


Jelentem megtaláltam! J


Elkészült a tea is, ami ugye az Írottkő túrák egyik fénypontja, ha valaki nem tudná esetleg. J Jó kis beszélgetés mellett kortyolgatjuk is serényen, mellé jól megsózott zsíroskenyér csúszik, kell az energia majd az Írott-kő felé…


Pontőri jóváhagyás mellett a Hősök-kapujától egy kis mellékutcán feltúrázom a kék kereszt jelzésre, az visz át ugyanis Bozsokra. Na, de hol a virágkertészetes furgon?!?!?! J


Újabb kori Írottkő-teljesítőknek mondom, régen Bozsok határában egy virágkertészetes furgonból kaptuk a pecsétet, amit az itiner is megemlített amúgy. Hát minden változik, a Starkl-ös furgon is lecserélődött… J


A Jurisics-túrán nem sikerült lefotóznom a Bozsok határában található Kőmosó-forrást, mert egy népes család pont meglepte, most bepótolom. Hangulatos kis hely, akár az ellenőrzőpont is lehetne itt!


Na, akkor induljunk meg felfelé!


Régen úgy emlékszem kék kereszt jelzés vezetett ki Bozsokról ezen a szakaszon, most kék sáv van itt. Emelkedünk rendesen, de jól vagyok, jó kedvvel haladok. Hamarosan itt is az Óriások lépcsője, na ettől azért tartottam, de ma minden ideális, megállás nélkül jutok fel a Kalapos-kövekhez! A túra-és talán a hegység J- legnemszeretemebb része letudva! J


Kalapos-kőnél ellenőrzőszám felírva, irány a határsáv!


A Sötét-völgy felett csodásak a színek! Gombos Zoli robog el mellettem, én meg csak fotózok és fotózok! Elküldöm a zöldet, én maradok a kéken, közben szalamandrákat lesek a gyökerek tövében, de egyet se látok. Talán kicsit korábban kell ahhoz jönni…


Ahogy egyre feljebb jutok, a színek egyre káprázatosabbak, a hatalmas bükkök teljes őszi pompájukban festik a tájat. Fotós megállások sora rombolja a szintidőt….. J


Kiérek a csúcs alá, az ég kékje csodás! Jön az utolsó kaptató, nem mondom, hogy hipp-hopp, de megvan ez is. Nagy a szél, meleg meg azért annyira nincs, a pontőrök nem is a hegy tetején, hanem itt lejjebb, az esőházban vertek tanyát. Diannás cukor az ellátmány, bekapok kettőt majd irány a kilátó! Úgy néz ki, ma érdemes ugyanis felmenni.


Eszem pár falatot, majd épp jókor-egy népes csapat fotózás ürügyén épp ellepi a bejáratot-benézek a kilátóba. Hát, párás, de még értékelhető a kilátás, a szél viszont bántóan hideg, a hátam meg veszélyesen vizes, így gyors fotózás után el is hagyom a tetőt. Lefelé szeszelnék még egy kicsit, kérek még egy ráadás cukorkát. Kapok. J


Lezúdulok a fenyvesben, érdekes, egy fia légyölő galóca sincs sehol, pedig itt szokott lenni, kevés volt a csapadék. Ikonok sora jön velem szemben, Dani, Vera, Áron, Hajni, majd Csabáék csapata Pécsről…ez nekem furcsa helyzet, általában ez úgy szokott lenni, hogy én küzdök felfelé itt, a gyorsabbak meg vidáman szakítanak már lefelé…..látjátok, a korai indulásnak is van előnye! J J J


Érdekes fejű, testalkatú kutyát vezet pórázon egy fickó, talán agárra hasonlít legjobban, de olyan furcsa a pofája, meg a füle is túl nagy…fáraó, ez a fajtája, mondja a gazdi, elég ritka. Az biztos. Sosem láttam még. Elindulok lefelé, pár perc múlva korholom magam, miért nem fényképeztem le az ebet….


A piroson haladok, az Asztal-kő alatt is gyönyörű az erdő, még ha néhány éve az a szélvihar le is tarolta egy részét itt alattam. Megvan a letérés is. Letérek.


Sokan jönnek felfelé, minden korosztályból, sokan kérdezik, mennyi van még hátra….? J Hát igen, nekem most vidámabb a dolog… J


Leérek a Hosszú-völgybe, mellettem a Szerdahelyi-patak apró kis zúgóinak, vízeséseinek csobogása teszi kellemesebbé a menetet. Hihetetlen, mennyire kedves a fülnek, mennyire nyugtató ez a hang!


A Kossuth utcán érek be Velembe, szebbnél-szebb házikók épülnek, újulnak meg sorban, felkapott a hely, nem véletlenül. Több autós forgolódik előttem, hát itt nem fognak feljutni a hegyre, rájönnek sorban. J Lejjebb idős bácsika magyarázza két lánykának, merre menjenek, hol jutnak a legközelebb a csúcshoz. Mármint a hegycsúcshoz. J Később a Hörmann-parkolóbann látom az autót, oda találtak. J


Velem, ellenőrzőpont. Teázás, második felvonás. Tényleg sokkal finomabb már, összeértek az ízek. Zsíroskenyér is akad, le is csúszik néhány….Vera érkezik, majd Hajni Áronnal. Innentől Verával nyomulunk kettesben. Újra találkozunk a fáraókutyás túratárssal, készül pár fotó!


Feltúrázunk a Szent Vid-kápolnához, hát szuszogtató a szakasz, nem mondom! De az erdő szépsége mindenért kárpótol, minden szenvedést megér! És valójában nem is szenvedünk. J


Fellátni a Kendigre, ezt eddig észre sem vettem itt nem sokkal a Kéktúra emlékmű után. A hegyoldal színei meg egyszerűen leírhatatlanok!


Megint csak felfelé, irány a Hörmann-forrás! Hát akkor felfelé…itt sincs légyölő, pedig itt is szokott lenni, ebben a sűrű fenyvesben…


A Hörmann-parkoló megtelt. Ezen nincs mit csodálkozni, az idő csodás, és innen lehet a legkevesebb gyaloglással elérni az Írott-kőt. Én is van úgy, hogy feljövök ide, legutóbb, két napja a gesztenyeszedő túrámon is itt parkoltam.


Régebben azt írták, a Hörmann vize bacikkal szennyezett, nem ivóvíz. Most vagy a táblát vitte el valaki, vagy eltűntek a bacik, nem tudjuk. A víz finom, hideg, ezt tudjuk. J


Na, végre egy kis lejtő!!!


A Stájerházakig ereszkedünk Verával, nekem úgy rémlik itt régebben péksütemény volt az ellátmány, de lehet, hogy az egy Gesztenyekék-túra volt…


Almát kapunk, választok egy szép Gálát, lédús, ízletes, szeretem ezt a fajtát. Megeszem szőröstül-bőröstül! J


Merre menjünk?, kérdi Vera, mert állítólag a Szikla-forrás felé is engedélyezett a haladás. Én hagyománytiszteletből a klasszik útvonalra teszem a voksom, megegyezünk abban. Nem vészes a helyzet ott sem, két napja jártam arra, nyugtatom Verát, aki különböző térd problémák miatt a meredek ereszkedéseknek nem feltétlen szerelmese. Kisebb bozótharc árán aztán szerencsésen lejutunk a Hármas-patak völgyébe.


A hely érdekessége, hogy mindig vizes, valószínű nagyon kis ideig süt csak be a Nap a meredek hegyoldalakkal határolt völgybe. Átkelünk a patakon és megindulunk felfelé a Zeiger-nyereg felé. A gyökerek tövében régebben itt is találtam már szalamandrát, de ma nincs szerencsénk….


Befut szemből a Szikla-forrástól a zöld sáv, felkanyarodik a nyeregbe, követjük. Az erdő gyönyörű, a szintemelkedés gyalogolható, a végén azért bekeményít kicsit, de legyőzzük. Fent vagyunk a Zeiger-nyeregben.


Régebben zöld 3szög jelzéssel-ma valami körtúra jel rémlik ott- ellátott ösvényen folytatjuk a menetet a Tábor-hegy csúcs-gúlája irányába, azon található ugyanis a soron következő felírandó ellenőrzőszám. Szépek a felhők, a hegy derekában megállva nézelődünk a hegység gerince felé. Ott balra még az Óház kilátója is látszik, szemben a Kendigek két tornya kukucskál.


Na, még egy utolsó meredek pár méter itt a szederindás ösvényen, aztán itt is a gúla. Szám is megvan, felírjuk. Nem kevésbé szederindás lefelé jön, aztán kiszélesedik az út, követjük a túra fehér pöttyeit. Hivatalos jelzés ugyanis errefelé nincs.


Bár jártam már párszor erre, még sincs előttem az elkövetkező pár kilométer minden métere, nem rémlik például, hogy erről az aszfalt útról hogy jutunk el a Paradicsomos gerincére. Emelkedőre ugyanis nem emlékszem, most meg érzésre mintha lentebb lennénk a kelleténél… J Nem lesz emelkedő, a Tábor-hegyen szoktuk megállapítani, hogy ez után már csak a Hétforrás-Óház-tatő van hátra, mint emelkedés….nem lesz tehát itt kaptató… J Nincs is. J


Letérünk az aszfaltról, a Paradicsomosnak is van hátra még talán egy hét az igazi őszi arcáig, de most sem panaszkodhatunk. Vera egyre többször említi a meredek ereszkedést…. J


Hát eljött, itt állunk fent, az ellenőrzőpont meg ott vár minket lent. J Nincs mese, menni kell. Térdfájósoknak, lábfájósoknak nem egy leányálom, az tuti. Meredek is, törmelékes is még túrabottal sem tanácsos sietni. Mindenki leér épségben. Megérkezik újra Hajni is Áronnal.


Muszáj ennem valamit, már ott fent is bekaptam egy müzliszeletet, elfelejtettem enni úgy látszik, egyik pillanatról a másikra tör rám az éhség. Áronék noszogatnak… J


Négyen indulunk tovább, aztán a két ifjonc J begyújtja a rakétákat, maradunk ketten Verával. Jókat beszélgetve fogynak a kilométerek, bár aszfaltot koptatunk, de semmi bajunk nincs most ezzel. Hát még akkor, mikor ott az út szélén meglátok egy szép foltos szalamandrát!!!


Gép makró üzemmódba áll pillanatok alatt, a túrázó felveszi a pozíciót, lehasal szembe a kétéltűvel és készülnek a képek sorban! J A kis állat meg jól nevelt fotómodelleket megszégyenítően, megmerevedve tűri a közeledésünket! J Na, végre én is találkoztam vele, már mindenki látott ma itt is-ott is egyet-kettőt, hát sikerült nekem is a randevú. J


Hétforrásnál vaníliás (kakaós?) karikát kapunk, iszunk a forrásvízből, persze mind a hétből kerül a pohárba, mert ezt itt így szokás! J Mennyi van amúgy a szintidőből?, kérdezem Verát, beérünk amúgy? Ó, simán, mondja, ja, igen, csak hogy ő 6:40 körül startolt, én meg 6:00-kor…. J Most 16:40 van…tehát van 1 óra 20 percem…


Legutóbb Otival negyed óra-20 perc alatt fent voltunk, mondom Verának, szerintem ezt most is hozzuk simán. A kék balos kanyarjáig 11 perc alatt fent vagyunk! A kilátó is megvan a tervezett időn belül….


Áronék pálinkáznak éppen, engem is kínálnak, de hát fél óra és vezetek…reggel talán jólesett volna…bár kényes gyomrom lehet jobban járt nélküle… J Jobb a békesség… J


Hajnit ott hagyjuk, Áronnal, Verával ereszkedünk a reggel már bejárt zöldön. A szintidő már nincs veszélyben, azért a kocsmázást, kávézást kihagyom. Egyedül fejezem be tehát a túrát, beérve Kőszegre szemben érdekesek a felhők, mintha havas hegyvonulatok lennének….megpróbálom lefotózni, kevés már a fény, élőben szebb volt! J


11:40-es menetidővel zárom a túrát, nem is időzök sokat a célban, minél több kilométert szeretnék megtenni világosban, míg elérem az M85-öst. Gratulálunk egymásnak Danival-mióta ücsöröghet már itt… J -bevágódok a kocsiba és mivel holnap is kelnem kell, még a szokásos kőszegi melegszendvics evéses rituálémat is kihagyom a csónakázó-tó partján, hogy minél előbb haza érjek az ágyikómba.


Jó kis menet volt ez, ma minden egyben volt, a Kőszegi-hegységbe mindig szívesen jövök, az írottkő túra már nagyon kellett!


Köszönöm a lehetőséget!


dnvzoli


U.i.: a mai nap aztán úgy kerek, hogy haza érve megkértem a fiaimat, hogy ha már a megemlékezésen nem vettünk részt, menjünk be az emlékműhöz és gyújtsunk egy-egy mécsest a forradalom áldozatainak, hőseinek emlékére. Így a megemlékezés kihagyása miatt háborgó lelkem is megnyugodhat kicsit a nap végére…..


A túrán készült képeim itt: 


https://photos.app.goo.gl/nsq7n9t1zDVLXHXz9