Túrabeszámolók


Bakonyi Barangolás

dnvzoliTúra éve: 20212021.10.11 09:06:19

Bakonyi Barangolás 70.


2021.10.09.


Nyolcadszor


Kedden marha meleg van, szinte nyár, belököm az autóban a klímát. Szerdán már fáj a torkom. Nagyszerű, ismerem már magam, tudom, ez az elkövetkező 3-4 napos felsőlégúti tünetegyüttesből az első. Aztán jön a takonykór, a köhögős nap, mindez persze általános gyengeség által kísérve. Szombaton meg BB70!


 


 


 


 Csütörtökön már szerintem láz is van, szabit veszek ki péntekre és teljes ágynyugalmat rendelek el, szopogatom a strepsils-t, iszom a forró, mézes teát meg már-már agykontrolli magasságokban (vagy mélységekben?), minden pozitív gondolatot bevetve hangolom magam a gyógyulásra. Egyszerűen szombat reggelre nekem menetkészen kell állnom, nincs másik opció. Az év csúcs-túrája nem maradhat ki. Robi hív, felelőtlen azért nem vagyok, nem merem neki megígérni a fuvart, magammal kitolhatok, mással ezt nyilván nem tehetem. Jó, megy Pistivel, a hazautat meg majd meglátjuk.


Szombat reggel fitten, tettre készen ébredek, az eltervezett időpont előtt pár perccel, azaz 3 óra 35-kor. :) Örömérzés!


Zircen megállok reggelizni, 6 órakor nyit a benzinkút, ott elintézem az elintéznivalókat majd a vadak miatt óvatosan átautózom Bakonybélbe. A szokott hely már megtelt, vissza kanyarodok a főútra, és azon az oldalon, ahol nem tiltja tábla leparkolok. 1 perc múlva beáll mögém Pisti, Robival. :)


Benevezünk, elindulunk.


Hát, mit mondjak, csípős a reggel, a fű csupa dér! Van kesztyű a zsákban, de mindjárt itt a kaptató a Szentkút után a piros kereszten, addig amennyire lehet ráhúzom a pulcsi szárát a kézfejemre. Pár perc múlva már senki se fázik! :)


Zöldre váltunk, lezúdulunk a Kerteskői-szurdokba. Szép, mint mindig. Szurdok végén pontőr vár, Balaton szelettel, mint mindig. Jók ezek az állandóságok, a biztos pontok az életben. :)


Nagy-Som-hegy felé caplatunk a deres határban, néha vissza-visszatekintgetünk a Hajagok felé, csodáljuk a Bakony szépségét, nyugalmát. A deres fűben őszi kikericsek csokrai fekszenek, már a virágzás vége felé járhatunk, meg talán a fagyok se tettek jót a lágyszárú növényeknek. Most olvasom valahol, hogy a kikerics mérgező, az állatok ezért nem legelik le, ezért marad meg a füves réteken.


Nagy-Som-hegy oldalában folytatódik a menet, a Zoltay-forrásig a piros kereszt jelzésen kanyargunk, hullámvasutazunk. Szokás szerint amint lehet kimegyünk a fák közül a földútra, a kilátás is szebb meg a Napocska is simogathatja így az arcunkat.


A Zoltay-forrásra nagyon ritkán számíthat az erdőjáró, úgy is mondhatnám, akkor jár el okosan, ha nem számít rá, mert csak olykor-olykor csordogál belőle valamicske víz. Hát most is elapadt, egy csepp nem sok, annyi se jön a csőből.


Átállunk a zöldre.


Két szombathelyi szöszi csatlakozik hozzánk, első teljesítménytúrájuk, nincs rutin, a Kerteskői-szurdokot mindjárt ki is hagyták. Nyugtatom őket, ez náluk tapasztaltabbakkal is megesett már, majd belejönnek! Öten talpalunk itt együtt, két fickó, a két kislány (nem olyan kicsik ám! :) ) meg jómagam. Robi előre sietett Pistivel. Ők négyen sosem jártak ezen a túrán, még a környéken sem így ellátom őket némi infóval, szólok a letéréseknél, meggyőzöm őket, hogy jobban járnak a Z sáv balos ágával, egyebek….:)


Zircen a parkerdőnél van a pont, szerencsére már nincs akkora covid-frász, mint tavaly,  így a pont vissza költözhetett a fedett helyre. A pontőrök azért keresik a napsütötte padot, hiszen akármennyire is süt a Nap, meleg nincs. Mi ezt menet közben persze nem érezzük, de mikor meglátjuk a kabátban didergő pontőröket, következtethetünk a hőmérsékletre. :)


Reggel sütöttem magamnak rántott husit, be is kapom a második szendvicsemet, el nem lehet mondani, mennyivel jobban esik, mint valami szalámis….:) Desszertnek fogyasztunk  a pont által kínált mindenféle édes, sós finomságból!


Evés-ivás után emelkedő, ez általában így szokott lenni, most sincs másképp. Jön a Pintér-hegy. Megmásszuk. Aztán lecsorgunk Borzavárra.


Lecsorgunk, majd Borzavárt is megmásszuk. J Út közben, jó szokásunkhoz híven csenünk némi almát a főutcán…..:)


Kimászunk a faluból azon a szűk ösvényen a templom oldalában, előttünk a Magas-Bakony tömbje, a Kőris-hegy, a Kék-hegy….oda tartunk…. :)


Előtte azonban elgyalogolunk Szépalmapusztára, és, ha eddig ez nem lett volna egyértelmű megállapítjuk, hogy a természet jó pár hetes lemaradásban van, minden zöld, az őszi színeknek szinte nyomát se látni.


A hotel bejáratánál viszont itt a gesztenyefa, van is lepotyogott termés, na én ezt ki nem hagynám, szedek is egy pár marékkal. Kevés volt a csapadék, nagyon apró, de egészségesnek látszik, remélem finom lesz. Majd elkészítem a nagymamámtól örökölt békebeli fém palacsintasütőben, hosszú évek tapasztalata, hogy abban lehet a legfinomabbra sütni!


A magányos fa alatt szép almát kapunk a pontőröktől. Nagy a szél, nem időzünk sokat…..


Szalagozás mellett folytatódik a menet Szépalmapuszta felett, ragyogó napsütésben. A Száraz-Gerence-völgyben aztán ráállunk a sárga sávra. Veráék érnek utol. Az egykori Kisszépalmapusztáig együtt talpalunk. Ott aztán olyan lekvároskenyér evést csapunk Janiék pontján, hogy csak na! :) Mellé kóla csúszik, az eredeti, kell a cukor, kell a koffein, hiszen mint mondtam, evés után mászás jön, ez itt sincs másképp! :)


Jön a Kőris-hegy mai első meghódítása! Mintegy másfél kilométerre úgy 250 méter szintemelkedés jut, hogy érzékeltessem, az úgy 7-8 egymásra rakott tízemeletes panelnek felel meg…. :)


Na, de kemények vagyunk, becslésem szerint 15-20 perc múlva már a Vajda Péter-kilátó tövében vagyunk, lényegében megállás nélkül abszolváljuk a feladatot. A legdurvább emelkedő letudva. A Kőris-hegy tetején nem is időzünk az ott jártunk igazolásán túl, kilátózást kihagyjuk, elindulunk lefelé a kék barlang jelzésen! Az finom lesz!, mondaná Mabel a Csengetett Mylordban, hát az, bár irgalmatlan meredek ez a szakasz, egy szavunk nem lehet a talaj minőségére. A héten leesett pont megfelelő mennyiségű csapadéknak köszönhetően nem porzik és nem is sáros, ezáltal nem csúszik. Áldás ez itt! Lefelé menet több ajánlat, kérés érkezik a túrabotjainkra, mondom a lánykáknak, hogy nincs az a pénz, itt nagyon magas az áruk, jobban járnak, ha ott lent tesznek árajánlatot, azt mondják, ott meg már nincs szükségük a botjainkra. :) Így az üzlet elmarad…. :) Leérünk. A legdurvább szintvesztés is letudva! :)


Haladunk a Barátok útján, elsőbálozó fiatal srác csapódik mellénk, 20-30-nál sosem ment többet, most kipróbálja, megy-e a 70. A kondija megvan, fiatal, menni fog az! Rakk Gyuláék pontjára érünk, ahol a rövidebb távok elválnak a 70-től. Nekik innen már csak pár kilométer a cél. Nekünk ez durván a féltáv.


Újra a Száraz-Gerence-völgyben vagyunk, cél a falu végénél található buszforduló. Az ugyanis hagyományaink szerint egy pihenő/evő-ivó/lábnapoztató/zoknicserélő pont. :)


Veráékat, Líviéket érjük itt utol, ők is megpihentek a padoknál. Elvégezzük az előbb leírt rituálékat, majd elugrok a kisbótba egy kóláért. Megveszem a gyerekeknek a madárlátta Hyper-szeletet is. Ez is hozzá tartozik a BB70-hez. :) A kisbótosnak kiosztok egy fekete pontot, ugyanis a kólahűtő nincs bekapcsolva. Az a szerencséje, hogy mire ezt a kólát meginni tervezem lehűl annyira a levegő, hogy a kóla se lesz meleg. :)


Jön az elnyújtott emelkedő az aszfalton a Mészégető felé. Ez nemszeretem szakasz, sunyin emelkedik, alattomosan veszi ki az erőt. Legyűrjük azért…. :)


Hideg-völgy aljában újabb pont, pogácsát kapunk meg vizet, kólát. Norbiék csapata fut be, váltunk pár szót, majd mi távozunk….


Régebben a Hideg-völgy is mumus volt, jó részen egy szűk, vízmosta meredek emelkedőről beszélhettünk. Mára már az utat kitisztították, ezáltal szellősebb lett a völgy, sokkal kellemesebbé téve ezzel a szintgyűjtést. Kisgyerekes család jön szembe, akkora kalapú őzlábgombákkal a szatyrukban, mint egy kisebb kocsikerék! Mai utunkon többekkel találkoztunk, akik gombát gyűjtöttek, általában őzláb volt náluk….


Jókat beszélgetve jutunk fel az egykori bányához, majd leereszkedünk a Királykapuhoz. Itt is kapunk egy nápolyi szeletet. A piros sáv itt pár méter erejéig kimegy a Franciavágásra tartó aszfaltra, ez hamarosan megszűnhet, mondja a pont őre, kitisztítottak ugyanis egy szakaszt itt fent, ami becsatlakozik a pirosba, ha gondoljuk, írjunk történelmet, mehetünk arra is! Megköszönjük a felajánlást, de maradunk a jelen, lehet, hogy most utoljára használhatjuk ezt a kunkort…. :)


Haladunk a piroson az egykoron itt futó kisvasút még álló hídpillérjei vonaláig, majd felkanyarodunk az Öreg-Kecskeakol-árokba. Kellemesen gyalogolható az emelkedő, a végén kezdek csak kicsit kóvályogni, úgy látszik keveset ittam, hirtelen tör rám a szomjúság, de már kibírom a pontig. A Nap közben szépen lebukott a hegyek mögött, megjelent a Hold keskeny sarlója, amott meg valószínűleg a Vénuszt láthatjuk….


Eddig lehetett fejlámpa nélkül haladni, letérve a murvás útról, a fák között már teljes a sötétség. Beüzemelem a Petzl Tikkámat, most van rajtam először, nagyon meg vagyok elégedve, szépen szétszórja a fényt és közepes fényerőre állítva is megfelelő távolságban világítja meg az előttem levő útszakaszt. Haladunk a P3szögön lefelé….


Kiérünk a piros sávra, itt is, ott is szempárok világítanak a sötétben egyiket őznek, másikat muflonnak véljük…


Haladunk a piroson. Korábban, mint vártam aztán beposhdt víz szaga jelzi a sötétben, hogy hamarosan itt is a Suttonyi-tó…


Erdőírtásba botlunk, tábla kéri a túrázókat, használják ezen a szakaszon az itt a fejünk felett futó erdészeti murvás utat! Nem hallgatunk rá, (magasan van az út! :) ) makacsul haladunk tovább a völgyben, tartva az irányt, párhuzamosan a jel nyomvonalával. Aztán már majdnem rábeszéljük magunkat, hogy mégis fel kellene menni az útra, mikor végre elfogynak a kidöntött fák, átmászunk az utolsón és visszatérünk a jelre…. :)


Gerence-pihenő, utolsó nagy szusszanás a Kőris-hegy másodjára történő meghódítása előtt. Szépen kialakították a pontot, nagyon hangulatos azokkal a mécsesekkel. A kínálat meg már szinte zavarba ejtő, mindenféle édes és sós rágcsák, szörpök, müzliszelet, vehetünk akár kettőt is…pihenünk is jó negyed órát, melegedünk kicsit a tűznél aztán elindulunk az utolsó nagy megmérettetésre. Szűk 7 kilométeres emelkedő szűk 500 méteres szintemelkedés vár ránk úgy, hogy már legyalogoltunk eddig is 56 kilométert. Finom lesz! :)


Négyfős csapattal indulunk a hegyre, utólagos engedéllyel most sem látogatjuk meg az Odvaskő-barlanghoz vezető hiányos, meredek lépcsősort, a piroson hódítjuk meg a hegyet. Az elején az aszfaltról betérve azért lépcsőzünk kicsit, csak hogy az érzés meglegyen, majd komoly meredekséggel gyűjtjük az 500 méter szintemelkedés ide jutott részét. Feljebb aztán szelídül a séta, jó tempót megyünk. A letéréseket az épp az élen haladó többször nem veszi észre, de ezekről előre beszéltünk, így mindig van valaki, aki jobban figyel és szól… :) Igazi csapatmunka! :)


Egyre többször hangzik el egy meleg autó, egy meleg fürdő, egy ágyban elnyújtózás után vágyakozó, nagy sóhajtások közepette elrebegett mondat…. :) :) :)


Végre itt a murvás út, majd az aszfalt is befut…


A kék letérése után ez egy oda-vissza szakasz, többekkel összefutunk itt…


Kőris-hegy.  Azt mondják a srácok, szűk 80 perc alatt felértünk. Szinte hihetetlen, tavaly úgy érzem Robival jobban toltuk, mivel kitört egy kisebb (nagyobb! :) ) szélvihar és szabályosan féltünk a felettünk hajladozó, recsegő-ropogó 20-30 méteres bükkök alatt és akkor volt a menetidőnk 90 perc. Most meg hoztunk ezen 10 percet???


Mindenki eléggé odavan, a mozgás már kissé szétesett, vannak fájdalmak itt is, ott is de amíg a jókedv megvan, addig nincs probléma. Az meg megvan! :) Jó kis tüzet raktak a fiúk itt fent, de feltámadt a szél és össze-vissza fúj  a hegytetőn, akárhova helyezkedünk, 1-2 másodperc múlva beterít a fullasztó füst. Még ez is ellenünk van! :) :) :) Elhagyjuk a hegytetőt….


Lefelé azért könnyebb! Toljuk is, ami a csövön kifér, már nagyon vágyunk egy meleg helyre ahol leülhetünk, elnyújtózhatunk, levethetjük a bakancsokat….. :):) :)


Visszatúrázunk a kék letéréséhez, lefordulunk balra. Most jó darabon aztán tényleg csak lefelé!


Hol erdei ösvényen haladunk, hol murván, a murva bizony már roppant kellemetlen a fáradt talpainknak. Aztán újra a Száraz-Gerence-völgyben vagyunk, ha jól számolom, ma harmadszor, de mindig más részén. Pár méter aszfalt, aztán itt is a letérő Bakonybél felé. Jön az utolsó néhány tíz méter hosszú emelkedő, ez tesz fel a pontot az i-re. Csakazért is úgy megtolom, ahogy csak bírom! :) Beérünk a faluba.


Leveszem a fejlámpát, leereszkedünk a zöld 4zet jelen, majd begyalogolunk a célba. A teljes menetidőnk 16 óra 10 perc. Ez a BB70 nem adta magát könnyen, de ilyennek is kell lenni. A 70 kilométer azért már talán nevezhető extrém távnak, a 2 kilométer szint se kevés. Ma nem is a fáradtság volt talán a legnagyobb ellenség, hanem a különböző fájdalmak. Na de azért vagyunk, hogy ezeket legyőzzük. Le is győztük.


 


Ösvénytaposóéknak köszönjük a lehetőséget, köszönjük a túrát!


 


 Képek itt:      


 


 https://photos.google.com/share/AF1QipOeDySdak4lrKxGaeS4ZPpBWajf3vx_PqusUszVXga2NxQ0UzaG19nHGt88HpIO_w?key=N0JmQmdTcGtIQTlteDZTQW1id0M3Zi1jRnEweTZ3