Mátrai Csillagok 25
Nagyon szeretem ezt a túrát , az elsõ két rendezésen a 40-es távon indultam, tehát kedvesemet könnyen rábeszéltem, hogy ez legyen élete elsõ éjszakai túrája. Sok vívódás után a 25-ös távot szemeltem ki, mert Kékesre fölfelé nagyon "be lehet szakadni", és a sípálya se semmi lefelé, sárban.
A bazi meleg fõvárosból indulunk a délutáni busszal, de már Gyöngyös elõtt elkap bennünket egy zápor, feltámad a szél. A pünkösdi-Mátra megint "hozza magát". Meleg cuccokat hoztunk, de esõkabátot nem, tehát marad a reménykedés. Több kedves ismerõssel találkozunk a rajtban, felsorolni is nehéz lenne. Dani(DJ_RushBoy) nagy futásra készül. Komótosan nevezünk, ücsörgünk, és jön a nagy kopp: már 8-kor hatalmas az indításra várók sora. És egyre csak duzzad a tömeg, már többszörösen visszakanyakodik (kedvencem a több tucatnyi iskolás volt, akik ügyesen a sor közepébe csatlakoztak :-) ). Nekem személy szerint nagyon tetszik a sok, lelkes, 15-ös távon induló. A kényelmes várakozás mellett döntök, minek álljunk egy órát a sorban, ha ülhetünk is. A "szûk keresztmetszet" ezen a távon a 4,7 km-re lévõ elsõ ep., ami 23 órakor zár be.
21 óra körül rajtolunk. Reni a könnyû Black Diamond fejlámpát kapja, én egy sima kézilámpát viszek. Minden cucc nálam van, a hátamon lévõ 2l-es CamelBak forró teával teli, a megszokott módon ebbõl iszunk mindketten. Tehát rajt : elkezdjük a folyamatos elõzgetést. Jó tempóval húzunk fel a hegyre, a köves, mátrai ösvények azért meg-megtréfálnak bennünket. Jó egy óra alatt érünk a Szent-Anna-kápolnához, sokan esznek, pihennek itt.
Mi azonnal indulunk tovább, Sástóig nem nagyon tervezek megállást. A cseles, S jelzéses jobbkanyart idén is megleljük, a melletünk zsivajgó tömeget hallgatva, ez sokaknak megint nem jött össze :-) Összefutnak persze az utak, de azért a jelzés az igazi :-) Sajnos az Erdészeti Szakközépiskolánál a turistautat (egy rossz ösvényen) egy kerítés mellé szorították :-( Mátrafüreden, "rutinosan" meglelem a Z+ jelzést, és irány a Kozmáry-kilátó (22:55). Remélem jövõre már a Kékes felé indulunk majd elõbb a 40-es távon. Már szépen jönnek szembõl a 15-ös távon lévõk. A kilátóban jut egy kis csoki, és már indulunk is neki az S háromszögnek Sástó felé.
Innentõl megszûnik a "tömegtúra" fíling. Sokáig egyedül kapaszkodunk, néha elõzünk meg egy-egy párost. Néha egy-egy távoli villámlás látszik az égbolton. Jó tempóval érjük el az aszfaltot, és a már megszokott körhinták mellett elhaladva elérjük a Sástói népes kajapontot (23:30). Rengetegen esznek-pihennek itt: van többféle kenyér, finom tea. 10 percet ülünk, szegény Reni arcán látom a fáradtságot, de lelkesedése töretlen. Akkor viszont tûz!
Kis bóklászással lesz meg az S+ jelzés, de innen szerencsére megint jól mûködnek az emlékek. Egy nagyobb csapat indul mögöttünk, de mi megyünk, mint a meszes, lassan elmaradnak a sötétben. Rátérünk az SO jelzésre, és bár türelmetlenül várom, csak lassan jön be a rémes ereszkedést jelentõ S négyzet balról. Szerencsére most nincs sár, de így is botladozunk rendesen a patakig. Egy túratárs átugrál a köveken, de nekem dereng, hogy van itt híd is, nem kell a flikk-flakk :-)
A lajosházi pecsét után (00:30), már indulunk is tovább az immár sokkal jobban jelzett S háromszögön Dezsõvár felé. Az égiháború fokozódik, egyre sûrûbb a villámlás. Ez határozottan serkentte a gyorsabb haladást. Két éve Zöld Ágival benéztük az Õrlõmû elõtti elágazást, most az épület elõtt nézedõdöm, mire meglelem a jelzés folytatását. Jönnek a cseles rétek, ösvények, majd a roppant kellemetlen lépcsõzések az ep. felé. Kicsit csepereg már, csúsznak a rozoga, ferde lépcsõk, a korlátok állapota határozottan rosszabodott, sok kiesett. Azért egy zacskó szeggel, kalapáccsal sokat lehetne még javítani rajtuk. Lépcsõzünk tehát föl-le-föl-le-föl és végre itt az ep (01:10).
Még egy utolsó lépcsõsor lefelé, és végre síkban haladhatunk! Rákezd lassan de biztosan az esõ, tehát itt már sokat belekocogunk. Átrobogunk Gyöngyössolymoson, szerencsére a buszmegálló ep.-rõl utánunk szóltak (01:49). Jöhet a kedvenc részem: a lépésközre sehogy sem esõ talpfák. Én viszont megcsúszom, és majdnem nagyot esek. A sinek közepén esõben álldogáló pontõtök (02:03).
Gyorsan letudjuk a hátralévõ "vasutat", és az aszfalton kipréselem szegény Renibõl az utolsó szuszt is: mert a hátralévõ távot gyorsan megfutjuk (hiába, ha nincs esõkabát, az sokat lendít a sebességen ilyenkor). A suliba 02:16-kor érünk, kicsit megázva. Reni a 25-ös távon a 2. helyet hozta. Tudom, hogy ez nem verseny, de ez egy kicsit lelkesíti majd, mert jönnek még kemény túrák :-) Van tea és zsíroskenyér, és nemsokára megérkezik Larzen és kicsit késõbb RushBoy . El sem tudom képzelni, hogy a köves, csúszós ösvényeken éjszaka hogyan lehet a 40-es távot 6 óra körül lefutni! Le a kalappal elõttük, Larzennek pedig mégegyszer köszönjük az éjjeli hazafuvart!
És elismerés jár a rendezésért is! Jól kezelték a sok indulót, a rajtoltatás volt csak döcögõs, ezt lehetne esetleg két sorral gyorsítani. De egyébként semmi másba sem tudnék "belekötni" :-) Persze nem is akarok. Esõ-sár ide vagy oda szerintem jövõre is itt leszek ezen a jó kis hangulatos, mátrai éjszakázáson!
|
