|
|
2006 õszén kezdtem el teljesítménytúrázni (Deák20). Ez volt azóta a nyolcadik túrám. Úgy érzem, hogy ideje már egy beszámolót írni.
Meleg nap ígérkezett a túra napjára, ezért korán akartunk nekivágni a 30 kilométeres távnak. Zalaegerszegrõl hamar ide lehetett érni, 8.25-kor elindultunk. A nevezési díj nem volt túl magas, de az ellátás csak egy kisüveges ásványvízbõl és egy csokiból állt. Az ásványvizet vagy a rajtban vagy a célban vehettük át, a csokit pedig a 25. km táján. A kapott térképvázlat jól használható volt, a turistajelzések végig példásan ki voltak festve. A tájékozódással nem volt probléma.
A túra negyrészt erdõben vezetett, ami az árnyék miatt nem volt rossz. A nyílt szakaszokon perzselõ napsütés volt, de legalább egy kicsit járt a szél.
Az elsõ ellenõrzõpontot Zalakaros határában gyorsan elértük. Az emelkedõ éppen jó volt bemelegítésnek. A nagybakónaki hegyen található harangláb már a negyedik pont volt. Eddig nagyon kellemes, erdei sétán voltunk.
Innen leereszkedtünk a faluba, mejd a túloldali hegyhátra felkapaszkodtunk és az Eszperantó források felé vettük az irányt. Egy meredek ereszkedõ után leértünk a hûvös völgybe. Innen visszakanyarodtunk Nagybakónakra és vidáman üdvözöltük a szembejövõ rövidítõket.
A következõ pontig (kulcsosház, Örömhegy) sokat kellett menni a napon, volt meredek emelkedõ, magas fû, minden, amit szeretnek a túrázók. Az utolsó szakasz erdõben vezetett, aminek az emelkedõs része elég gyilkos volt. Déli fekvésû erdõben, déli napszakban, csalánnal és belógó bokrokkal jól ellátott mélyúton kapaszkodtunk felfelé. A levegõ meg sem mozdult. A szemünkbe csorgó izzadság csípõs érzését csak meztelen lábszárunkat csapkodó csalánlevelek feledtették.
A kulcsosháznál vehettünk magunknak szódavizet, rövid pihenés után a Hervaszkút nevû forrás hûvös vizét szerettük volna minél elõbb élvezni, ezért rákapcsoltunk.
A szenvedés ez után a pont után következett. Elõbb egy meredek emelkedõ, majd egy erdei séta. Ezután át egy vadvédelmi villanypásztoron, keresztül egy legalább 200 hektáros kukoricaföldön, ismét villanypásztor, tikkasztó séta a zalamerenyei tó mellett, tikkasztó séta át Zalamerenyén.
Az ellenõrzõ pontnál kaptunk egy-egy kissé már olvadt Sport-szeletet és nekikezdtünk az utolsó 6 kilométer leküzdésének. A zalakarosi kilátóig jórészt erdõben mentünk, ami nagyon élvezetes lett volna, ha nem vagyunk annyira kitikkadva.
Az utolsó pont a kilátó volt, innen már forró aszfalton támolyogtunk el a célig. Éppen sikerült a szintidõn belüli teljesítés. Átvettük az emléklapokat és a kitûzõket. Kikértük az ásványvíz adagunkat és félórás heverésbe kezdtünk, hogy egy kicsit összeszedjük erõnket a hazainduláshoz.
A túra vége felé már egyértelmûen megcsömörlöttem a teljesítménytúrázástól. Tudtam azonban, hogy ez csak múló állapot. Most, mikor a beszámolót írom, már a következõ túrát tervezgetem.
|
| |
