Túrabeszámolók


Pochod oslobodenia Trnavy

HeliosTúra éve: 20192019.09.23 17:04:48
            Nagyszombat (Trnava) felszabadításának évfordulójára (április 1.) rendezik ezt a túrát. A városból sok turista indult a túra megtételére és útközben pedig továbbiak szálltak vonatra. A rendező is a vonattal jött Nagyszombatból. Egy csapat ott regisztrált, a többiek megérkezéskor az állomáson. „16.30-ra lehetőleg érjünk be, 3 ellenőrzőpont van, térképet, meg papírt adnak és iratkozzunk fel.“-szólt az utasítás. Fizetni nem kellett és a színes térképet fóliába forrasztották, esőállóvá téve azt.

            Az útvonal a zöld jelzéssel indul Rozbehy-ig, ott a kéken folytatódik, sárgán, aztán a kéken Plavecký Mikuláš-ig. Újra sárga egészen a kékkel való kereszteződésig és innen a kéken lehet a célba menni. Így már 35 km a táv hossza. Van egy 10 km-es táv is, a K+H kocsmából indul és ide is érkezik. Pluszt írtam, mivel a táblán így volt kiírva.

            Friss reggel várta a túrára érkezőket, de a későbbiekben igazi melegben volt részünk. Kátyús úton indulunk, azután bokros, tövises út fogad rövid távon. Néhány épület mellett haladva, már aszfaltos az út. A távolban négy szélerőmű vitorlája csillog a nap fényében, de ebben a szélcsendben egyik sem moccan. Autó közeledik fiatal apácákkal, Bojková-ra mennek az idősek otthonába. Rozbehy dombra épült házai sorban emelkednek a falu kápolnájáig. Előtte jobbra van a kocsma, ablakában a „Hostinec“ felirattal. Meleg lévén az ellenőrzőpont a kinti padokon várja a túrázók érkezését, erősítővel, meg süteménnyel. A kék jelen kéne fojtatni, de zöldre váltok és azon is tévedek el. Erdei úton patakocska (Trnávka) mellett idilli környezetben érek (Sokolské chaty-n) víkendházak közé. „A piros jelen menjek és a házak végén jobbra forduljak.“ –tanácsolták az egyik ház építői. Semmilyen jelet sem látni, nem pont a pirosat. Hülyéket beszélnek! -állapítottam meg magamban. Tovább menve a piros jelet találom és fordulok is az említett irányba. Balra medvehagymák csábítanak szedésre, de inkább kihagyom. Vigyázz ! Természetvédelmi terület szinte az egész Kis-Kárpátok. Átérve az erdőn, pár ház árválkodva fogadja az erre tévedőket. A zöld jelet is látom, derékszögben fordul az épületeknél (Mikulčické Kopanice). „Uram ! Uram !“- szólongat, idős férfi botjára támaszkodva.  Az itt létem okát puhatolja, mert erre „spiritiszták“ járnak. Azokat nevezi így, akik „Nappal körülnéznek, éjjel meg visznek.“. Nem firtatom, hogy mit visznek, inkább a továbbhaladásomra fordítom a szót. Egyenest indulok a zöldön, aztán balra felfelé a dombnak kaszálóréten haladva. Közben, az erdőn keresztül pillantom meg Bukovát és Rozbehyre is szép a kilátás. A kék jel felé irányultam ugyan, de meggondoltam magam, Trstená csúcsát megkerülve, Bukovát választom. Az erdős részek közt, továbbra is kaszálón jutok a faluba. A főút első kocsmája a „Pod Vrškom“ zárva, majd az „U Štvrťáka“ nyitva várja a vendégeket. Itt étkezési lehetőséget kínálnak a tábla szerint, de szombat lévén nem biztos az ajánlat. Erdő mellett az úton jutok Brezinky nevű helyre. Fák között épületek maradványai, torzói merednek az ég felé. Nem újkeletű a pusztulás, mivel néhány fa az egykori szobákból nőtte ki magát. A magasban elhelyezett kamera hivatott megőrizni az itt álló hotel (rég P. Jilemnický író nevét viselte) maradványait. Újra hosszúlevelű medvehagyma kerül a látóterembe. Néhányat lekapva, a mögöttem elhaladó túratárs után indulok, megtudakolva a kék jelen megtett útját. A barátja Detrekőszentmiklóson (P. M.) várja, sétálva megy és megállva, próbál szabadulni tőlem. A ki nem mondott kívánságának eleget téve megelőzöm. A kék jel frissen van festve. Az ördög nem alszik !- vagy kiszúrás miatt, a vízművek kerítése előtt balra mutat a jel. A valóságban, azonban jobbra kerülendő a kerítés. A falu (P.M.) elején, más túrázók a balra található kocsmába irányítanak, a 2. EP.-ra. Kint sokan üldögéltek sörüket fogyasztva, ezért inkább bent foglaltam helyet. Alžbetkina-né kocsmája állapítom meg a pecsételőről. A tulajdonossal a szavazásról és vele kapcsolatban a világ dolgairól beszélgettem, kofolám kortyolgatása közben. Visszafelé a S jelet követem Kršlenica csúcsához. Innen a S háromszögön kilátóhoz jutok és tekintek le a falura és környékére. Ismét medvehagymás rész mellett vezet az út, és a Čierna skala csúcsáról lefelé is medvehagymák levelei zöldítik a talajt. Később a patak mellett érem el Polámané-n az ellenőrzőpontot. Minél közelebb kerülök a célhoz, annál biztosabb a késésem. Jahodníkon a kocsmában látom a „lerázómat“, tehát rövidítés volt a célja. Persze most továbbra sem siet sehova. Én meg a zöldön próbálok rövidíteni, de csak 16.39-re érek a célba. Ide kínálkozik a  közmondás: „Bottal üthetem a nyomukat !“. Buszmegállóban a turisták között, valószínűleg  megtaláltam volna a rendezőt, de arra járva nem gondoltam rá.

            A szikrázó napsütésben az országút melletti járdán (eredetileg, az út melletti festéket gyártó üzemhez vezetett) megyek az állomásra, fejezve be a mai nap túráját.