Túrabeszámolók


Mátrai Csillagok éjszakai teljesítménytúra 40/25/15

kekdroidTúra éve: 20072007.05.28 12:27:59
Mátrai Csillagok Éjszakai Teljesítménytúra

Tervezett és véletlen találkozások következtében pontosan este nyolc órakor vágunk neki hatodmagamban a távnak - a társaságban két "száz százalékos", eddig minden MCSÉT 40-et teljesítõvel, egyikük barátnõjével, évfolyamtársammal és a Sárga ttúrán megismert fiatal sporttárssal. Az iskolát még egy rövid városi szakasz követi és utána nekivághatunk a Sár-hegy meredek emelkedõjének. Néha visszapillanthatunk a naplementére, sokkal barátságosabb látvány, mint a keleten tornyosuló, sokasodó felhõk tömkelege. A kettõs hegytetõre felérve szép körkilátás fogad, az egész Mátraalja látszik, dél felé pedig az Alföld terül el. Ha már itt van, beszélgetünk egy kicsit a Mátrai Erõmûrõl is, amely alig tíz kilométerre van útvonalunktól. A tömegtõl kissé elszakadva, egynyomos ösvényeken haladunk és rövidesen elérjük a Szent Anna-kápolnát. Itt természetesen rám kell várni, kirázok egy potyautas kavicsot a bakancsomból. Igyekszem hamar végezni, majd csatlakozom a többiekhez és indulunk tovább Mátrafüred felé. Utolérünk egy nagyobb csoportot, de nem kezdünk elõzésbe, úgyis nemsokára elérjük a települést. A repülõtér után van néhány cseles kanyar, de a rutinos útitársaknak köszönhetõen nem okoz gondot a tájékozódás és pillanatokon belül Mátrafüred utcáit járhatjuk.

Nem tart sokáig a városnézés, a K+ jelzésen megkezdjük az emelkedõt Kékes felé. Az elsõ emelkedõ szakasz nehéz, rövid távon küzd le egy nagyobb falatot a szintkülönbségbõl, a végén, Benevár romjainál ellenõrzõpontot találunk, szõlõcukorral kínálnak. Ezen útvonal a hegyre útitársam szerint a választható legjobb emelkedõ, igazat adok neki, tényleg nincs több látványosan erõsen kapaszkodó útszakasz, egy futó el is süvít mellettünk. Egyszer-másszor felbukkannak a környezõ falvak fényei és a tetõn lévõ adótorony is egyre közelebbinek tûnik. Elérünk egy nagyon hangulatos fenyvest, innen már tényleg nem tartott sokáig az érkezés. A csúcskövet megszeméléljük, az ellenõrzõpontot valamivel arrébb találjuk, nagy, ropogós almát kapunk a pontõröktõl. Megemlíteném, hogy majdnem minden ponton járt valamilyen szolgáltatás, kisebb vagy nagyobb mértékben, én nagyon méltányolom az ilyesféle gesztusokat. Induláskor figyelünk fel a közeledõ viharra, látványos villámok rajzolódnak ki az égen. Annál jobban sietünk tovább Mátraházára, itt magnéziumos pezsgõtabletta is jár a vízhez az ellenõrzõ állomáson.

Egyik kedvenc utam következik a Mátrában, a sárga sáv jelzés Mátraházáról le Mátrafüredre, érintve néhány fantsztikus panorámájú kilátópontot. Menet közben megfigyelhetjük, hogy legalább két vihar jár a környéken aznap éjjel, egy valahogyan a hátunk mögött, azaz északra, esetleg keletre, egy pedig messzebb, délen. A távolságuk miatt kevéssé kell aggódnunk, hiszen a villámokhoz tartozó dörgés itt egyáltalán nem hallatszik. A Hanák Kolos-kilátót a Muzsla követi (érdekes, hogy ugyanazon hegységben két magaslat is viseli ezt a nevet), közben érintjük a rendkívül bõvizû Rákóczi-forrást. A Muzsláról kissé kellemetlen köves úton ereszkedünk alá Mátrafüredre, itt bezárul egy kör és elindulunk a Kozmáry-kilátó felé, ahol megint ellenõrzõpont vár, valamint a kilátó impozáns épülete a sötétben. Itt már egyáltalán nem látszanak csillagok - nem úgy, mint túránk elsõ szakaszában, amikor sokszor egészen tiszta égre tekinthettünk fel. Az esõ itt kezd el szemerkélni, ezt változó intenzitással folytatja utunk végéig, Sástóig legalább egyszer felveszem az esõkabátot, aztán az amúgy kellemes idõre való tekintettel vissza is teszem a hátizsákba. Sástón, remek idõzítéssel bõséges enni- és innivaló ellátmányban részesülünk, van mindenféle kenyér, tea és üdítõk.

Az esõvel dacolva továbbmegyünk (rajtam megint kabát) és némi emelkedés után hosszan és kényelmetlenül sáros úton ereszkedve érjük el Lajosházát. Közben van néhány jelzésváltás is, csak a változatosság kedvéért. Lajosházán már tisztességes, csendes esõ esik, a viharnak viszont már a fényei sem látszanak. Direkt ennek a túrának létrehozott jelzésen talpalunk tovább, már régen levettem a kabátot, inkább ázzak el egy kicsit, minthogy belesüljek az emelkedõkön. Többször keresztezzük a Mátravasút lajosházi vonalát, nemrégiben újították fel, ennek keretében aszfaltozott útátjárók kerültek az erdei útra, elég mulatságos, amint egy erdõbe menõ, késõbb egynyomossá szûkülõ ösvény a vasúton kétsávos úton kelhet át (a záróvonal is fel van festve). Az õrlõmûnél közelebbrõl is megnézzük az egyik elhagyatott, kibelezett épületet, ez már kevésbé kellemes látvány, de nemsokára elfeledteti a házat a csupa sár emelkedõ és az azt követõ hullámvasutazás. Szerencsére sok tereplépcsõ van lerakva, legalább nem négykézláb kell feljutni a várba, amely inkább sáncnak nevezhetõ. A pontõr gondosan a karton fölé hajolva pecsétel, mi pedig indulunk tovább.

Innen már nincs tényleges szintemelkedés és érdekes módon az esõ is szépen eláll, mi pedig beballagunk Gyöngyössolymosra és végiggyalogoljuk az egész falut, hosszában. Közben kivilágosodik, lekerülnek a lámpák, leveszem a láthatósági mellényt (érdekes, nagyon sok túrázón figyeltem meg), végül pecsételés közben elropogtatok néhány Molnár-kalácsot. Nem túl szép és fõleg nem túl kényelmes földúton folytatjuk a túrát a szalagozást követve, majd letérünk a kisvasút töltésére. Ezt meglehetõsen kényelmetlennek tartom, minden második talpfára már túl nagyot kell lépni, minden talpfára lépve pedig érdekesen tipegni kell. Sebaj, már közel van a pont, itt is pecsét, közben nézzük (vagy inkább sejtük) a napfelkeltét a tegnap megmászott Sár-hegy mögött. A vasutat elhagyjuk, füves földút következik, végül a várost elérve hamar megérkezünk az iskolába, bezárva a teljes kört.

A célban gyors adminisztráció (a monitoron mindenki láthatja, mennyi idõ alatt, milyen átlagsebességgel tette meg a távot), szép díjazás és bõséges ellátás. Eszegetünk egy kicsit, majd indulunk a vasútállomás felé. Köszönet jár a rendezõségnek a túráért, útitársaimnak pedig a társaságért és a navigációért. Nem nevezhetõ könnyûnek a MCSÉT, de nem is teljesíthetetlen, jövõre érdemes lesz rá eljönni megint...