Téli Teljesítménytúra 2019
Szentendre, HÉV állomás. Korán érkeztem, még csak most pakolják ki a szervezők („Kinizsiék”) a cuccokat, de aztán ¼ 8-kor gyorsan elrajtolhatok, hála az előnevezésnek. Ezen a túrán hagyományosan nincsenek ellenőrzőpontok, az itineren csak egy táblázat és térképvázlat van az útvonalról. Első szakasz a Bükkös-patak völgye, házak között kanyarog az út, tanösvényen járunk, bár nem mindenhol jól van jelezve, de eltévedni nem lehet, csak a vízfolyást kell követni, szerencsére nem csúszik sehol, gyorsan tudok haladni a patak mellett. Kellemes kis sétaút, bemelegítésnek pont jó. Kiérek Szentendréről, és éles kanyarral irány a sárga + majd a sárga sáv a Kőhegy felé. Fagypont alatt a hőmérséklet, így szerencsére sár sincs, picit csúszik néhol, de nagyon jól járható az út, emelkedünk felfelé a Kőhegyre. Nem is fázom rögtön, de jól esik a kapaszkodás. A Kőhegyi menedékház előtt kell rátérni a zöld sávra, de én elmegyek a házhoz, igaz a kilátás nem a legjobb, szembe süt a nap és kicsit párás is az idő. Vissza a zöldre, hol enyhébben, hol meredekebben ereszkedek, az út havas, viszont alatta sok helyen jeges is, csúszkálni is kezdek. Aztán a Vasas-szakadék felé váltunk a zöld barlang jelzésre, ahol egy hatalmasat esek a jégen, kisebb földrengést is okozhattam, de szerencsére csak enyhén ütöttem be a hátsó felemet és a hátamat. Persze a vadiúj hómacskám (csúszásgátló, kinek hogy tetszik) ott lapul a zsákomban. Fel kellene venni, de még elcsúszkálok a Vasas-szakadékig, felmegyek, be is megyek a szakadékba, találok egy olyan sziklát, amin nincs hó, leülök, felteszem a hómacskát. Még szoknom kell, sose volt ilyenem, de ég és föld a különbség. Először kicsit óvatosan lépkedek, de mikor meggyőződöm róla, hogy tényleg nem csúszok el, gyorsabbra váltok. Egy hátránya, hogy ha vékony a hó és alatta kő van, hülye hangon csikorog, ahogy a fém a kőhöz ér. Hiába van jég alattam, fel se veszem, nyomatom a sárgán a Lajosforrásig. Szokás szerint iszom is egy jót a vízből, és vagy én vagyok kicsit „megfagyva”, vagy tényleg nem annyira hideg a víz, nem jegeli le a torkomat. Tovább a sárgán, sok helyen fel van „szántva” az út erdészeti járművek által, hát jól összegányolják a kellemes utat sajnos a kerekek. Hogy mekkora sár lesz itt olvadás után, arra nem is gondolok. Máshol meg bedőlt fák az úton, és még nem sokan jártak előttem, csak 1-2 kitaposott nyom van. Szóval kellemesen emelkedik egy darabon az út a Lom-hegy oldalában, futó kutyával előz, majd elérek a piros sáv becsatlakozásához, jobbra át és irány Bükkipuszta! Megint néhol kicsit jeges a lefelé, de könnye tudok menni a hómacskával. Bükkipusztánál becsatlakozik az OKT, a rövidebb táv azon megy a célba, ránk még vár plusz 5 km és pár hegyecske. Turistacsoport az úton, állítólag eltévedtek, de a kéket kövessék, mondom nekik. Én pedig el a közös piroskéken, majd csak a piroson a Király kútig. És innen jön szerintem a neheze, a piros háromszög. Először az átkelés a völgyön, a lépcsők sokat segítenek, de nem a kedvenceim az ilyen helyek, mindig attól tartok, hogy leesek… óvatosan ereszkedek, majd kimászok a lépcsőkön és tovább felfelé. Az úton egy 4 fős terepbringás csapat. Hol tolják a bringát, hol tekernek, de aztán megint a tolás a megoldás a meredekebb részeken. Gyalog leelőzöm a bringatolókat, majd mikor szelidül az emelkedő és végre nyeregbe ülnek, elengedem őket, nem is értem, hogy miért pont erre és pont ilyen csúszkálós időben akartak feljönni. Varga-lósz, piros keresztre váltok, a kerítés mellett elég szép a kilátás a Dunára meg a Börzsönyre, fotózni szeretnék, csak térdig süppedek a hóba a kerítésnél. De mindegy, megvan a fotó, irány lefelé. Még 1 hegy van hátra, a Tüskés-hegy, aztán már csak lefelé. Pilisszentlászlóhoz közeledve, egyre több kiránduló jön szembe, vannak, akik szánkót is húznak, aztán itt van végre a Kis Rigó, a cél. Megkapom az emléklapot és egy havas kökénybogyós kitűzőt választok. Az ellátás egy finom, foszlós kakaós csiga és nagyon ízletes forró tea. Bőven van időm enni-inni a buszig, beszélgetünk is a rendezőkkel, dicsérem a finom teát, erre rákérdeznek, hogy hol jobb a tea a Kinizsin, Bányahegyen vagy Kolduson? Szerintem Bányahegyen összehasonlíthatatlanul finomabb, ezt meg is mondom. Meg hogy nagyon várom már az idei Kinizsit!
Remek téli túra volt! |
