Túrabeszámolók


Kék Balaton (TTT)

DJ_RushBoyTúra éve: 20182018.07.28 10:41:50

Kék Balaton 160


Péntek este 18:00. Hazaérek az 5 napos tátrai teljesítménytúrákról, 136 km-t, és 7672 m szintet leküzdve. Teli vagyok élményekkel, de nagyon álmos is vagyok egyben. Az 5 napból négyszer teljes elázás, főleg az utolsó napon. Így péntek este hazaérvén tiszta víz minden cuccom, ami másnapra kellene az is. Este 10-ig küzdök az elemekkel, majd hulla fáradtan lefekvés.


Reggel 5-kor kelés. Persze nem voltam olyan fitt mint vártam, és ez nem jó ómen egy ilyen hosszú táv előtt. Azért persze megpróbálom.. Vonattal érkezek Pétfürdőre. Pakolászás, majd 7:45-kor indultam el Zolival. Megfontolt tempót terveztem, de azért haladni kell, mert a szintidő nem viccelt. Nekem ez a túra mindig a lazulásról, kikapcsolódásról szólt, most ezen az egyszeri rendezésen menni kell nincs mese. Így nincsen sörözés se Királyszentistvánnál, sem Litérnél. Timivel a szokásos fotó nem maradhat el persze. Rendesen befűtöttek, és még csak délelőtt van. A Malom-völgyi pihenő csodás helyen van, kapunk vizet, meg nápolyit is. Jó a kedvem, mert innen már csak legurulunk Balatonalmádiba, ahol lehet nézelődni jobbra-balra, na meg persze előre a csodás "tengerünkre". Szerencsére nem vagyok fáradt, jó hangulatban haladunk. A központban megtörténik a bélyegzés, majd irány fel a kedvenc kilátóm fele, a Csere-hegy irányába. Útközben üdvözöljük Gézát, és Ágit, majd egy ismert közkútnál vágjuk be a fejünket alá. Elkövettem egy hibát, mert nem vettem föl a sapkát, pedig végig itt volt nálam.. Az oka az volt hogy a felvidéki túra után szétázva másnap valami borzalmas szaga volt (a cipőnek szintúgy, de azt nagy undorral felvettem), és nem akartam szegény fejemen látni ezt a "valamit" :D Ezért a hülye gondolatért bűnhődtem is.. Na de felérvén a Csere-hegyre még minden okay volt, bár a kilátó megnézése most kimaradt. Alsóörsre halál pontosan 6-os átlaggal érkeztünk, de én sejtettem hogy ezt a számot ezen túrán most láttam utoljára. Zoli siet, mert bajnoki futama van, én pedig belevetem magam a kajálásba, és egy sört engedélyezek magamnak. Jó 20 perc után én is folytatom utamat Lovas felé. A laminált K- érdekes módon bemegy a falu előtt balra, még jó hogy észrevettem. Ez után jönnek a nagyon meleg részek, ahol már tényleg tűz a nap. Még a Csákány-hegyre jó tempóval érek fel. Nem rég végigjártam az összes kilátót, így most nem megyek föl egyikbe se. Inkább sietek le Csopakra, ahol a malomnál vár a szuper gyümölcsleves, és sok túratársat is sikerül utolérni. A levesből lehet repetázni, azonnal kihasználom. Utolérem Zolit is, együtt indulunk tovább, de eléggé lassan jön, és panaszkodik hogy lehet van egy kisebb napszúrása. Nekem sem kellett sok, a Péter-hegyre felfele rendesen megzuhantam, és éreztem hogy csak fel kellett volna vennem ezt a sapkát, akármilyen büdös is.. Ha túlélem az éjszakát, akkor vasárnap fel kell venni. Na de hol van az még.. A Péter-hegy aljába meglepi frissítő pont volt, ami most nagyon jól jött.. Elgyengült emberek vannak a ponton, közte velem is, még ha nem is látszott. Egyedül Kovács Zsoltinak van jókedve, mint ha most indulna el a rajtból. Irigyeltem. Erőt veszünk magunkon, és Füredtől már csak a Jókai-kilátó megmászása választ el. Komótos lépésekkel haladok. Felérvén csodás panoráma fogad a kereszttől, egész Füredre, meg a Tihanyi-félszigetre. Éreztem hogy sürgősen venni kell valahol üdítőt, mert elszomjaztam rendesen. A városba találok egy pékséget, jéghideg üdítőkkel tankolok fel. Alig várom már az ellenőrzőpontot. Eljön végre a Papsoka templomrom. Alig 50 km-nél vagyok, de voltam már sokkal jobban, ráadásul a talpam is elkezdett fájni, ami bőven elég volt a Kazinczyn, de a sok aszfalt, és a meleg megint előhozta. Zoli vödörből locsolja a hideg vizet a talpamra, ami nagyon jól esik, csak vicces látvány gondolom a többieknek. Nem foglalkozok semmivel, csak azzal ami tovább visz. Például a finom dinnyeszeletekkel. Majd' fél órát pihenünk itt, de persze tovább kell menni nincs mese. Az átlag lényegtelen, csak meg legyen szintidő alatt. 18:00 körül jár, alig várom az estét, ráadásul a fülem is folyamatosan zúg, amit a Roki óta tudom hogy baj, és napszúrás. A tempót is visszavettem, csak óvatosan, ha teljesíteni szeretnék. Semmi futás a lejtőkön is, csak gyaloglás. A Nagy-Gella tetején utolérjük Magasházi Ildiéket, és egy kis darabon át beszélgetünk, ami legalább kizökkent a küzdős menetből. Kálmánék elmennek vizet vételezni, az emelkedő tetején Ildiék megvárják őket, így Zolival ketten maradunk ismét. Fel sem fogom hogy lesz ebből 160 km, de csakis előre, ez a jelszó. A Zádorvár alatt, a kútnál van az EP. Van pogácsa, meg sütemény. Nagyon jól esik! Aztán a Zádorvár tetején eszembe jutott hogy a flakonomat meg nem töltöttem fel. Brávó! Vissza már nem megyek, még jó hogy nincs már olyan borzasztó meleg. Utolérjük Kovács Zsoltit, hasonló tempóval haladunk egy darabig. A távolban apró villámokat látunk, sebaj, ez még nem gond. Besötétedett. Végre! Pedig nem szeretek nagyon sötétbe menni, de ritka pillanat, most kifejezetten vártam. Azt hittem ezzel minden rendbe lesz. Elmúlik a talpfájás, a napszúrás, és mosolyogva haladok a célig. A napszúrás egy idő után elmúlt, a talpfájás csak erősödött, a mosoly viszont abszolút nem volt őszinte, főleg amikor a Halom-hegy előtti jelzéskeresés után felérvén a kilátóba megláttam hogy hatalmas villámok közelednek/távolodnak.. (nekem mindegy, elég látni csak, hogy parázzak már). A Halom-hegy után otthagytam Zolit, és kicsit gyorsabban kilépve indultam meg Szentantalfa irányába, mert láttam hogy a villámok közelítenek, és már mordul az ég is. Egész jól haladok, majd egy templom romnál balra fölmegyek a K- jelzésen, hogy megkerülvén a szántóföldet, úgy érkezzek le a faluba. Idegesítő volt tökön-babon át menni.. Aztán két lámpát látok akik másfelől jönnek. Gondoltam eltévedtek, de aztán egybement a két út, és láttam hogy Zoli, és Zsolt az. Hogyhogy? Kiderült hogy valami laminált jelzés egyenesen tovább vitt ahol én balra felmentem a K- (!) jelzésen. Akkor most végülis a Kék Balatonon vagyunk, vagy mindenféle egyéb jeleket kell követni? Kicsit morcos voltam, de mindegy, közel a falu, ráadásul a vihar a sarkunkban. Még pont beértünk a kulcsosházba, rá 10 percre elkezdett esni az eső, és hatalmasakat dörgött. Nagy szerencsénk volt. 74 km-nél járunk. Jó sok ismerős itt pihen, jól esik látni őket, de borzasztó meleg van a helyiségben, én meg féltem hogy pikk-pakk bekómázok, így inkább egyedül ültem kint az előtérben. Definiálhatatlan időt engedélyeztem magamnak. Majd tovább megyek ha jól esik. Na de nem az eső! Addig is paprikás krumplit majszoltam, zoknicsere, elemcsere, kaptam egy sört is, meg rá egy energiaitalt is bevertem. Rosszabbul csak nem leszek tőle mint nappal voltam.. Tóth Feri, Őze Erzsi, Lévai Éva, és Venczl Feri indul tovább. Sok ideje itt voltak, de úgy voltam vele hogy még egy picit pihennék. Kerek éjfélre tettem az indulást. Majdnem másfél órás pihenés után újra úton. Zoli elindul velem, de nagyon lassan jön. Még mindig villámlik a Hegyestű túloldalán, pont arra amerre majd menni kell. Viszont az időből meg nem szerettem volna kicsúszni, így azért van még tartalék bőven ha bármi lenne. Zoli végleg lemarad, én kicsit elindulok tempósabban fölfele, egy srác jön velem, nem ismerem, de a Kazinczy 200-at ő is megcsinálta idén. Hm. Akkor bizony nem kezdő. Pár szót váltunk, de egyikünk sincs nagyon beszédes kedvében. A Hegyestű után meg van a kód is, majd nagyon figyelek, mert az eddig követett K- helyett K+ kell. Megvan, szuper. A baj csak annyi, hogy ez végig egy réten át visz Köveskálra. Folyamatosan villámlik a közelben, talán itt paráztam a legjobban. Fények előttem, jaj de jó! Először utolérem Venczl Ferit, akinek a talpa szintén nincs túl jó bőrben. Welcome! Nekem se! Aztán a 20 perccel előttem induló négyest, mert még Zsolti is itt volt velük. Végre Köveskál! Nem volt könnyű ez a pár km. Ráadásul totál beázva a cipő, meg a zokni. Itt még nem cserélek. Kapunk egy bónt, fröccs, és zsíroskenyér menüt választok. Kovács Zsoltinak eszébe jutott hogy névnapom volt, és másfél órája múlt el :) Odaadta az ő nagyfröccsét is, én meg nem győztem hálálkodni, mert azért ez eddig nem egy gasztrotúra ellátás ügyileg. Itt is egy nagyobb pihi, majd Zsolti el a 110-esek irányába, én pedig Tóth Ferivel, Erzsivel, és Évával haladok tovább. Nincs kedvem egyedül menni most, máskor el vagyok, de most valahogy jobban esik a társaság. A Fekete-hegyi kilátó borzasztó meredek, nem is tudom hogy jártam-e itt már valaha, de soha nem akart eljönni. Szerencsére a vihar vonulóban, és a villámlás is már messzebb jár. Szentbékkállán beülünk egy buszmegállóba, Ferinek is már borzasztóan fáj a talpa, és még alig járunk féltáv fölött. Na ez kemény lesz! Megtaláljuk a pecsétet. Mindszentkállára egy totál értelmetlen, idióta, hadd ne soroljam még milyen kerülőút visz be. Minek festették át ebbe a dzsungelbe a kéket, miért nem volt jó a régi, ami pikk-pakk bent volt a faluba?? Ráadásul A K4 által van egy jó ,kis oda-visszánk is. Csodás... Legalább találkozunk Csabival, és Palival is. Bíztam benne hogy valami finomság fog itt minket várni, mivel autóval is könnyen megközelíthető, de kicsit lelombozott mindenkit a sós perec, meg a kis rágcsa kaják. A bodzaszörp azért jól esett na.. Nekem sürgősen zoknit kellett cserélnem, mert már ebben rémes volt menni. Erzsi megvár, a többiek elindulnak hogy majd utolérjük őket. Egy darabig nem sikerült..  Közben kivilágosodott, vasárnap hajnal van. Szerencsére szellemi holtpont nem nagyon volt az este, inkább csak fizikai, abból is csak talpi, de az durván. Elindulván, jön szembe Tóth Rajmund, Hegedűs Csaba, és egy túratársuk, akik szintén a 160-ason nyomulnak, még a pont irányába. Erzsire rájön a fényképezhetnék, de tényleg szuper helyeken járunk, a felhők a hegyek alatt, igazi panorámaképeket lehet most lőni. A Csobánc fele még nem jártam ezen a K-en, így amikor jön egy jó hosszú emelkedő, és Erzsi megkérdezi hogy ez már a Csobánc-e, mindössze a térkép léptékadataira hagyatkozva mondom hogy még biztos hogy nem, de tény hogy elég meredek erre fele a környék. Vicces volt az autós tábla a szűk ösvényen, jót mosolyogtunk rajta, és közben szedert, illetve szőlőt majszolunk. Kibukik Csobánc vára, hú de magasan van.. Felfele utolérjük Ferit, aki épp a talpát krémezi, és Évát, aki várja. Felérvén gyönyörű panoráma mutatkozik a tanúhegyről! Lefele nem leljük a K-t (mint kiderült mások is voltak így ezzel), így megkerülve a várat, érzésre lyukadunk bele újra. Leérünk Káptalantóti műútjára. Nem esik jól már a megváltó műút se.. A ponton Pávó Balázs teljesít szolgálatot, és végre sok idő után minőségi frissítőpont! Szalámis-uborkás kenyér, és kóla. 4 kenyeret be is vágtam, eszméletlen jól esett. Nehezünkre esett tovább menni. Most már csapatként funkcionálunk, ezt ki lehet jelenteni. Jön a Tóti-hegy. Megint dörög az ég.. Csodás.. Meredeken megyünk fölfele először a K3-ön, majd Z-, végül Z3. A háromszög nem volt könnyű, mert azért saras volt, de még viszonylag pont tűrhető. Felérvén pecsét semmi, felírtam a csúcskőn a kódot. Látszott egy sávban hogy a déli parton esik az eső, és onnan jön a dörgés, de nem tűnt vészesnek. A kilátás amúgy 180 fok panorámás! Alighogy indulunk tovább a Z-n, máris elered az eső, de olyan áztatóan. Ez nem is látszott a hegytetőről! Következik a Gulács! Tudtam hogy ez egy türelmet igénylő hegy. Először a K-n emelkedünk, majd jobbra K3 sokáig, szinte csigavonulatban. Feri meg Éva elhúzott, őket csak később látjuk viszont. Erzsi megjegyzi milyen alattomos ez a hegy. Amikor én jártam itt először, ugyanezt gondoltam, de szerencsére azóta már megfordultam itt párszor. Felérvén a kilátás sem akkora "vászisztdász". Így sarkon fordulunk, és irány lefele, vissza a K-ig. Útközben többen jönnek velünk szemben, a lejtő alján pedig megjelenik Venczl Feri is, akinek szurkolunk, mert idővel nem túl fényesen áll, de még nincs veszve semmi. Zoli viszont sehol. Már temettem, de a végén mint kiderült főnixmadár módra feléledt. Haladunk Erzsivel, már ott lennénk Tomaj szélén, de még a Badacsonyt meg kell mászni, és jóval később érünk csak ide. Megint kezd már meleg lenni. Már éjszaka is rajtam volt a sapka, ha épp szakadt az eső, de most habozás nélkül felveszem, nehogy baj legyen megint. Gyötrelmesen meredek ez a K- jelzés, alig vártam felérjek a kilátóhoz. Önpecsételés. Még szerencse hogy észrevettem három lódarazsat a pecsét melletti fánál, így sokkal óvatosabban közelítettük meg a pecsétesdobozt, és végül sikerrel jártunk. Csoszogunk le a K3 meredek kőlépcsőin, majd az alig észrevehető térképvázlaton jobbra megyünk a P-n, ami még szintén jó. Utána viszont a túra legnagyobb bakija következett.. Elértünk egy sárga jelzést, ami teljesen friss volt, de már le volt ikszelve. Az itiner szerint a S-n le balra. Az elágazásban utolértük Ferit és Évát, akik szintén tanakodtak. Én balra mentem volna, és Feri trackje is arra mutatott, így megindultunk mind a négyen. Bejött közben egy K3. Hitemben megerősített, hogy jópár barna tábla is mutatta a S-t, ami akkor mégsem szűnt meg? Ekkor még nem tudtuk.. Haladunk a dögmelegben, és egyszer csak leérünk, én gyanút fogok. Badacsony vasútállomás. Hogy a pics-be kerültünk ide, amikor Lábdihegyen kéne először lennünk? Éva felhívja Edinát, aztán átadja nekem. Mint kiderült ezt a jelzést 1 hete festették át máshova, amit persze honnan a francból tudhattam volna. Feri trackje régebbi volt, azóta mint kiderült módosították a tracket. Na de akinek nincs GPS-e? Dühítő volt a szitu, végül abban állapodtunk meg, hogy nem kell a Lábdihegyi kaja, inkább beültünk dupla hambit enni a strandra, hogy kicsit levezessük a feszültséget. Badacsonynál volt önpecsételés, innen folytattuk tovább a végtelen aszfaltgyilkolást 30 fokban, és 130 km után. Szegény 110-esek rossz fele jöttek, még szerencse hogy jókor voltunk jó helyen, és visszavittük őket a jó útra, de szegények ők is koptathatták egy darabig az aszfaltot. Végre Badacsonytomaj. Irdatlan hosszú aszfalt jön. Erzsi meg Éva elől, Ferivel kicsit lemaradunk. Szentségel ezerrel, hogy mikor esik végre le az első hó :D A szembejövő 110 km-es Gál Viktorral diskurálok pár szót, persze már mindenki árkon-bokron túl, és csak az Örsi-hegy tetején érem utol a csapatot. Nyögvenyelősen megy ez már, de alig 4 km Salföld, frissítés. Kákonyi Lajosék a pontőrök. Kókuszgolyó, és meleg tea a kedvenc itt! Na meg a cica aki mindig be akart szökni a kolbászhoz :)  Jó fél órát itt ragadunk, de már annyira nincs messze a cél. Nagyon hosszú nyílt rész jön sokáig. Először Kékkút, majd egy rémhosszú tanösvény, aminek sosem akart vége lenni. Kővágóörsön azonnal bevetjük magunkat a csehóba. Én most "fantasztikus" akarok lenni, így "fantát" iszok :) Kiérünk, és megint  mit látunk ? Naná hogy megint jön a vihar. Már nagyon hiányzott... Becsülettel kimásszuk a kővágóörsi kőtengert, majd jön a sóstókáli templomrom, ahol ismét önpecsételés. Köveskál irányába feltámad a szél is, a felhők lassan fölöttünk. Na ezt már nem ússzuk meg.. Visszaérünk Köveskálra, ahol a várt bónnak meg a pontőrnek ezer éve nyoma veszett, de a pincérhölgy ad pecsétet, és vannak sós rágcsák, meg szörp. Wow.. Amíg nem esik, gyorsan tovább kéne menni! És igen, jönnek a többiek is. Nini, kiegészültünk egy kutyával.. Vissza akarjuk zavarni, de hajthatatlan. 150 km-nél járunk, még egy tízes van. Indulunk tovább a "villámlós" K+-en. Bízom benne hogy most a szebbik arcát mutatja, és nem ázunk szét, bár lóg az eső lába. Megcsodálom a "RushBoy" kódot még egyszer ;) Megyünk a hosszú réten, és nem esik az eső, hurrá! Elérjük a K-t, ugyanaz a célig az út, mint idefele, csak azóta eltelt jó 90 km.. Mindenki boldog, mindenki örül, és kutyuskánkkal együtt 20:35-kor átlépjük a célt. Edina szigorú volt, és a kutyus nem kapott résztávos kitűzőt, de a gazdit sikerült meglelnie végül :) Mi viszont büszkén elmondhatjuk hogy ismét egy hosszú túrán vagyunk túl. Köszönöm társaimnak a túrát, Edinának a szervezést, és minden teljesítőnek, akármilyen távot is tett meg :) 160 km - 36 óra 50 perc.