Kazinczy 100 Regmec - 102,8 km/4160m
A 2013.06.29-i Szondi 100 óta eltelt 5 év s azóta nem voltam 100 km körüli távon.
Kicsit izgultam, hogy fog ez menni ennyi év kihagyás után, így úgy fogtam fel, megyek két ötvenest.7 éve vártam már, hogy újra indulhassak ezen a túrán, az egyedi hangulata, gyönyörű Zemplén, fantasztikus rendezés miatt :)
Csütörtökön már délelőtt elstartolok Vácról, az időt jól mutatja, hogy Bp.Keleti- Miskolc Tiszai között 1,5 liter víz fogy a fülledt hőségben. Nézem a vonatból a gyülekező felhőket, miközben kellemesen ráolvadok az ülésre lehúzott ablak mellett is. Majd Sárospatakon átszállunk vonatpótló buszra és jé egy rég látott Őrsi Bálint.Ő Széphalmon alszik, így egyedül sétok fel a Kovács- villához. Felvackolok a padlásra, majd szállingóznak az emberek, elkezdődik a pizza-sör est. Furcsa újra belecsöppenni a hardcore mezőny közé mezei gyalogpáncélosként.
Éjjel elég keveset alszok, megérkezik az eső, ablakok csukódnak, deszkák nyikorognak.Reggel épphogy eláll az eső, mikor lesétálunk a piachoz, ahonnan egy városnéző kisvonattal vittek ki minket Széphalomra. Eléggé fázok,szél is fúj, így a beszédek után jól esik elindulni. Első pár km-en Rushboy lelassít mellém, jó újra találkozni, beszélgetni,majd a magashegyi kilátóhoz felfelé felveszi utazósebességét, én is, a kettő között pedig olyan 2 km/h átlag van jelenleg :D
Szóval igen, felfelé még lassú vagyok, gyakorolnom kell a szintgyűjtést. De jó edzés a Szondira. Lefeléket megkocogom, majd K. Józsival a vegán étrendről beszélgetve felkanyargunk a Szár-hegyre, ahonnan hipp-hopp lent vagyunk a Kovács- villánál, 12 km, itt érzem úgy, hogy bemelegedtem, visz a lendület, de jó!Bekapok egy kis pizzát, kólát és jön a Nyugodó – nyereg, nosztalgikus hangulatba kerülök, óó de jó lenne itt lenni 200 után! 2019-re meg is találtam a céltúrámat ;)
Kéken hullámvasutazás után a Fekete-hegyi kilátó előtt még találkozok a szembejövő Danival, integetünk,majd feltotyogok a kilátóhoz. Összesítek, kb. 25 km/1330 m /4,5 óra az 5,5 átlaggal nem is rossz nekem.Mikóházi borospincéknél már úgy érzem nem bírok enni, nem szoktam ilyen gyakran kajálni, inkább iszok,régen hajlamos voltam keveset inni, elszomjazni, most már tudatosan figyelek a vízre.
Innen több km aszfaltozás jön, ami most az ideális hűvös, felhős időben ajándék, pihi a lábnak. Alsóregmecen ismét frissítésre invitálnak Egonék, innentől majdnem végig együtt megyünk a két Józsival. Felsőregmecen a lakosságnak mi vagyunk a látványosság, kedvesen köszönünk, de azért éjszaka egyedül nem szívesen vetődnék a faluba. Mátyás-hegyről vissza-visszanézek, olyan szép a kilátás, végig lehet követni az eddig utat. Majd az Északi zöldön és szalagozáson kóstolunk bele a határköves hangulatba.Zsíros- bányánál szegény Vígh - Tarsonyi Laci nem győz pálinkával kínálni, de nekem most nem kell, érzem, hogy nem esne jól. Füzérkajatán viszont iszok egy mentes citromos Gössert, hihetetlen jól csúszik :) Az eső is rázendít, felveszem a zörgős nejlon esőponcsóm, amitől nemsokára meg is szabadulok, csak csepeg, felesleges aláizzadnom, inkább az a pár csepp eső. Rácsodálkozok a K+ útvonalára, egy magánház udvarán át vezet, érdekes..átsétálunk Pusztafaluba, jókat beszélgetünk, telnek a km-ek. Füzér előtt lefotózom a várat, csak pár képet csinálok a túra alatt, lusta vagyok elővenni a telefont hozzá a hátizsákból. Füzérre 10:12 alatt érünk be az első 55,2 km/2160 körről 5,4 átlaggal. Sok régi ismerőssel találkozok, eszek egy bablevest, túrós rétest, megkeresem a depós cuccom, hosszúnadrágot húzok, lámpát is előveszem, geránium olajjal becsepegtetem magam a szúnyogok/ kullancsok ellen s már el is telt majdnem egy óra. Józsiék is összekészülnek, megvárom őket mert nem akarok éjjel egyedül menni, társaságban mégiscsak éberebb, szórakoztatóbb.
Kb. 1 óra füzéri tartózkodás után indulunk a második körre, teljesen frissnek érzem magam, mintha most rajtolnék. Hamar Pusztafaluba érünk, s még mindig csodálkozva nézem B. Józsit, ahogy ilyen kondiban van 65 évesen, szeretnék én is így mozogni 35 év múlva.
Este 9-re érjük el a Tilalmas határt, a ponton a lányok zenét hallgatnak, itt kapcsolunk lámpát,s akkor kezdődik a Tankcsapda mikor indulunk felfelé a Tolvaj-hegyre.
A legendás Tolvaj-hegy. B. Józsi megy előttem, megfontolt lépésekkel, talán kicsit gyorsabban is tudnék haladni de jó így, kényelmesen.
Közben a fejemben egyfolytában ez a dallam jár:
"Szélről legeljetek
fának ne menjetek
Mert ha fának nekimentek
Fejeteket beveritek
Szilikút, Szanyikút,
Szentandrási Sobrikút.." - mosolygok magamban, hiába, akinek ovis gyereke van több mondókát, gyerekverset tud mint "rendes" zenét.
Tavaly itt sokkal nehezebb volt hátamon a gyerekkel felmenni, most úgy érzem nem vett ki belőlem sok erőt, s már kezdődik az ÉZ amit annyira szeretek. Van vmi különleges, ősi hangulata, éjszaka, távoli fények, csalán, kis ösvény, vigyázni hova lépsz, gerincen hullámozni fel- le.Nagy- Milicig viszonylag rövidnek tűnt az út, itt Józsiék lámpát szervizelnek, pár perc állás elég ahhoz, hogy az éjszakában ledermedjek.
Aztán hamar visszamelegszek, jön a végtelennek tűnő hullámzás, elöl megyek, próbálok se túl gyors, se túl lassú tempót diktálni, sétálunk az éjszakában, se órát, se időt, se km-t nem nézek, s ez az időtlenség tetszik, segít megélni a jelent, arra figyelni, teljesen ott lenni ahol vagyok. Majd jön a durva meredek ereszkedés az eszkárosi útra, bot nélkül esek – kelek, a vastag avar alatt pici kövek vannak, amiken jókat seggelek, még szerencse, hogy itt nincs sár :)
Az úton Cser M. Zoliékkal találkozunk, majd jön a feketeleves, a mumus-hegyem a Szurok-hegy. Türelmesen rakom jobb lábam a bal elé, ez a Tetejetlen-hegy ahol mindig van feljebb, itt csak lépésben tudok haladni. Sokan a Tolvaj-hegytől tartanak, pedig ez hasonlóan meredek és hosszabb emelkedő vezet rá, s itt már lábában van az embernek az ÉZ, szóval szerintem ez húzósabb. Fények és kávéillat jelzi a pontot, oázis az éjszakában. Tibiék részéről zseniális ötlet volt kotyogós kávét főzni a hegytetőn.Innen már könnyebb, haladósabb terep jön. A fiúk kicsit elálmosodnak, fáradnak, K.Józsi saját bevallása szerint aludt pár órát menet közben :) Én nem vagyok (még) álmos, így én megyek elöl, szerencsére észrevesszük Kéked felé a letérőt, sokan mentek tovább a P+-on a nyomok alapján.
Kéked- Pányok környékén csepeg az eső, vizes, áztató lesz a fű, és a néhol nyakig érő gaz, de a cipőm szerencsére bírja, alig nedvesedik át.A Z+en most lucernát ültettek, kényelmesebben lehet benne haladni mint anno a tök- és dinnyeföldön. Telkibánya előtt alig látok már a lámpával, gyorsan leszívta a tölthető elemeket, kicseréljük és nemsokára a vendégmarasztaló, jó meleg Palipista házba érkezünk. Innen K. Józsi sürgeti meg kis csapatunkat,van még feladat, menjünk hát! Kivilágosodik, rákezd az eső, felveszem a csörgő-zörgő esőkabátom. Józsiék is,közben valahol lemaradnak, megyünk tovább, úgyis utolérnek. Majd a felfelé kanyargó piroson rámtör az álmosság, ásítozok, majd' elalszok, botladozok a fákban, kövekben.Kissé belassulok, tudom, hogy át kell esni ezen az álomkóron is, majd elmúlik. Alábbhagy az eső, leveszem a kabátot, s mire lefelé megyünk Hollóházára már frissnek érzem magam, tovatűnt az álmosság. Jól esik kicsit belekocogni, B. Józsi is utolér, Toniéknál frissítünk Hollóházán. Innen már csak röpke 4,2 km Füzér, kicsit még saraskodunk, megint csepegni kezd az eső – vagy még mindig? Lehet közben is esett , csak nem tűnt fel - s reggel 7:37-kor célbaérünk. Rávágom, hogy igen, a 100-ra neveztem, beértem,de...Nincs bennem az a várt hipp-hipp hurrá, 5 év után újra százast mentem érzés, persze örülök, de nem hagy nyugodni a gondolat, menjek, ne menjek tovább.. Mások is hasonló vagy lestrapáltabb állapotban vannak, s mennek tovább pár óra alvás után, talán fel kéne neveznem, legalább még egy 50-esre.. érzem, hogy bennem van még, nem csaptam ki magamból az összes erőm, lábam, talpam is bírná még. Oké erre neveztem, megcsináltam, de.. ezek kavarognak a fejemben amíg eszem a finom paprikás krumplit s kiadós nyári zuhé szakad le közben s jön a folytatása. Hát, esőben, felázott talajon, Hársas-hegy, 7 árok mégse olyan jó buli? Papírkutya vagyok amiért nem mentem tovább? Bűntudatom van amiért nem neveztem fel.. aztán meggyőzöm magam, hogy ne legyek telhetetlen, majd jövőre, okosan kislány, csak fokozatosan.Egy év múlva újra el akarok ide jutni a 200-ra, magával ragadó ez a túra :)
Köszönöm Wehner Gézának és minden segítőtársának a rendezést, elképesztő mennyi munka, idő van ebben a monumentális szervezésben, az ellátás fantasztikus, alig nyúltam a hozott cuccomhoz.Köszönjük ezt a csodát amit évről- évre csináltok :)
|
