Kutyával a Bakonyban
GPS-el mért távolság: 19,4 km, barometrikus magasságmérővel mért összesített szintemelkedés: 400 m. Ez ismét csak az általam megtett utat jelenti. Úrkúton lementünk a mangánbányába, illetve körbe is jártuk. Ez a ponton való össze-vissza mászkálással együtt, kb. egy kilométert tett ki, úgy 30 m szinttel. Ezen felül lementünk a Kék túra sörözőbe, s ezt nem egy oda-visszával oldottuk meg, hanem egy másik úton tértünk vissza a jelzésre. Ez MapSource számítógépes térképen útvonal szerkesztéssel mérve 800 m hosszabbítást jelentett, 40 m szinttel. Ez azt jelenti, hogy a kiírás szerinti táv, nagyjából 17-18 km, bő 300 m szinttel.
Kilenc előtt pár perccel értem Kislődre. A falu szélén, már szembe jött velem az egyesületi csapat, illetve más túrázókat is láttam. Megnyugodtam. Nem lesz nagy sorban állás a rajtban, hiszen már a rajtidő kezdete előtt is engedték a nevezést és indulást. Leparkoltam, rövid készülődés, s irány nevezni. Gyorsan megvolt. Változtattam a ruházaton, mert itt már a vékony széldzsekit és a polár mellényt is sokalltam. A kettőt lecseréltem egy vékony szélmellényre, elraktam a kulcsaimat, ne húzzák a zsebem, s szép napos, kellemes hőmérsékletű időben nekivágtam a nem igazán combos távnak.
Szaporáztam is a lépteimet, a mielőbbi be- és főként kimelegedés érdekében. Mire vége lett az aszfaltnak, s a kalandpark bejáratánál elértem Mag Éváék ellenőrző pontját, ezt a célt el is értem. Gyors pecsételés, s gyerünk tovább. A murvás út eléggé lepukkant a télen, de azért jól járható. Elképesztő, pár nap alatt hogy kizöldült az erdő. Egy héttel korábban, még csak itt-ott volt egy két zsenge levél a fákon, a bükkösök teteje meg épp csak kivörösödött, szerdán már a bükkök alsó ágain is volt néhány levél, mostanra pedig zöldek a bükkösök. Rengeteg a virág. A márciusi és áprilisi virágok egyszerre nyílnak. Kis kitérő: Másnap elmentem Gántra, hátha sikerül elcsípnem az odvas keltike fővirágzását a Vértesben. Nem jött össze, már csak az utóvirágzást láthattam. Viszont sok éve nem láttam ilyen dúsan növő tavaszi héricseket, mint most, illetve a Redl emléknél a sziklagerinc, szinte szó szerint sárga volt a töméntelen sok pimpótól. Vissza a túrához: Jó tempóban haladtam a völgyben, megelőzve jó pár túrázót. A legapróbb kutyákat leszámítva, a többiek nem kerülgették a pocsolyákat, sőt inkább keresték. Jó nagy csoport ment előttem. Nem sikerült megelőznöm őket az ellenőrző pontig, pedig szerettem volna, mivel a következő rész elég keskeny. A ponton megkaptam a következő igazoló aláírást, a bal bakancsomat egy kicsit lazábbra kötöttem, s gyerünk tovább. Szerencsére valamelyest kezd visszatérni a formám, így szépen, ahogy az út járhatósága engedte, megelőztem az előttem lévő csoportot.
A kaptató tetején utolértem az egyesületi csapatot. Saccra fél órás lemaradást hoztam be. Nem én voltam ilyen gyors, hanem a Csollányos-völgyben megálltak medvehagymalevelet szedni, ami a csapatot ismerve azt jelenti, csak negyedórát kellett behoznom. Ettől kezdve rendesen lelassultam. Kényelmesen megkerültük a volt vadvédelmi kerítést, majd a következő erdősarkon át elértük Úrkútot. Szerencsére tudom, a parkoló kocsik mögött hol található a kék jelzés, így nem is tévesztettük el. Aki először jár erre, nehezen találja meg. Az egynyomsávos ösvényen elértük a volt mangánbányát. Itt kaptuk a következő aláírást, ami kissé vontatottan ment. Kiderült, a csapatból többen nem jártak még lent, így irány a bánya. Végig jártuk lent is, aztán fönt is körbejártuk a bányát, hiszen onnan is szép látvány. A csapat másik fele, csak fönt járta körbe, majd megegyeztünk, hogy lent a Kék túra sörözőnél találkozunk. Így is lett. 11 óra elmúlt, így itt tartottuk az ebédszünetet. Számomra nagy csalódás volt a söröző. Nem volt Litovel alkoholmentes sör, csak a soproni borzalmas, illetve nem volt semmilyen cukormentes üdítő sem. Hoppon maradtam. Nos ezzel a sörözőt töröltem a frissítő pontjaim közül.
Ebéd után megkezdtük a visszakaptatást a kiírás szerinti útvonalra. Az egyik háznál, aranyos kölyökkutya kíváncsiskodott oda a kerítéshez. Természetesen többen is azonnal odamentek barátkozni vele. Ez nem igazán tetszett a szomszéd kertben lévő törpe méretű kutyának, s hangos ugatással adott hangot ennek. Ahogy továbbmenve elértük a kert sarkát, hirtelen oldalra ugrott, neki egy fa törzsének. Méretéhez képest hatalmasat koppant rajta. Neki is állt nyavíkolni. Amikor harsányan kinevettük, akkor elrohant. Elege lett belőlünk. Szerintem, pontosan tudta, hogy kiröhögtük. Hamarosan elértük a tanösvényt és rátértünk a kiírás szerinti útvonalra. Ezen az úton jó gyakran kerülgethettük a pocsolyákat és nagyon sáros részeket, ahogy ezen az úton az már megszokott. Még aszályos időben is megmarad néhány nagy. Most meg szó sincs szárazságról. A nyomai alapján, csütörtökről péntekre virradóra jó nagy eső esett. Mivel délután programom volt, ezért elbúcsúztam a csapattól és felgyorsítottam. Ezután következett a túra egyetlen olyan szakasza, ahol nem volt senki belátható távolságon belül. Volt viszont bőven medvehagyma. A következő túrázókat közvetlenül a kalandpark előtt értem utol. Beszélgettünk egy kicsit, s gyerünk tovább. Mag Évától megkaptam az utolsó ellenőrző aláírást, s következett az a szakasz, amitől előre fáztam. Eddig sikerült megúsznom, nem igényelt mosást a bakancsom. Reggel úgy láttam, a visszavezető földút jó sáros. Szerencsére reggel óta sokat szikkadt, és a sáros részeket könnyedén ki lehetett kerülni. Eseménytelen út után beértem a célba. Megkaptam az emléklapot és a kitűzőt, s hazafelé vettem az irányt.
Amennyiben, valaki végig a kiírás szerinti útvonalon marad, akkor egyetlen húzós kaptató található az útvonalon, az OKT Csollányos-völgyből kivezető szakasza. A kalandpark és Kislőd közti, lankásabb és rövidebb is. Igazi szép túraidőnk volt. A túra nagy részén sütött a nap, 18-25 fok közti hőmérséklettel, és a szél pedig épp csak lengedezett. Csak otthon vettem észre, bizony az idén először leégett egy kicsit a nyakam, illetve a bal csuklóm az óraszíj fölött. Be is pakoltam a hátizsákomba a naptejet.
A túra ár/szolgáltatás aránya megfelelő, a kutyával indulóknak kiváló. 900/800 Ft-ért szürkeárnyalatos térképes igazoló lapot (saját térkép nem árt, mivel a térképlap nem a legjobb, de az itiner jó, akár térkép nélkül is végig lehet menni a túrán), kitűzőt és emléklapot kaptunk. Az első ellenőrző ponton müzliszelet, a következőn és az úrkútin cukorka volt az ellátmány. A kutyáknak minden ellenőrzőponton volt víz, illetve jutalomfalat. |
