Túrabeszámolók


Teleki

stabatTúra éve: 20182018.04.10 23:33:29

Teleki 50


Mi a jó a Telekiben? Hogy közel van, legalábbis nekem. Nem véletlenül volt ez az első teljesítménytúrám. Aztán azóta is. Szóval nem kell hiperkorán kelni, rövid buszút után nekivágunk a távnak. Oszi pár szóval jellemzi az utat, Szabi sok sikert kíván a hét órához, Marci tartja a tempót. Már az elején érzem, hogy nehezen fog menni, amikor még könnyű léptekkel kellene haladnom, de nem. Legalább küzdünk egyet. A túrán minden a megszokott helyén van, leszámítva a Nagy-Mána szélcsengőjét. Helyette éneklünk egy kicsit mi. Némi kritika gyanánt elkezd szemeregni. A patakok is jól megvannak. Nagyokos módon a direkt erre az esetre terelt pirost nem követem, hanem ugrabugrálok, majd csúszok bele a patakba. Szokásos inóci vágta, egy fokkal jobb, mint a Királyházához vivő lejtő, ahol egy kisebb botlás után majdnem felkenődtem egy fára. Odi et amo: jól lehet haladni, szép is, csak eszi a térdem. Kisinócon minden úgy van, ahogy szokott lenni, egy hölgy dohányzik, jófélék a kent kenyerek, meg a málnaszörp. A répából viszek is. Pár szó a közoktatásról, kivételesen nem szidjuk. Nemsokára a piroson találjuk magunkat, Marci remélte, hogy ezt a szakaszt nem érintjük, nem a kedvence, én is rosszul vagyok tőle. Sikerül túlélni. Adódik még egy szórakoztató patakátkelés (vagy kettő), eltűnő szigettel, gerendagyakorlattal. És választ kapunk a nagy kérdésre is, kinyíltak-e a héricsek. Majdnem. A Kisinócon gyorsabban frissítő Bencét újra utolérjük, aztán ő minket. Törökmezőn nyújtás közben az Alacsony-Tátrát idézzük. Marci Pheidippidész életére szomjazik: percről percre. Inkább fussunk. Bár már nincs sok hátra, a célegyenesben a gyomrom csak elkezd vacakolni. De már bent is vagyunk, papír szerint 7:04, vállalható.


Pár kötözködő megjegyzés az itinerhez. Nincs benne térkép, de ez nem baj, a leírás alapján egyértelmű az út, csak Marci vizuális típus, meg nem tudja megmutatni otthon az utat. Van viszont magassági diagram. (Igaz két m-mel.) Teleki pesti piarista diák volt, bár a bencésekhez is volt köze (Pannonhalmi Bencés Gimnázium egyik alapítója). A tőle való idézet nagyon jó, csak most vastaggal írva kicsit elcsúszott. De megtaláltam a végét. Nagyjából 7-tel mentünk, eléggé az elején indultunk, minden pont nyitva volt, mert 7 km/h-ra nyitnak a pontok. És ez jó. Ahogy a túra is. Köszönjük!