Budai Trapp - Hosszú táv
Szombat reggel Aquinqumnál toporogtam a vasúti megállóban más túrázókkal egyetemben. Jött is a vonat időben tele túrázókkal, Pilisvörösváron pedig szinte teljesen kiűrült. Átsétáltunk az út túloldalára a vendéglőhöz a rajtba, odafelé menet toronyiránt, kisebb forgalmi fennakadást okozva mivel mindenki a lehető legrövidebb útvonalon próbálta megközelíteni. Rajt után az itinernek megfelelően elsétáltam visszafelé a legközelebbi zebrához. A rajt egyébként annak ellenére, hogy rengetegen érkeztünk egyszerre ugyanazzal a vonattal nem tartott sokáig, kb. negyed óra alatt kezemben volt az itiner (volt aki többet várt, én kb. a sor közepén voltam). Kicsit tollászkodtam még meg szerelést igazítottam és indultam. Pilisvörösvár és Szentiván után végre kikeveredtem a lakott, aszfaltos részről, be az erdőbe. A sárgáról gyorsan váltottunk a piros sávra. Nem is gondoltam, hogy ennyi hó lesz, de nagyon tetszett! Gondoltam is magamban, hogy hátha végre egy nem saras, dagonyázós, meg nem jégpályára hajazó utam lesz (mostanában nekem ilyenek voltak), hanem egy igazi havas téli túra. Többé-kevésbé ezt meg is kaptam :) Az első EP a Turista Emlékfalnál volt Nagykovácsi előtt. Felérve a Nagy-Szénáshoz lőttem pár fotót, majd indultam tovább Nagykovácsi felé továbbra is a piros sávon. Nagykovácsin gyorsan keresztül mentem, hogy megint végre az erdőben mehessek, a Vörös-pocsolyánál volt a következő EP. Pecsét, kaptam egy tejkamarellát és mentem is tovább a Fekete-fej felé, ezen a szakaszon egy másik teljesítménytúra résztvevői jöttek szemben. A Fekete-fej felé felfelé már inkább letaposott jeges, lefelé meg csúszós saras volt az utam. Itt történt, hogy egy megcsúszás alkalmával kicsit szélesebb terpeszt mutattam be mint amit a nadrágom elbírt, szét is szakadt teljesen. A lelkesedésem ettől nem hagyott alább, mentem tovább, alul kicsit szellősebben. Egy-két jelzésváltás, EP és saras rész után értem Hűvösvölgybe ahol a frissítőpont volt, kaptam egy műzliszeletet is. Meg beruháztam egy kólára is a lángosos bódénál. Újabb rövid sarazás, meg lejtőn csúszkálás után értem a következő EP-hez a Határ-nyereghez. És itt ért a meglepetés: nem kell felmenni az Újlaki-hegyre! Az itinerben mindig a következő EP-ig lévő részt olvastam. A "kék bicikli" jelzésen kerültük. A célban kaptunk is egy kérdőívet, ami ezzel a kérdéssel is foglakozott, csak én már otthon néztem meg. Idén változtattak a szervezők az útvonalon. Valahogy úgy alakult, hogy én eddig mindig lefelé mentem az Újlaki-hegy - Határ-nyereg szakaszon más túrákon, száraz körülmények között a sárgán és bevallom őszintén örültem, hogy nem felfelé kellett mennem. Most sem. A kérdőíven megadott négy lehetséges válaszból hozzám a "Sajnálom, hogy kimaradt az Újlaki-hegy, de a csúszós, meredek emelkedő miatt nem bánom." és a "Jobb lenne, ha érintené az útvonal az Újlaki-hegyet, és a meredek szakaszt egy hosszabb útvonalon kerülné ki a túra." áll a legközelebb. De ezt a BTSSZ majd kitalálja jövőre. A Virágos-nyeregtől majdnem a célig a kéken mentünk, volt még egy EP a kék és zöld sáv találkozásánál, rövid lejtős szakasz után értem a Menedékház utcához, majd néhány perc után a célba. Megkaptam az emléklapot és a kitűzőt, elvileg volt virsi is, de nem nagyon firtattam, mert teljesen tele volt a menedékház, nem nagyon tudtam volna leülni se. Meg úgy matekoztam, hogy nem kell nagyon kilépnem a buszhoz se, ami még kb. 1,5 km volt a céltól, ha nem időzök sokat a célban. Ez be is jött, de egy kb. 100 méteres sprintet azért ki kellett vágnom levezetésként, hogy elérjem.
Jó kis túra volt a Budai Trapp, a havas téli erdőt nagyon szeretem, ebből most szerencsére bőven kaptam. Végig jelzett úton mentünk (kivéve az utolsó párszáz métert), de útbaigazító táblákat is tettek ki a szervezők ahol kellett. A térkép amit kaptunk nem volt a legszerencsésebb konstrukció, de a szöveges itiner alapján gond nélkül elboldogultam, meg a terep se volt ismeretlen.
Zárszó: jó szervezés, jó idő, jó túra! :)
Köszönet a szervezőknek! |
