Túrabeszámolók


Mátrai Tánc

vulpesTúra éve: 20032005.04.07 15:12:29
Mátra Tánc 45, ami 30 lett

Read-only Zoltán kollégával (megjegyzés lükepék számára: nem koli-, hanem albitárs) indultunk neki a 45-ös távnak, a 8:08-as vonattal érkezve a nagybátonyi vá.-ra. Már a vonatból látszott hogy az idõjárás nem lesz egyszerû eset, a Mátra és a Cserhát egyes csúcsai nemes egyszerûséggel elrejtõztek a kíváncsi szemek elõl, páralepelbe burkolódzva! Még a vonaton Read-only Zoltán néhány ismerõsre figyelt fel, akikrõl késõbb kiderült, hogy Esti Kornél és Nagyondinnye nevekre hallgatnak, plusz még vagy hárman voltak rajtuk kívül velük. Az azaddig békés, csendesnek tûnõ vasútállomást pedig egy pillanat alatt nyüzsgõvé varázsolta a vonattal érkezett többtucatnyi, nevezni kívánó túrázó. Mi 8:15-kor indultunk neki a távnak!

Az idõ akkor relative jó volt, kissé párás, de a Nap felhõk mögé rejtõzött, így hamar kiértünk Nagybátonyból. Megjegyzem, a szélén kissé tanakodtunk, mert a térkép szerinti zöld-sárga-piros tripla jelzés helyett csupán a piros ment el jobbra, de az itinert segítségül hívva egyértelmûvé vált a követendõ útirány, így hát mentünk tovább. A Borostyán-tetõre menet, a fák alatt már jobban érezhetõ volt a pára, hamar megizzadt az ember. Szerencsére sár nem volt. A kaptatót követõ erdõ hangulatos volt, de az itinert nem ártana aktualizálni, mivel pl. vadkerítés nem volt egy darab sem. Itt hagytuk el Emgergõ sporttársat, akirõl csak utóbb tudtuk meg, hogy ki is valójában.

Az elsõ E.P. után élvezetes volt a métermagas lágyszárú vegetáció, amelybe csupán az elõttünk haladók vágtak ösvényt, s közben jobbra nézve a párába burkolt hegyekeben gyönyörködhettünk! Ezután következett a bozót, szederrel megspékelve... Azaz inkább mi lettünk szedertövisekkel megspékelve, mivel Rongyláb sporttárshoz hasonlóan a rövidnadrág nálunk is az alapfelszereltség részét képezte, extrák meg nem voltak! Ehhez, valamint a Vörös-kõi kilátóhoz vezetõ kaptatóhoz jött még az általam 120, lp által 150 %-ra tippelt relatív páratartalom. Ugyanis itt futottunk össze lükepékkel és efemmel, valamint Optikával is! A kilátóhoz kapaszkodva érett meg bennem a gondolat, hogy már úgyis jártam Galyatetõn, most nincs kedvem! :) Ezt a tetõn közöltem Read-only Zoltánnal, aki erre továbbstartolt a 45-ös távon! Mi, többiek egy kisebbfajta topictalit tartottunk a tetõn, összevárva egymást, közben lp didergett, majd végül öten, azaz lp, efemm, emgergõ, az lp által már említett Offtopic Ipi és én mentünk tovább a 30-as távon.

A Három falu templománál elég szomorú volt a szemközti hegyoldal látványa, ugyanis olyannyira tarra vágták, hogy sem a tuskóknak, de még az aljnöványzetnek sem volt nyoma, barna volt az egész hegyoldal! A kilátónál tapasztalt napsütésnek ekkor már nyoma sem volt, így a totálisan átázott ruhákban én is fázni kezdtem! Mátraszentimrén megint összevártuk egymást, majd a pecsételés, frissítés, nápolyi és sör után továbbindultunk a Csörgõ-patak völgyén át Ágasvárra. A faluból kivezetõ úton még csak szemerkélt az esõ, de a völgyben azután leszakadt az ég, és még a fák alatt is áztunk tisztességesen! Istenigazából ez senkit sem zavart, mert sokkal vizesebbek egyszerûen nem lehettünk, a korábbi párában úgy megizzadtunk! Az esõ nem tartott sokáig, az Ágasvári túristaháznál (utolsó komolyabb kaptató) már alig esett, de a büfé azért tömve volt emberekkel. Itt is összevártuk egymást, azután indultunk tovább lefelé(?).

Arrafelé komolyabb csapadék is hullhatott a közelmúltban, mert a túra legsárosabb szakasza következett, lokális emelkedõkkel és lp unokatestvérével tarkítva az élvezet kedvéért! A sarat végül az erdõvel együtt hagytuk magunk mögött, kiérve ugyanis már verõfényes meleg, talán még túlságosan is meleg köszöntött minket, s kísért végig egészen a célig! Annyi haszna azért volt, hogy többé-kevésbé megszáradtunk :). Efemm virágokat fényképezett, lp és én pedig kitárgyaltuk a hasznosi várrom pozícióját, ami egyben a túra utolsó ellenõrzési pontja is volt. Számomra a túra fénypontja volt a várrom elõtt, az út szélén dúsan tenyészõ szeder volt, amire kis csapatunk felszabadultan vetette rá magát, s legelte boldogan :)! A szeder is élvezhette a dolgot, mert efemmet alig akarta útjára engedni :)!

A hasznosi aszfaltot én is kihagytam volna, de azért még belefért. A célban emléklap, kitûzõ, gratuláció, valamint frissítõ és virsli várt minden teljesítõt! A szép útvonal és a változatos idõjárás miatt is emlékezetes túra volt!

2003 Július 26.