Mindigis szerettem volna elmenni erre a túrára, hiszen olyan, mintha kifejezetten nekem szervezték volna. Már amikor felfedeztük a Szent Özséb-barlangot, akkor álmodoztam arról, hogy milyen jó lenne egyszer egy kirándulás keretében Bp-ről gyalog kimenni odáig, végig a Pilisen. Na most a Pálos 70 majdnem ez, csak utána még tovább is megy Márianosztráig, végigjárva a Pálos Rend és egyben Magyarország történelmének fontos helyszíneit. Idén végre úgy alakult, hogy be tudtam tervezni a naptáramba a túrát. Bár a pénteki fenyőfa-nyűvés kicsit sűrűvé tette a programot, este nyolckor, amikor kezem-lábam remegett a második nagy fenyőfa tuskójának a kicsavarása után, akkor azért megkisértett a gondolat, hogy inkább aludni kéne, de tartottam magam a megbeszéltekhez.
Szombat reggel hatkor, még sötétben találkoztunk a Sziklakápolnánál egy barátommal, és nekiindultunk a Gellérthegynek. Neki a Kinizsi 40 volt a leghosszabb túrája, de én is utoljára 10 éve mentem 60km-nél többet. Úgyhogy nem tudtuk, hogy fogjuk bírni. A Városmajortól ismerős volt az útvonal a Kitörés túráról, de már a Normafánál megdöbbentem rajta, hogy mennyi kápolna van ezen a vidéken, amit én eddig nem vettem észre. A Szépjuhásznánál avagy Budaszentlőrincnél felidéződtek bennem a szép emlékek, amikor a Pilis Barlangjai rajtban kétségbeesve vártam a szervező kollégákat, hogy mikor érnek már oda. Jó volt végre résztvevőnek lenni egy túrán, és nem szervezőnek. Egyébként - bár ezt a pontőrök nem mondták - itt állt sokáig a Pálos Rend központi kolostora, amíg a török menekültek bele nem integrálták a földbe. Azt azért kicsit sajnáltam, hogy nem kell felmenni a Bátori-barlanghoz, amely szintén pálos történelmi kötődésű helyszín.
-
A Hűvösvölgytől régi szép emlékeket idéző túrákról jól ismert szakaszokon haladunk, aztán a Solymári vártól a helyükre kerültek a dolgok, és a Pilis Barlangjai túra nyomvonalát követtük. Ezt már szeretem. A Solymári-völgy (ami nevével ellentétben inkább Pilisborosjenőhöz van közel) után már nem is bántam annyira, hogy a Kevély-nyeregbe nem kell felmászni. Persze ha valakinek hiányzik az ilyesmi, akkor várjuk szeretettel a Pilis Barlangjai túrára, ott fel kell. Na körülbelül itt kezdtem elfáradni.
-
A csobánkai Szentkútnál olyan finom tea meg szilvalekváros meg valamilyen rejtélyes krémmel kent kenyér volt, hogy csak még. Ezen a murvás úton rengeteget járunk, hiszen erre jövünk a Kiss Péter-barlanghoz, amit pár éve fedeztünk fel. A Hosszú-hegyen nem volt ellenőrzőpont, de azért felmentünk rá, megnézni a kilátást, meg itt még a lelkesedés erősebb volt a fáradtságunknál. Ez már hazai pálya, a Szántói-nyeregnél csak 2 km-re vagyok otthonról. Pedig milyen messzi van az még.... Pilisszántótól egy újabb jól ismert szakasz következik, a Klastrompuszta felé vezető tankút, amin sok éven át heti rendszerességgel jártunk a Csévi-szirtekre. Bár ne tettük volna...
-
Klastrompusztára érve már a talpaim is fájtak, és a jobb lábam inai és izmai is kikészülőben voltak. Hiába, úgy látszik, a nagyobb tömeghez nem csak erősebb motor, hanem erősebb futómű is szükséges. Majdnem 50 km-nél jártunk, még több mint 24 kilométer volt hátra.
-
Pilisszentlelken váratlan találkozás, tettén értük Egyesületünk egyik tagját, amint nejével orvul részt vesz a túrán. Egy gyors csoportképet csináltunk, aztán többet nem találkoztunk, szerintem előttünk érhettek célba. A Pilisszentléleki ellátás, a gulyásleves és az édes ostyatekercs jót tett az életkedvemnek. A szentléleki kolostorromnál ért minket a sötétedés, innen már éjszakai üzemmódban mentünk. Persze akinek Cree-ledes kínai fejlámpája van használt laptopakku-cellákkal, annak a sötétség nem kihívás. Az országútra érve feltettem a fejhallgatót, egyrészt mert olyan fáradt voltam, hogy beszélgetni úgysem tudtam volna, másrészt mert fázott a fülem, és elmerültem Hacsaturján második majd később az első szimfóniájában. Egyrészt máskor úgysincs időm zenét hallgatni, másrészt nagyon jó volt, hogy elvonta a figyelmemet arról, hogy mindjárt meghalok.
-
Végtelen hosszú egyenes út után egyszercsak minden átmenet nélkül ott volt a Duna. Meglepődtem, hogy itt milyen széles, és mennyire sötét. Mintha valami üresség, fekete lyuk lenne a kivilágított partok között. Itt raktak a pontőrök egy (pontosabban két) tüzet, valamint meleg tea is volt (egyébként az egész túrán végig mindenhol etettek-itattak, nem csak ott, ahol külön kiemeltem, szóval az ellátás az annyira jó volt, hogy szinte már túl jó, a végén még meghíznak a résztvevők a túrától). A kompnak gondolom ez valami különjárati menete volt, mert amúgy nem hinném, hogy ilyen éjszaka még közlekedne. De a rendes nagy autószállító komp volt. Viszont ki se kötötték, hanem járó motorral tolta a hajó, amíg felsétáltunk rá, és már indult is vissza a túlpartra. Lopakodó üzemmódban, egy fehér, egy zöld és egy piros jelzőfény világított a hajó tetején, egyébként vak sötétség volt.
-
Szobon megismerkedtünk a falu éjszakai életével, a kocsma előtt az út közepén letáborozott és a még lábon álló részegek elmagyarázták, hogy Márianosztra nem arra van, meg különben is már csak holnap megy busz. Pedig arra volt, csak ők nem ismerték a régi nosztrai utat, amely valaha régen országút volt, a mai napig több szakaszon látszik, ahogy kövekből szépen ki van rakva. Ez egy hihetetlenül hosszú és unalmas egyenes út, 7 kilométeren át halad a mezőn keresztül, ráadásul még emelkedik is. Az a 7 kilométer még órák kérdése volt. Közben elfogyott Hacsaturján összes szinfóniája (csak hármat írt), meg már ahhoz is fáradt voltam, hogy hallgassam, így csak lépkedtem előre, és már nem gondoltam semmire. Ekkor már olyan magasan volt a telihold, hogy szinte nappali világosságot adott.
-
A Sukola-keresztnél gumicukorral kínáltak, ráadásul azzal a finom, kemény fajtával. Erre tényleg nem számít az ember az éjszaka közepén. Már csak 4 kilométer. Már nagyon álmos is vagyok, mintha amúgy nem lenne elég bajom. Képes lennék elaludni akár ott kereszbe az út közepén. Aztán megpillantjuk a falut. De milyen rettentő lassan közeledik! Innen még egy óra, mire éjfél körül betámolygok a célba. Itt megint meleg gulyásleves, tea, dínomdánom. És a foldalatt.hu-s szórólapjaim és szépen kirakva. Nagyon helyes! Megvettem a Pálos 70-es pólót, megcsináltuk a kötelező fotót a célban, és nagyon örültem, hogy sikerült, és végre alhatok, és nem kell sehová se menni. A vasárnapra tervezett munkát lemondtam...
Akit érdekel, a fb oldalamon láthat (nem művészi) fényképeket is: https://www.facebook.com/gyuri.fizikus/posts/953829094770412 |
