Túrabeszámolók


Pilisi trapp 40/20

manylowTúra éve: 20172017.08.28 20:47:16

 Pilisi trapp 40


Fél nyolc körül érkeztem Pilisszentkeresztre, a rajt közelében még sikerült is parkolóhelyet találni. Miközben készülődtem láttam, hogy sokan már indulnak is az útra. A rajtolás gyorsan és zökkenőmentesen ment, pár perc alatt már a kezemben is volt az itiner, ami tartalmazta a szükséges információkat. Az egyik oldalon az igazolások helye és a szöveges útleírás, a másik oldalon pedig egy fekete-fehér térkép, a szint- és km adatok valamint az ellenőrző pontok és nyitvatartásuk. Mivel a Pilist és Visegrádi-hegységet nagyon jól ismerem, az itinert nem is nagyon kellett használnom, plusz a kritikus pontokon útbaigazitó táblák is segítették az eligazodást. Kivéve a Szakó-nyereg előtt a zöld+ jelzésen a Hoffman háznál. Ott talán lehetett volna táblákat kirakni, vagy szalagozni. Én tudtam, hogy merre van az arra, de mikor odaértem két csapat is azt kereste, hogy merre is kéne menni.


Az 1600 Ft-os nevezési díj elsőre talán soknak tűnhet, döntse el mindenki saját maga. Szerintem a szolgáltatásokat is figyelembe véve elfogadható.


Az útvonal viszont telitalálat volt, csupa olyan hely ahova bármennyiszer szívesen megyek. Rögtön az út elején a Dera-szurdok. Bár most a nyári időszak miatt éppen csak csordogált a patak - lejjeb érve a szurdokban még azt sem - de azért így is szép volt. A kék sávon Csobánka irányába a Szent-kútig kellett menni, itt volt az első EP.


Az út elején még nagyon kellemes hűvös volt az idő, de ez hamar elmúlt. A későbbiekben számomra a meleg volt az ami a leginkább megnehezítette a túrát.


A Szent-kút után a zöld sávon folytatódott az út a Hosszú-hegyen át a Boldog Özséb kilátó felé, sok helyen igen pazar kilátással. A kilátónál EP, majd tovább a zöld sávon és négyzeten egészen a Sasfészekig ahol szintén EP volt. Itt már elfogyott a vizem, úgyhogy pótolnom kellett. A Trézsi-kútnál még el is gondolkodtam, hogy letérek vízért, de nem tettem. Majdnem ráfáztam. A Pilis-nyeregnél kifacsartam a vizesflakonom, szerencsére innen már nem volt messze a Sasfészek.


Ezután Pilisszentlélek irányába folytattuk, ezen a részen volt egy komoly nehezítés. Az erdőgazdaság ugyanis lezárta ezt a szakaszt fakitermelés miatt. Gyors mérlegelés után páran úgy döntöttünk, hogy megyünk tovább a kijelölt úton és nem kerülünk. Én nem bántam meg, ettől még kalandosabb volt az út. A fák be voltak döntve az ösvényre, úgyhogy a rönkök alatt bújkálva, vagy felett egyensúlyozva haladtam előre sokszor igen lassan. Volt aki inkább leereszkedett a meredeken alattunk futó erdészeti útra, ahogy láttam az se volt sokkal egyszerűbb. Gondolom erről a szervezők sem tudtak, különben másik útvonal lett volna kijelölve, vagy szóltak volna előre, hogy mi a helyzet, nem tudom mikor zárták le ezt a szakaszt, vagy hogy volt-e a túra előtt bejárás és ha igen mikor.


Mindenesetre egy-két kék folttal és horzsolással gazdagabban de egyébként épen és egyben érkeztem Pilisszentlélekre a következő EP-hez ahol italkupon és műzliszelet várt, és a sört is olcsón mérték :)


Ezután a szentléleki kolostorrom, a Hoffman-ház és a Szakó-nyereg érintésével jutottam el az Ilona-pihenőig, ahol a következő EP volt. Előtte viszont meg kellett állnom egy kicsit pihenni, mert a hosszú emelkedő után úgy éreztem, hogy elmegy az erő a lábaimból. Kicsit meg is ijedtem, hogy hogyan lesz ez, hiszen még kb. 10 km volt a végéig. De kis pihenés, egy banán és egy műzliszelet után tovább indultam és az EP-nél is ettem egy pár szőlőcukrot. Ezután már nagyjából rendben is voltam, szép lassan mentem Dobogókőig, ahol a szokásos nyüzsgés volt rengeteg kirándulóval. Sokszor alig tudtam őket kerülgetni.


Pecsételés után indultam is tovább, kicsit megkönnyebbülve a tudattól, hogy a nehezén már túl vagyok, hiszen innen már egy-két kisebb emelkedőt leszámítva folyamatosan ereszkedik az út Pilisszentkeresztig.


A kék+, zöld bicikli, sárga+ jelzéseken értem a szentkereszti Szent-kúthoz. Itt ismét pecsételés volt, az utólsó a cél előtt. Ittam egy jót a forrás vizéből, nagyon hűs volt, igazán jól esett.


A célban kézfogás, emléklap és kitűző várt, italkupon és az elmaradhatatlan zsíros deszka lilahagymával :)


A táv több mint 42 km volt, ehhez kicsit több mint 9 óra kellett a saját kényelmes tempómban.


Hallottam erről a túráról és a szervezésről is jót és rosszat egyaránt, én nem bántam meg hogy ezt a túrát választottam. Jól éreztem magam, a pontőrők mindenhol kedvesek és segítőkészek voltak. Az ellátás rendben volt.


Köszönet a szervezőknek!