Kinizsi 100
2017.05.27-28.
Két salgótarjáni túratársammal már az Iszkirin megbeszéltük, hogy a Kinizsi a következő találkozási pont. Elég gyatra felkészülés volt mögöttem, az elmúlt két hónapban összvissz egy 30 és egy 35 km-es túrát csináltam. De sebaj, el kell indulni és végigmenni. Ilyen egyszerű. :)
Pontban 8 órakor indultunk, megbeszélve, hogy biztonságit megyünk. A célunk a 24 órán belüli teljesítés volt. Ennek függvényében nem is rohantuk el az első részt. (Még régen, 2004-ben azért adtam fel Tokodnál, mert elsiettem az elejét. Szerény meglátásom szerint ez többeknél most is így volt.) Békésen gyalogoltunk fel a Kevélyekre és a Pilis-nyeregre is, éreztem is, hogy vasárnap reggel Tatán kell lennünk és nem otthon. Az első komolyabb megállót Kesztölcön terveztük, ide fél 3 előtt értünk. Itt egy laza ebédet benyomtunk, hogy ne éhezzünk el. (Már volt rá példa, hogy emiatt kellett feladnom túrát. Most is találkoztam ilyen emberkével, aki az eléhezés után kezdett el enni, hiába.) A tempónk jó volt, közel ötös átlaggal mentünk.
Kb. 3-kor indultunk tovább, hamar begurultunk Dorogra. Itt vettem egy kólát és mentünk is tovább. Felkészültünk a Getére és a katlanra, szerencsére mindkettőn emberáldozat nélkül átjutottunk. :) A Getén sok embert hagytunk le, holott nem mentünk nagyon gyorsan. Sok ember erejét megcsapolja ez a szakasz.
19.10-kor értünk a mogyorósbányai kocsmába, ahol a pecsételés utáni első dolgom egy sör volt. És utána vacsorázás. Itt megbeszéltük, hogy a második rész elejét kicsit megnyomjuk Bányahegyig, hogy semmiképp se kelljen a végén számolgatni az időt.
19.50-kor indultunk tovább. Jó tempót mentünk, pár km után összeverődött egy nagyobb csoport körülöttünk. Voltak, akik már fáradtabbak voltak, de jöttek velünk, mert időhiányban szenvedtek. Kellemetlen lehet, amikor már kevés az erőd, de mégis menni kell tempót, hogy próbálj beérni. Az idő- és erőbeosztás rettentő fontos (nemcsak itt, hanem minden hosszabb távon).
Nálam mindig 60-70 km között jön el egy holtpont a százas túrákon, itt is ez volt. Unalmas szakaszok voltak, így szokás szerint leszegtem a fejemet és mentem. Néha gyorsabban is, mint szoktam, volt, amikor hatos körüli átlaggal gyalogoltam. De most jól esett és éreztem, hogy nem lesz böjtje a későbbiekben. Éjfél előtt már teázgattunk Bányahegyen, pihengettünk és megbeszéltük, hogy kezdhetünk lazulgatni. Szerencsére semelyikünk nem érezte azt, hogy itt nekünk most időre kell mennünk.
Jó 20 perc pihenés után indultunk el ismét, immár kellemes, beszélgetős tempóban. A vértestolnai műútnál megálltunk kajálni, mert éreztük, hogy most kell enni. Jól is tettük, a végéig ezzel már nem volt gond. Koldusszállásnál fél 3 utánra értünk, itt gyorsan megittuk-ettük a levest és 10 percnyi pihenő után indultunk az utolsó 17 km-re.
Tudtuk, hogy jön egy hosszabb folyamatos emelkedő, amit le kell gyűrni és utána már nincs vész. Ahogy kezdett hajnalodni, egy kicsit éreztük, szerencse, hogy már a végénél járunk. Sokat jelent, ha az ember jó pár túrával felkészül egy százasra, ennek hiányában nekünk egy kicsit nehezebb lett a vége. De egy percig se volt már kétséges, hogy célba érünk. Az utolsó 10 km-en már elég kevés emberrel találkoztunk, a többség már célba ért, ill. feladta.
Leereszkedtünk a templomrom után meredek sziklás részen, itt az aszfaltra érve már a Baj végén lévő kocsmát vártam. :) Gyorsan vettem egy sört, amit meg is ittam, mivel reggel 7 előtt is már kellemes meleg volt. A cél felé haladva sok vasútállomásra igyekvő túrázónak gratuláltunk oda-vissza és 7.10-kor beértünk a célba. Átvettük a jutalmat és utána elfogyasztottuk a gulyáslevest.
23:10 alatt teljesítettük a távot, ami megfelelt a várakozásunknak. Főleg úgy, hogy én magam nem vagyok edzésben, így maga a teljesítés is elégséges számomra. Sokat jelentett a megfelelő (nem rohanós) tempó az első 50 km-en, ill. a folyamatos és megfelelő mnennyiségű evés-ivás. Ha valamit javasolnék egy elsőbálozónak, talán e két dolgot mondanám, amin múlik elsősorban a Kinizsi 100 teljesítése. |
