Tanúhegyek 100
2017.05.20-21.
Nagyon szép a Balaton-felvidék, és örültem neki, hogy lesz itt is egy kihívást jelentő százas túra, így eljöttem. Reggel a rajtnál viszonylag gyorsan végzek az adminisztrációval. Ismerősökkel való pacsizás után rövid beszéddel megnyitják a túrát és mi (nem)százasok elindulunk. Rövid aszfalos szakasz után következik a Bujdosók lépcsője, elég nagy dózist kapunk szintemelkedésből rögtön az elején. A kilátás a Badacsonyról viszont kárpótól mindezért. Egy kis föl-le mászkálás után érkezünk a Klastrom-kúthoz, ahol rögtön pálinkával (is) kínálnak. El is fogadom. Innentől intenzív lejtmenet jön Badacsonytomajig, ahol először a Sörpatikában kapunk orvosságot, majd pár kilóméterrel odébb egy pincészet borait kóstolhatjuk. Hát, így meglett a sör-bor-pálinka mesterhármas rögtön az első 10 km-en. :) Innen a Foli-arborétumon keresztül vezetett az út, mely számomra egy mesevilág volt. Ezután erdei szakasz következett egy templomrom érintésével, majd beérünk Salföldre, itt egy pár percre megálltam frissíteni, aztán elindulok a Tóti-hegy felé. Szép legelők, domboldalak közt visz az út. A zöld háromszög jelzés elég meredek felfelé (sőt, meglepő módon lefelé is), viszont a körpanoráma itt is kárpótól. Lefelé eléggé ügyelni kell, hogy el ne csússzak. A zöld jelzsre való visszacsatlakozásnál pacsizok egy sporttárssal, aki még elég vidám, nem tudta még mi vár rá felfelé. Ezután pár kilóméterrel odébb ismét egy borozós ep. volt, bőséges ellátással (mondjuk kicsit nehéz volt megtalálni). Innen műúton visz az út Káptalantótiig, aho egy templomromnál kódot kell felírni. Egy kis síkvidék, egy kis dombmászás, és már Mindszentkállán vagyok, ahol istenien finom zöldségleves fogad ebéd gyanánt. Innen hosszú sík szakasz következik szép kilátással. Majd a Balaton partja felé visz az út, föl a Fülöp-hegyi kilátóhoz. Itt jól esik a banán, a kilátóból jó álátás nyílik a Balatonra. Hosszú, kacskaringós erdei szakasz következik a Hegyestű lábáig. Itt is frissítek pár percet, majd irány Szentantalfa. Itt a balatoni kék útvonala bortermelő vidéken visz át szép kilátással, egy helyütt egy esküvői csapat ebédel. Szentantalfán sörrel frissítek, és megyek tovább a Halom-hegy felé. Beszélgetek pár 50 km-es túrázóval, akiket utolérek. Amúgy szép a kilátás ezen a szakaszon is. Először megkerülöm a Halom-hegyet, majd felmászok rá. Fent Edina sporttársnő (is) fogad, baromi jó ez a pont: szép a kilátás, van játszótér, kilátó, minden ami kell. Készültek a pontőrök sokféle házisütivel, eszek is pár sajtos stanglit meg muffint. Eddig ez a kedvenc pontom. :) Innen a cél minél tovább eljutni fejlámpa nélkül, de szerencsére még este 6 óra sincs. Rétek mentén, majd erdőben visz tovább az út Balatoncsicsóig. Itt viszont nem találom meg az ellenőrző kódot, ezért lefotózom a templomot igazolásnak, ha kérik. Viszont hoppá, a településről kifelé nem vezetnek szalagok. Így a GPS segítségével követem az utat. Műúton, majd földúton megyek mezők mellett. Itt a zöld jelzés mellett kezd szalagozás is lenni, de nincs benne köszönet: egy elhagyatott roncstepelen kötök ki, majd megyünk vissza a zöld jelzésre. Ennek mi értelme volt? Az erdős részt elérve viszont jól követhető út vitt Balatonhenyéig, még mindig világosban. Érzem, hogy kezdek kicsit kimerülni, közeleg a 70 km környékén lévő holtpontom, ezért hosszúnak tűnik az út a faluig. Balatonhenyén tartok egy viszonylag hosszabb pihenőt, sörrel (még pont nyitva volt a kocsma!), kólával (ellenőrzőpont) és szendviccsel hangolok az éjjeli szakaszra. Még mindig világosban érek fel a Vaskapu-völgy felső részéhez. Itt a kis fennsík igazán gyönyörű így az alkonyatban. A kilátónál se találunk felírható kódot a túratársakkal. A hegyről lefelé előveszem a fejlámpát (kb. 74 km-nél lehetek). Ereszkedés következik egy akadályokkal teli völgyben (köves talaj, belógó fatörzsek). Ezután egy műutas szakasz jön Szentbékálláig, majd földút a kőtengerig. Itt se találunk kódot, úgyhogy igyekszünk a széles földúton mielőbb Mindszentkállára érni. Itt megint fullos ellátás fogad minket. Van valami raguleves szerű izé (pontosan nem emlékszem mi volt, de jól esett :) ), izó és kóla. Itt kérdezgettek minket, hogy mi vesz rá minket a százasra. Válasz asszem nem érkezett. :) A pontőr érzi rajtam, hogy nyűgös vagyok, és mondta hogy szedjem össze magam: "Most lesz szükség minden erődre! Jön a Csobánc, majd a Szent-györgy-hegy. Itt most nem jó helyen vagy!" Indulok tehát tovább, kissé nyomasztó egyedül a sötét erdőben, de ez van. A Csobánc előtt volt egy iszonyatosan bokrokkal benőtt szakasz az OKT-n, örültem mikor kijöttem belőle. Ezután látok pár túratársat egy lejtőn szembe felfele jönni. Mondják, hogy a párhuzamosan menő út a jó, ez másfele vezet. Ránézek a GPS-re, és szerinte jó úton jövök. De kb. mindenki átmegy a másik útra, én is. Kiderül pár perccel később, hogy a másik út vége le van zárva (magánút), úgyhogy vissza az egész. Iszonyat ideges lettem ettől, gyorsan elérem lefelé a műutat. Ami ezután jön, az a pokol egyik bugyra: Csobánc felfelé a kéken. Kikészített a felfelé menetel, ráadásul fent fújt a szél, és az utat se volt könnyű meglelni. De legalább az ep. szélvédett helyen volt a várrom belsejében. Lefelé már könnyebb volt a menet, gyorsan Gyulakeszire érek. Innentől valamiféle suggallatra versenyszellem lesz rajtam úrrá, szeretnék minél hamarabb a célban lenni. A sík terep adja is magát ehhez. Egyszer egy nagy pocsalyába lépek bele, ami a GPS szerint az Eger-patak. :) A gázlón szárazon át lehet jutni. Keresztezek egy műuat, egy vasútvonalat, majd balra át, és irány a Szent-György hegy. Nehéz a felfelé mentel a lépcsőkön, de ez most nem készít ki annyira. A turistaháznál van az ep., jó az ellátás itt is, elcsigázott túrázók (köztük én is) szedik össze magukat. Innen még egy kis emelkedő van a hegy csúcsáig. A lefelémentel elég meredek, figyelni kell hogy el ne csússzak. Ezután el kezd csepegni az eső, a szél továbbra is fúj kitartóan. Elérek a Lengyel-kápolnához, elkezd még intenzívebben esni. Nem lesz ez így jó. Kezdek átázni. Viszont a java még hátrava: a 71-es utat elérve brutál intenzitásra kapcsol az eső, úgy érzem kiszívja belőlem az erőt a műúton Szigliget felé. Csak arra gondolok, hogy egyre közelebb az egésznek a vége. Szigligeten a vár bejáratánál van az ep. , a pontőrök sátorba költöztek. Még 4 km van hátra. Visszafelé a nedves lejtőn elcsúszok. Szitkozódok egyet jó hangosan, majd megyek tovább. Kezd alább hagyni az eső intenzitása, de Tördemic előtt ismét brutál fokozatba kapcsol. Az utolsó pár kilóméter pokoli volt. A célbaérés felért egy megváltással. Végre száraz, meleg helyen vagyok. Nemsokára átveszem az oklevelet, valamint a jelvényt.
Szép tájakon vitt az útvonal, és a szervezők is kitettek magukért. Kb. minden ellenőrzőponton bőséges volt a választék. Összességében egy baromi jó élménynek maradt meg számomra a túra. Köszönet mindezért a szervezőknek.
Andreas
|
