Teleki Pál emléktúrák
Kisinóc-Zebegény 20km
Ugyan a 30-as távra készültem lélekben, de szégyen, nem szégyen simán elaludtam, így aztán mivel mindenképpen jönni akartam így maradt a 11 órától indított 20 km-es táv Kisinóctól Zebegényig.
Az autót a "Kisinóczi" Turistaház parkolójában hagytam, gondoltam a logisztika ráér majd este is, úgyis picit macerás...
Gyors nevezés, indulás, pár lépés az aszfalton, majd a felismerés, amit tudtam bár, de észben nem tartottam:
Aktív kéktúrázó korszakom óta az útvonalat megváltoztatták, nem az aszfalton, hanem egy patakvölgyet átszelve a Kóspallagi Kálvária felé megy a kék jelzés Törökmező felé. Hát akkor menjünk arra...
A kálváriánál, azaz mindjárt az első ponton, három autentikusan felöltözött, "Hazajáró" feliratú -egyébként mutatós!- pólóban feszítő pontőrbe futottam bele, akik nagyon készségesek és vidámak voltak. Bélyegzés után váltottunk pár mondatot, sőt még egy közös, beállított fotóra is összeálltak hárman az egyen-pólóikban, kérésemre. :-)
Kóspallag főutcáján elnézelődtam, a tavaszi színekben pompázó növényzet szépen feldíszítette ezt a kis települést is.
A falu után ezúttal nem a kék jelzésen kellett menni, hanem a piros és sárga sávon, a Kis-Hanta patak medrében a széles völgytalpon futó szekérúton. Gondolná bárki is hogy bizony ez is volt valaha kéktúra útvonal? Pedig volt, még az '50-es években, a Vasutasok itt festették fel eredetileg a kék jelzéseket. Pár évig létezett csupán ez a kék ösvény. Régi kék jelzést természetesen már lehetetlen találni ennyi idő után, viszont a piros jelzés évtizedekkel ezelőtti felfestésének azért akadt pár fába benőtt tanúja.
A gyakran járt úton jól lehetett haladni, és bár én a virágszagolgatós-lepkekergetős-fényképezgetős fajta turista vagyok, ezúttal szedtem is a lábaimat, mert terveztem két kisebb kitérőt is a túrába.
Az egyiket a Pusztatorony (Bibervár) romjához, a másikat pedig a Toronyaljai Pálos romokhoz, ezeket a helyeket még eddig nem ismertem.
A Toronyaljai horgásztó után a piros jelzésből kiágazó rom jelzésen pár tucat lépést meredeken felfelé haladva láthatóvá vált maga a torony... már ami megmaradt belőle, az a pár falcsonk. No, de ezek sem fognak már sokáig meredezni, ilyen valószínűtlenül kiromlott falmaradványt talán még sosem láttam, bármelyik pillanatban leomolhat!
Miután leszánkáztam a meredek hegyoldalon, majd átkeltem az aszfalton már ott is volt az egykori pálos kolostor (zárda) romjait rejtő domb. Ezen felkapaszkodva némi csalódás ért, a helyiségek falmaradványai jól kirajzolódtak ugyan a fűcsomók alatt, de a felszín felett semmi, csupán egy helyreállított, kőkeretes kút, amelyről mint később megtudtam, valamiért egyedülálló Közép-Európában...
A bámészkodások után tovább indulva a piros jelzést követve párszor bokáig merültem a patakban -ilyesmi nem szokott zavarni különösebben- majd a Szent Gál-földet elérve már a Törökmező felé haladó aszfalton haladhattam a turistaház irányába.
A Törökmező turistaháznál Kenyeres Oszkár széles mosolya fogadta az érkezőket, mindenkihez volt egy-egy barátságos szava, szimpatikus volt és közvetlen.
A házi szörp, bubis ásványvízzel pedig verhetetlen. :-)
A turistaház után kint maradtam egy picit az aszfalton, mert le akartam fotózni egy-két kilométerkövet, ugyanis nemrég eszmecserébe bonyolódtam az ügyben hogy ez lehetett-e valaha, még a háború előtt a 2-es számú főút?
A kilométerkövek szerint lehetett is akár, de ez sem perdöntő, később is idekerülhettek, állítólag...
A völgybe ereszkedés után a kéktúra nyomvonala ismét változott, a Felső-Körtvélyes erdejéből a széles szekérúton egyből a szép, hagyásfás tisztásra érkezik fel, azonban mint a jelzésekből kiderült számomra ez sem új útvonal, errefelé is járt már a kéktúra korábban is.
A Hegyes-tető környékén hemzsegtek a turisták, kirándulók. A kilátóba felkapaszkodás cseppet sem lett könnyebb az évek során, de ezúttal is nagyon megérte, szép tavaszi időben csak úgy ragyogott a Dunakanyar! Itt ért utol az első 50 km-es teljesítő, hát mit mondjak... le a kalappal, ha jól számoltam a célban akkor 9 óra körüli idővel teljesítette az 50km-t, és a 2000 feletti szintet. :-O
Ereszkedés közben egy régi Republic dalt dúdolgattam jókedvemben, majd a sárga jelzést elérve a Remetekereszt-bércen át fél óra alatt leértem a célba a Zebegényi kálváriához, ahol ismét Kenyeres úr fogadta a részvevőket. Az első 20-as teljesítő voltam, de pár 50-es megelőzött, iszonyat amit ezek a srácok tudnak...
Az oklevél és a kitűző nagyon szépre sikeredett, a túra ezen 20 kilométeres szakasza pedig bárkinek nyugodtan ajánlható aki egy tartalmas, szép napot szeretne eltölteni a Börzsönyben.
Fotók a túráról:
Ugyanez picit bővebben az Index Teljesítménytúra fórumban:
| 