Túrabeszámolók


Mátrahegy

Norbert AlexanderTúra éve: 20172017.03.15 15:58:30

 Mátrahegy 20 - a tavasz szele


"Aki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket,mint egy kárpitot..." Zsoltárok könyve 104,2


RAJT - MUZSLA KILÁTÓ - MÁTRAHÁZA


Kicsit tartottam attól, hogy idén sem úszom meg az esőből hóba, hóból esőbe effektust, azonban Istennek hála sikerült és egy kis talajmenti fagyon kívül, virágzó napsütés köszöntött reggel.


És kiváló szervezés, a leggyorsabb parkolás fogadott a helyszínen, köszönhetően a polgárőrök felkészültségének.


Pontban 8 kor engedtek el majd háromszáz emberrel egyszerre. A Z+ jel hamarosan átment az út másik felére az egyik zebrán, és a másik zebra előtti átkeléskor már a ragyogó tiszta időben lehetetett látni az első ep kiemelkedő Muzsla kilátót.


Visszatérve az S- jelen az út másik felére, hamarosan kiértünk Mátrafüredről, a régi panziók szállók mellett, és kezdetét vette az első igazi emelkedő. A Mátrahegyi túrákban ezt szeretem igazán, hogy nincs sok beetető szakasz, hanem 1 km után, rátér egyből a lényegre, és bumm bele bumm irány felfelé. Az utat már jól ismertem,többször jártam errefelé, így hát nem jelentett nagyobb feladatot a feljutás, bemelegítőnek kiváló volt, ahogy a környékbeli hegyekre a kilátás is.


Annál inkább a Mátraházára vezető maradék táv. Majd 100 méterrel magasabb szintemelkedéssel több volt, mint az előző távon, és az első tüdőszűrós emelkedő a Hanák Kolos Kilátó kitérő előtti földútra jutással megtörtént. Előtte azonban érintettük a Rákóczi Forrást, ahol most nem vesztegettem sok időt, volt nálam elég muníció még. Innentől kezdve már túra nagy részén egyedül voltam Istennel, már nem volt körülöttem túratömeg.


A hegyoldali bokrosban vezető útvonal az egyik legszebb rész, ahonnan már lehetett látni a magasló Kékesi tornyot. Hamarosan átváltottam az S körre, majd még egy kis emelkedéssel visszatértem az S- jelzésre. Az utunk folyamatosan vitt felfelé, a Lifestyle az Ózon Hotel és végül a Tüdő szanatórium mellet, míg nem végül megérkeztünk Mátraházára, ahol az egyik bazár előtt már vártak az ep-sek.


KŐRIS MOCSÁR-PISZTRÁNGOS TÓ


"Aki vizeken építi föl az Ő palotáját, a felhőket rendelii az Ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain..." zsoltárok könyve 104,3


Egy kis keksz, egy kis korty, egy kis imádságos torna után, folytattam utam a "szelek szárnyain'. A műút alatti jelzés hamarosan jobbost váltott a 30 távról, kiérve a műút egyik éles kanyarához s parkolójához. A szél itt már hatványozottan rákezdett. Figyelni kellett átkeléskor a kocsikre, már csak azért is mert előttünk egy szép ici pici de látványos vízeséske alakult ki az ottani egyik patakból. Egy két kanyaros emelkedő után, egy combosabb következett, míg utána sík terepig jutottunk át a Som bokor nyerge mellett az S kör jelzésre váltva. Ez volt a legmonotonabb szakasz, igyekezetem Istenre figyelni, mit üzen a szelek szárnyain. 


P+ jelzéskor egyértelmű volt az útirány, mellettünk először a Kőris Mocsár kezdeti pocsolyája, majd a távolban a füves része leledzett, hogy aztán egy kis patakátfolyással megjelenjen utunk két szélén. Még egy kis sivár szakasz után, betértünk a Pisztrángos tavacskához, ami leginkább Harry Potter utolsó fejezetében levő erdei tóhoz hasonlított, amelybe hősünk fejessel belevetette magát a fagyos vízbe, egy horcrux pusztító fegyverért.


KÉKES TETŐ


" Aki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá" Zsoltárok 104,4


Én is szívesen belevettetem volna magamat egy zsíros kenyérért, mert sajnos azt most nem találtam az ep-n. Mialatt megpihentem a környéken levő erdei házacskába(amiben kifejezetten tetszett, hogy valaki a sok ordánéré szó tetejére felírta: hogy JESUS IS THE LIFE), elmélkedtem kicsit ezen igéken, és a gyomromat is feltöltöttem egy sport szelettel. Tudtam, a legnehezebb szakasz következő: Tüdőszűrős emelkedők, egymás hegyén hátán.


Áttérve a K+ jelzésre Gabi haláláig mindössze két dolog történt: bemelegítettem magamat a kisebb emelkedőkkel a nagyobbikig, és egy túrán átívelő vízet kikerültem...úgy hogy bokáig elmerült az egyik lábam az átázott lápban.


Még jött egy hórakó sziklás kanyar, miután beindult bennem a lángoló tűz. Ezen az oldalon nagyon hideg északi szél fújt, viszont a fülem, mint egy forróvizes teáskanna úgy sípolt az immár jelentős emelkedésnek köszönhetően. Kértem Istent, magyarázza meg ezt az igét nekem. Folyamatosan mormoltam magamban, míg felértem Sötét Lápa nyergig. És folyamatosan ízlelgettem míg a Kékes tetőig. Kemény menet volt.


VÁLYUS KÚT


" Ő fundálta a földet, az ő oszlopai, nem mozdul az meg soha örökké" Zsoltárok 104,5


Szükségem is volt egy legalább negyedórás szünetre. Az étterembe beérve csekkolás után, levetkőztem addig míg bemajszoltam egy almát, meg egy snickerset egy kis folyadék kíséretében. Kilépve a Kékes tornya előtt, már nem volt olyan mint megérkezésemkor, amikor fáradtan úgy éreztem, mintha mozogna a föld. Isten tett is róla, hogy az eszembe vésse:)


Leereszkedés következett, a P, Z - jelzésen, háromszor keresztezve a műutat, hogy aztán belevesse magát az erdőbe. Egy minimális emelkedés még következett, majd a Z jelzést követve lejtés vette kezdetét. Először a kialakított fadeszkás rollerpályán csodálkoztam egyet, majd pedig hogy új Z jelzés útvonalmódosítás történt, egy szép hegyi fennsíkot(amely nyári napokon igen forró) kikerülve, hiszen drótkerítás zárta el. Reménykedtem benne, hogy az oka, a faültetés volt.


Egy két vadászutat átvágva, továbbra is lejmenetbe térve, egy éles balos kanyarral elértem a legvidámabb ellenőrző pontot, ahol túráim során megfordultam.


MÁTRAFÜRED-CÉL


"Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala." Zsoltárok 104,6


A kút feletti erdészháznál vártak boldog pontőreink. Csekkolás előtt, közben és után is megkínáltak engem egy kis erősítő nedűvel, azonban én megköszöntem és Isten Áldását kívántam rájuk. A kúthoz leérve észleltem, hogy sajnos minden hol folyik a víz belőle, csak a csövön nem,de viszont valaki frappánsan kialakított egy tölcsért egy fakéregből.


Ahogy lejjebb ereszkedtem, a szél és az idő is egyre melegebb lett. A patak széli részhez érve, úgy érzem Isten egy olyan dologgal bízott meg, amit még máig se értek, de próbálok benne elindulni. A kanyargós patak szurdok felett, egy két saras részt átugorva sokat álmélkodtam rajta. Míg csak nem azon elmélkedtem hogy keljek át a patakon amely most keresztbe vágta magát előttem. Nem az útvonalat hanem lejjebb való részt választottam, ahol már két sziklaszökdécselés után túl voltam a vízen.


Még egy kicsi emelkedés következett az újboli P,Z jelzéssel együtt a fenyőerdőig, ahol aztán köves, sziklásabb út vezetett le újfent a patakig, ahol már híd segített az átkelést. A célba éréskor most nem vesződtem az úton való átkeléssel maradtam a vasút mellett, olykor a vasúton, míg viszatérve az erdész suli utcájára, majd 25 perces szintidőn belüli csekkolással beértem.


Sajnos a célnál az oklevelek hívásán valami gubanc volt, mert míg hívtak volna, nem hogy átöltözni, enni tudtam, de még lazítani is. Fél óra után felfedeztem hogy tollal is kitöltik az okleveleket így hát azt választottam.


Ezt leszámítva, csillagos 5ös a túra, Köszönöm a szervezőket, hogy megáldotta őket Isten ennek a lebonyolításával.