|
|
Gerecse 20
Kellemes idõjárás igérkezik, reggel 8-ra megyek a gyerekekért (nagy és középsõ fiam). Onnan pár perc busszal a kelenföldi pályaudvar, ahonnan szép új Talent vonattal kényelmesen Tatabányára érünk. Kis helyi segítséggel találunk el a rajtba, gyors nevezés után kereken 10-kor rajtolunk.
A rövid városi séta után átkelünk a fõút és az autópálya alatt. Közben el kell magyaráznom a gyerekeknek május elseje lényegét :-) Sokan leválnak közben a 10-es távra, de jócskán vagyunk a 20-ason is. Nem semmi, ahogy egy pici babát két férfi cipel egy ülõalkalmatosságban :-) Kellemetlen kerítés melletti bozótharccal érjük el az 1. ep-t János-forrást. Valami itt el lehet mérve, mert az ep.-n 2 km van kiírva, de nem hiszem, hogy 38 perc alatt tudtuk volna ennyit megtenni.
A P+ -ról gyorsan elkeverünk sokadmagunkkal egy párhuzamos erdei ösvényen, de egy mélyúton korrigálva megleljük a P jelzést. Itt következik a túra legnagyobb mászása egy igazán szép rétre. A 10-es táv itt az S jelzésen folytatja, mi maradunk a nagyon szép P-n. Folyamatosan elõzgetve, a lejtõs részeken belefutva érünk Vértestolnára 12 órára. Itt leülünk a pecsételõs ház lépcsõjére egy negyed órára, és eszünk-iszunk-pihenünk.
Innen sajnos a túra kevésbé élvezetes része jön: nagyon hosszan nyílt területeken haladunk a melegben. A tûzõ nap alaposan próbára teszi a gyerekek túrakedvét. A Buncsu-kútnál vagy 100 túrázó senyved, én nógatom a fiúkat a hûvösebb erdõs részig. Ezt végre el is érjük, és a tempót megint alaposan megnyomjuk. Begyûjtjük a következõ pecsétet a Kisréti vadászháznál, és az ereszkedõ P+-on bele-belekocogva, immár a visszacsatlakozó 10-eseket számosan elõzve jó tempóban érjük el a P jelzést.
Itt bevallom õszintén egy 4.25- körüli teljesítési idõben reménykedtünk. De sajnos beütött a krach :-) A P jelzés ugyanis sajnos elágazik, és mivel rengetegen haladnak az egyik ágon, mi is õket követjük, vesztünkre :-) Mentségemre szolgáljon, hogy a kapott térképen is úgy látszik, hogy a jelzés merõlegesen átmegy a betonúton. És valahogy azt sem hittem el, hogy az elõttünk haladó rengeteg ember között nincs egy helyi sem :-) Megyünk vagy 1 km-t, csak nem jön a Turul, de cserébe egyszercsak minden elõttünk haladó túrázó csapatostul visszaforul :-) Óóóóóó!!! Tehát hátra arc, irány a beton. Visszaküzdjük magunkat, és immár a P jó ágán haladva gyorsan elérjük a Turult.
Itt 5 perc pihi, és az utolsó folyadékok elfogyasztása után jöhet a lelépcsõzés Tatabányára. Össze-összetorlódnak az elõttünk haladók, de lassan leérünk a síkra és elõzhetünk. A nagy melegben már belassulnak a gyerekek, és mindenféle hideg kólák ígéretével tudom csak õket tempósabb haladásra ösztönözni. De már itt is a cél : 14.48 van. Oklevél nincs a fiúk nagy bánatára, de van szép turulos kitûzõ.
Meglesznek a hideg italok. A gyerekek fáradtságára jellemzõ, hogy azonnal nekiesnek a játszótéren a játékoknak :-)
A szép Talent megy szerencsére visszafelé is. Jó kis túra volt ez,jobbára szép helyeken vezetve. Kár a kavarásokért, de ennyi most igazán belefért. |
|