Széchenyi 50
Kissé elbizakodottan indulok útnak. A Toldin 31 jelzésváltás volt és csak egyszer tévedtem el, most harmadával kevesebb a jelzésváltás, de a tévesztések száma erősebb növekedést mutat. Legközelebb térképpel jövök. Mivel nem túl figyelmesen olvasom el az itinert (S körtúra, Nagyrét és a megszokások), rögtön hibával kezdem az utat. A Villám utcából leérve a sárga körtúrán maradok: Nagy-rét, P+, Fekete-fej. Látom, hogy valami nincs rendben, a mellékelt térkép szerint sem kell felmenni a Fekete-fejre, de már nem tudok korrigálni. Felületes voltam, még ki is volt nagyítva a kérdéses rész. Így aztán ugyanazokat előzhetem, akik mellett már korábban elhaladtam. Az egyik párral meg is beszéljük, hogy még összefuthatunk párszor, ha az itiner által nem jelzett részeket továbbra is érinteni kívánom. Épp az első ellenőrzőpontnál utolérek egy sorstársat, aki sokallja a másfél órát az alig hat km-re. Mert nem hat. Nagyon jó az idő, még fagyott a talaj, jól lehet haladni, de még forgatom a fejemben a plusz km-eket. Ugyan nem vagyok éhes, de egy jóféle szendvicset kapunk a nagykovácsi pékségben (nekem még csak sorba sem kell állni), útközben el is fogyasztom. Sanyi bát messziről megismerem (nyomait már korábban is láttam a bottal átszúrt pocsolya-jegeken). Gratulálok neki a tavalyi eredményhez, őt is kérdezem, hol ronthattam, de nem értjük egymást. Futok tovább. Telkiben elrontom az Y-t, amikor már nagyon csikar a hasam. Egy kis kóválygás után nagy megkönnyebbülést hozva meglelem a cserkészotthont. Eszek egy gluténmentes müzlit (ez van), iszok egy kis teát. Mellőzök egy kis piacot a Kodolányi-háznál, megtalálom a Zm jelet és már emelkedem is. Egy kanyart elvétek és máris a Z+-en találom magam, szerencsére a S+ pár lépésnyire van. Visszavonhatatlanul enged a talaj, néhol a sár erősen marasztalja a cipőm. A Nagy-Kopaszon nem hagyom ki a kilátót, szétnézek a Gerecsétől a Mátráig. Hosszasan megyünk a Z+-en, van minden: sártenger, veszélyes kanyar, lejtő, katonasír, mamutfenyő, nyugdíjas csoport, Budakeszin csap, de a vízét kiköpöm, aszfalt és holtpont, Mária-szurdok és templom és déli harangszó és aszfalt és egy ellenőrző pont. Egy túratárs alma helyett vizet szeretne inkább, majdnem mondom, hogy Budakeszin ihatott volna, aztán mégsem. Normafa után a Z jelzésen alászállunk (egészen a Kossuth-emlékig), hogy aztán a Z3-ön felfelé induljunk. Lenyűgöz a Tündér szikla, bátor kisgyerekek, még bátrabb szüleikkel járják zegzugait. Az útkereszteződésben tétovázom, végül egyenesen megyek tovább felfelé a Libegő mellett a sziklákon. Tudtomon kívül elég sokat levágok. A csapnál iszom egyet, megvan a kód is. Mivel egy kilátót ma már megmásztam, Erzsébetét fájó szívvel mellőzöm. Lefelé izgulok, hogy el fogom nézni a Km jelet, de aztán könnyen meglelem, és ismét átmegyek az úton, aztán jön a S+ és én botor módon megyek tovább egyenesen, mígnem kilyukadok a csapnál, amiből nem is oly rég ittam. Most nem kívánom a vizet. Szerencsére csak 500 méter (oda-vissza 1000), szembe jön a kolléga, akivel még reggel találkoztam, kisegítem, nagy nehezen értelmezzük az itinert. Ugyan a szöveg nem írja, hogy jobbra kell kanyarodni, de a rövid leírás igen. Szépjuhásznénál két pont is van, üdvözlöm Imrét és megyek a másik pontba, ahol vastagon kenődnek a zsíros kenyerek, megnyalom utána pár ujjamat, van innivaló is. A szív útján folytatom, rengeteg a túrázó. A Z körtúra a rövid leírásból ugyan hiányzik, de a hosszúból megtudom, hogy a jobb ágán kell menni. Egészen a P-ig. A P+ már ismerős reggelről, a S körtúrán a katonasírnál megnézem a Kitörésen elhelyezett gyertyámat, csonkig égett. A végén még kocogok, bár már nem esik olyan jól, mint reggel. Nem sikerül nyolc óra alatt beérni, de nem bánom. Szép jelvényt kapok és egy almával angolosan távozom.
Mivel előneveztem és utaltam, így ki volt készítve az itinerem, de az oklevelem is, ez gyorsította az ügymenetet. A kódok Széchenyihez kötődő évszámok voltak, ez se rossz választás. De, ha már Széchenyi emléktúra, akkor a Széchenyi-emléket érinthette volna az út (és nem a Kossuthot). Valahogy a sok kanyargáshoz sem fűlik a fogam, mondjuk most egész hosszan haladhattunk egy-egy jelen, de 45 km-nél óhatatlanul is megfodul az ember fejében (már amelyik tudja, hogy éppen hol jár, nem én), hogy levágjon a S-án és nem menjen el a P-ig. Köszönöm a lehetőséget! |
