Kőről kőre a Bakonyban, 20-as táv GPS-el mért távolság: 23,4 km, barometrikus magasságmérővel mért összesített szintemelkedés: 700 m. Azt hiszem, lassan már szokásszerűen írhatom le, ez az általam megtett táv és szint. Ez esetben csak párszáz méter távolsággal és 20-30 méter szinttel tértem el a kiírásban szereplő útvonaltól. Jobban járok, ha még egy helyen eltérek.
A 20-as táv rajtja, az 50-es után egy órával kezdődött, de hét órakor, még így is könnyen tudtam parkolni. Gyors készülődés és irány nevezni. Viktor harsányan üdvözölt. Gyorsan beneveztem, ittam egy kólát, s egy kis beszélgetés után megkezdtem a táv teljesítését.
A kék négyszögjelzés megszokott kaptatóján melegítettem be. Mivel előző nap is túráztam, és az egyesületi túrán, 17 km-en 700 m szintet (ebből az elején 250 m 15% körüli meredekségű, míg a Holes-árokból kifelé 120 m 30% körüli meredekségű volt) szedtem össze, ez most kevés. Nem akartak bemelegedni az izmaim. Mire elértem a sárga forrás jelzés leágazását a Kőris-hegyre vezető aszfalt útról, nagyjából meg is volt az a három páros, akikkel a túra nagy részén kerülgettük egymást. Előző éjjel esett az eső, ami nem túl jó előjel, az útvonal ismeretében. Nem egész két hete jártam erre, igaz akkor ellentétes irányban, így nem számítottam arra, hogy a favágók ennyire tönkreteszik az akkor még igen kellemes füves földutat. Most nagyon sáros. Próbáltam kikerülni a nagyon saras részeket, de nem mindig sikerült. Később, ahogy ez történni szokott, már csak a szemmel láthatóan nagyon mély saras részeket kerültem ki, a bakancsnak már úgyis mindegy. Szóval, nem egész két hete jártam erre, s most a szalagozás ellenére is benéztem egy elágazást. Kerültem is vagy 30 m-t. Mivel még mindig nagyon éreztem az előző napi túrát és az előző este megfeledkeztem a magnézium utánpótlásáról, ezért az Árpád-kútnál úgy döntöttem, kipróbálok egy nagy dózisú folyékony készítményt. Ha túl sok, legfeljebb nagyon megfürgülök. Nem következett be. A P+ jelzés elérésekor végre úgy éreztem, meg van a teljesítményem. Végig jól éreztem magam. A zöld háromszögjelzés elérésekor a látási viszonyok még nem a legjobbak, de azért nem panaszkodhattunk. A szél viszont jobban ért.
A völgy alja közelében, egy frissen javított útra értünk, ami később a hegy oldalába frissen bevágott murvás útba megy át. Később azt láttam, fölmegy az Oltár-kő fölötti hegytetőre. Az erdőirtás egy részén is túl vannak már. Csak tudnám, miért erre vitték, amikor a Gulya házhoz menő aszfaltról könnyebb lett volna a megközelítés. Minden esetre meg kell keresnem az út végét is. Most azonban a háromszögjelzésen először a Gerencét kellett keresztezni, amibe sokkal több a víz, a megszokottnál. A kaptatón hamar fölértem az Oltár-kőhöz. Fölírtam a jelszámot, s gyerünk tovább. Úgy döntöttem, nem megyek vissza a zöld háromszögjelzésen, hanem a Judit-forrástól levezető zöld forrásjelzésen ereszkedem le a szurdokba. Rövidebb, sokkal szebb, de jóval nehezebb is, mint a kiírás szerinti útvonal. Én viszont jobban szeretem. Aki a zöld jelzésen megy, nem tudja, hogy ez a szurdok messze leglátványosabb része. Egy kisebb eséssel sikerült abszolválnom a lejutást. Az a páros. aki velem egy időben indult el a kiírás szerinti útvonalon, ugyanakkorra ért le, mint én. Kikapaszkodtunk a völgyből. Irány a Csúcs-hegy. Volt egy két mocsaras rész. A zöld jelzés és a P+ jelzés is frissen újra murvázott utat keresztez. Ezeket az utakat is felvettem a sürgősen bejárandók közé. Sejtem, hogy hol a másik végük. A Csúcs-hegyről levezető P+ jelzés nem egy leányálom. Mintha áthelyezték volna a villanypásztort. A Szent-kút előtt, néhány nagyon csúszós szakaszt kellett leküzdeni. Utána viszont kényelmes murvás úton szaporáztam lépteimet a Hajagok irányába. Hm. Gyanús! A rövidítésem ellenére is nagyobb a résztáv, mint az itinerben szereplő. Van rá esély, hogy a végeredmény is több lesz. A Hegyes-kő előtt el kellett hagynom a kényelmes murvás utat.
A piros négyszögjelzés hosszú, de lankás kaptatójában ezúttal sem csalódtam. Sáros, mint aszályos időszakok kivételével mindig. Számomra a Hegyes-kő és a Fehér-kő is inkább négyszögletes bástyának tűnik, a hozzátartozó várfallal. Az utóbbitól nagyon köves az út. Jobb, ha a lába elé néz az ember. A Szekrényes-kőnél kisebb csalódás: az ösvényről simán el tudom olvasni a kódot. Úgy tippeltem, fönt lesz a hegyen. Az Imrétől szokatlan ez a lazaság. Itt követtem el azt a hibát, hogy maradtam a jelzésen és nem mentem föl a hegygerincre. Az ösvény sáros, köves, bedőlt fás. Mint azt egy pápai túratársnő megjegyezte, a Burok-völgyhöz hasonló a járhatóság, csak nem olyan szép. Azért van egy-két szép szikla. A hegyen vezető út látványosabb. Végre kikaptathattam a murvás útra. Az arról való letérést persze, a jó szalagozás ellenére benéztem. A GPS szerint itt kéne menni, de az új tulajdonos lezárta az utat. Nos, itt is „hosszabbítottam” úgy 50-60 m-t. Hamarosan elértem az Augusztin tanyát. Lepecsételtem az igazoló lapot, s gyerünk tovább. Ettől a szakasztól, majdnem a túra végéig egy pápai párossal mentem együtt. A Rák tanya is hamar meglett, s jött a meglepetés. A Hajagokra vezető útról, frissen murvázott út készült a tanyáig. Ezt emlegethették egy másik murvás út építői szeptemberben, mint ez évben épültet. (Remélem a Pénzesgyőr felé vezető szakasz is jobban járható lett.) Ezen ballagtunk lefelé a hegyről. Amikor a sárga jelzés letért róla, és az úttól úgy 20 m-re vezetett, maradtunk az úton. Később, immár szándékosan tértünk le a jelzésről, s inkább a hegy peremén mentünk, mivel a meredeken letörő hegyoldal és a kilátás is pazar. Az egyesületi túrákat is inkább itt viszem, mint a jelzésen. Kicsit elbambultam, s későn tértünk vissza a jelzésre. Újra kiértük a murvára. Azon úgy belendültünk, hogy simán elrongyoltunk a jelzés következő letérése mellett. Itt a jelzés levág egy méretes hurkot. Visszahelyesbítettünk. Az a páros, aki itt ért utol bennünket, legközelebb Bakonybélben került elébem, de addigra én már túl voltam egy kapucsínón a Füsti sörözőben. Ennyivel hosszabb a murvás út.
Csakhamar újra elértük a Hegyes-követ. Még ekkor is jöttek velünk szembe a későbben induló túrázók. Eddigre igazán kellemessé vált az időjárás. A faluban kifejezetten melegnek tűnt az idő. A célba érés már csak egy kis menetgyakorlatot jelentett. Beértem, átvettem az oklevelet és a jelvényt, vettem egy kólát, és hazafelé vettem az irányt.
Az éjszakai eső után, igazán kellemes időjárás kerekedett, hangulatosabbá téve a túrát. A sár nehezített rajta, de így sem nehéz, viszont jó pár helyen látványos.
A túra ár/szolgáltatás aránya jó. 1200 Ft-ért szürkeárnyalatos, cartographi-ás térképes igazoló lapot, oklevelet és jelvényt, kaptunk. Saját térkép nem feltétlenül szükséges. Ehhez azért hozzá tartozik, hogy hazai terepen túráztam. A rajtban Balaton szelet, a célban pedig 200 Ft-os italjegy volt az ellátmány. Ahol szükséges volt, ott korrekt szalagozás segítette a tájékozódást. Az Imre túráin számomra szokatlan, hogy egyáltalán van szalagozás.
Egy kis frissítés:
A beszámolóban említett friss murvás utakat bejártam. A P+-t a Csúcs-hegynél keresztező út, a Bakonybélből a Hajagokra vivő murvás utat köti össze a Csúcs-hegyen át a Bakonybél - Somhegypuszta közti aszfaltúttal. Van egy átkötése a Z jelzés által keresztezett útra is, illetve egy zsákutcája. Ez utóbbiból, alighanem földúton le lehet menni a Szömörke-völgybe.. A zöld jelzés által keresztezett murvás út (egy rövid szakaszon azon megy a Z), mint murvá út zsákutca. Földes, illetve füves útón, elég könnyen át lehet menni róla a Kertes-kői-szurdokba vivő Z háromszög jelzésre, közel a Som-hegyhez. A közvetelenül az erdő széléről jobbra induló út rosszabb, mint a jelzett. A szurdok előtt lévő új út, ami fölvisz az Oltárkő flé, nem murvás, de most készült földút. Nagy darabos murvát, csak a Gerence keresztezésekor használtak. A fölső vége dagonyás. Fönt viszont csatlakozik egy murvás úthoz, ami a Szömörke-völgy irányába visz, majd úgy kanyarodik, hogy alig 2-300 m-re visz a völgytől. Ahhoz képest, hogy az idén készült, a minősége gyakran katasztrófális. Van egy zsákutca leágazása. Földút folytatása van ennek a résznek is, de a favágók szerint az is zsákutca. Később az Iharos-tetőn, illetve a Gulyaház közelében járva, ebben biztos vagyok. A murvás út fő ága, az Új-erdőnél éri el a Hajagokra vivő murvás utat. A szombat éjszakai eső óta már járt rajtuk egy montis.
Figyelem! A Ráktanya - Pénzesgyőr közti P+ jelzést úgy néztem, hogy az Iharos-tető előtt, az erdő szélén le fogják zárni kerítéssel. Az út közepén már ott az oszlop, illetve az út két oldalán a kerítés. Nem tudom, hogy a Pénzesgyőr felőli vége hogy áll. Aki erre jár, tervezzen tartalék időt, az esetleges visszafordulásra, illetve jelzetlen utakon történő kerülésre! Nekem, a Kertes-kői-szurdok felé, már úgy kellett átmásznom a kerítésen. Lehet, hogy ezzel Pénzesgyőr kiírja magát a Bakony túrázó állomásai közül. A zöldön a szurdok felé nem lehet normálisan elmenni, a Zoltay-forrás felé vezető ágán pedig bekerítetlen gazdasági épületek mellett kell elmenni, amit néhány nagy testű kutya őriz. A faluból Zirc felé kimenve az országúton, térkép és GPS segítségével jelzetlen úton ki lehet kerülni a kutyás részt. |
