Túrabeszámolók


1956-os emléktúra (MSTSZ)

stabatTúra éve: 20162016.11.12 16:52:49

56


A negyed ötös ébredés után még pár percig azon gondolkodtam, hogy igazán akarom-e én ezt a túrát, nem jutottam magammal dűlőre, de azért felkeltem és elindultam. Reggeli nélkül szállok buszra, esik, Pestre érve eláll, a Hidegkúti úthoz érve ismét szakad. Találok egy pékséget, bár hideg az áru, de megteszi, elsőként érek a rajtba, a sarokban falatozom. Nem sokra rá jönnek a szervezők is, lassacskán felépül a gépezet, van egy-két elégedetlen hang – mint mindig, pedig 7:08 kerül a lapomra és nem én voltam az első induló. A táskámat a Caféban hagyom, csak a bögrém viszem magammal. Az irányba állást segítséggel teszem meg, aztán megindulok a sárgán.


Az első nyolc kilométerre négy ellenőrzőpont jut, közte Budakeszi ’56-os emlékműve. A városban rájövök, hogy mit felejtettem el áttenni a táskából a zsebembe, papírt. Beugrok egy sörözőbe, hogy könnyítsek magamon, kérek egy kólát, aztán arra is rájövök, hogy pénz sincs nálam. Pénz nélkül mész futni? - kérdezi a csapos. Nem ez a baj. Használhatom a W.C-t. A mamutfenyőknél van mit enni, inni, élek is vele, bár nem vagyok éhes, de legalább pár szót váltunk. Megegyezünk a kereszt színében (zöld) és hogy mikor pisil a bébiszitter. Sárral küszködős a folytatás, síkon, majd emelkedőn egyaránt. A katonasírok felhőben, de mécses fényeskedik rajtuk, a jó pontőr mindenre gondol. Két sporttársat leelőzve élre állok, éppen a piros háromszögre térve. A jó kilátásnak a Tarnai pihenőnél lőttek. Repülőgép száll le vagy fel, nem vagyok hozzászokva, túl közelinek tűnik, meg is bánom gyorsan a bűneim, hátha ennyi volt. Aztán továbbengednek. Ismerős lesz a lejtmenet, 12 éve jártam erre diákokkal, összefutottunk László Csabával, aktuális pénzügyminiszterrel, böhöm kutyák és testőrök kísérték. Bár lehet, hogy a kutyákat csak a megromlott emlékezetem képzeli oda. Éles jobbkanyar a sárga kereszttel. Tíz óra, hosszú harangozás, gondolom, vége van a misének Pátyon, otthon meg a prédikációnak. Telkiben leveszem a sapkát az emlékmű előtt, megállok egy kicsit. Éppen rajtolnak a 35-ös távon résztvevők, én csak egy pecsétet kérek, meg egy kis teát. Végigfutom a Márton Áron kiállítást, nagyon jó, hogy van. András gyorsan kimegy a Rozmaring utcába, ott találkozunk nemsokára. Némi sár és némi emelkedő. Elfut mellettem valaki, kérdezem, hogy 56-on van-e, ő csak fut. Rövid harangozás 11 után, biztos késett a pap. Aztán újabb rövid harangozás, akkor ez úrfelmutatás. Számolgatom az átlagom, 6,4; nem vagyok megelégedve, de az álmodozós hegymenetekből nem nagyon jöhet ki más, próbálok koncentráltabban haladni, nem kiengedni, olykor némi sikerrel. Egy fa tövében mécsesek, felemelem tekintetem, képes fa. Nagykovácsiban csokis parányt töltök magamba, meg narancsszörpöt. Megkapom a Fehér úti elágazás pecsétjét is. A pontőrök csodálkoznak, hogy már ott vagyunk (35-ösök is), pedig nem jöttünk rendkívüli sebességben. A sárgán kifelé már többször mentem, de most ágaztam le először jobbra. A Kutya-hegyen akármennyire is felhőben van, nincs kutya hideg. Az úton végig kellemes az idő rövidnadrágban és biciklis felsőben, bejött a tíz fok feletti idő, még ha borongós is. Újra és újra hálát adok érte, az év legjobb túrázós időjárása. A Nagy Szénás felé megint (mint a Piroson) a gyomrom lesz a leggyengébb láncszem, de nem foglalkozva vele, lassan elmúlik a nehézkesség. A csúcson egy család, örülnek egymásnak, jobbkanyar és máris igen távolinak látszanak, amit a köd tovább árnyal, de a hangjuk tisztán hallatszik. Egy fenyőfa mellett megállék, nézem fentről az emlékfalat, meg a tűlevelek végén a gyöngyöket. Az elágazásban a zöldet két 35-ös futó gyorsabban találja meg, utoljára a solymári kocsmából kilépve látom őket. A kocsmában én is kapok pecsétet, a pontőr azon értetlenkedik, hogy miként lehet az én számom ugyanaz, mint az előbb elmentté (1010), én meg azon, hogy miként kerülhetett valaki elém 56-on. Nyomom tovább a zöldön. Még a tegnapi csapadék utoljára felélénkítette a színeket. Némi emelkedő, némi eső, körben mintha a Nap sütne, pilóta keksz a Virágos nyeregben. A kék kereszten a kedvenc pályám, saras csúszka. Nem tudom, hogy a szalag nekem szól-e, követem. A Gercsei templom mellett állva olvasom, hogy jobbról kellett volna megpillantani, most én a bal kezemmel tapogatom. Visszakeveredem a jelre, majd újra elvétem, a patakon való átkelés után rögtön jobbra fordulva dzsumbuj fogad, de kivágom magam. A szekérúton is érzem a megélénkülő szelet, nagyon jó. Az Ófaluban tekeregve egyszer csak a Gercsei templom jobbra tábla fogad, szép kanyart írtam le. Ez már az utca vége, ahol balra kell fordulni a Patakhegyi utcába, de itt csak Hideg utcát látok, nem esek kétségbe. Nincs hideg, a templomhoz meg csak odatalálok. Aztán Patakhegyi lesz a Hideg utcából. Várom a Kinizsi utcát, már elhagytam a Templom utcát. Nagyon gyanús, hogy a Templom utca a templomhoz vezet, de megyek a leírásnak megfelelően. Már a Kilincs utcánál járok, amikor jön a park balkézre. Ebből lett a Kinizsi. A túrához jobban illik, mint egy pórias kilincs. A körtúra végén a templomhoz jutok, a pontőr hanggal jelzi, hogy nem az esőben üldögél a templom előtti emlékmű tövénél, hanem a kocsiban az út szélén. Megkapom az újabb dekoratív pecsétet és az útbaigazítást, a kék kereszten valami gubanc van, talán vannak már narancs nyilak. Voltak. Átbattyogok Máriaremetére. Ahogy meglátom a parkot, keresztülvágok rajta. A templom bejáratánál persze nem lelem a pontot, de a bója útba igazít. A kocsinál semmi sem rezzen közeledtemre, halkan megkocogtatom az ablakot és cserébe kapok egy mosolyt, egy szabadkozást, egy pecsétet és egy utolsó útbaigazítást. Még egy utolsó kör a kéken és a célban üdvözölnek, mint a hosszú táv első beérkezőjét. Ez tényleg örvendetes, de azért a paradicsomleves is jólesik, repetát is kérek. Jár még póló is (a felirat alapján tavalyi, de ez egyáltalán nem zavar) és egy lyukas zászlót formáló emléktárgy.


Az érintett utak többségén még nem jártam, az itinert követve különösebben nem tévesztettem. A pecsétek egyediek (alkalmiak) és nagyszerűek. Az ellátás elegendő volt. Ahhoz képest, amit kaptunk, a túra olcsó volt, igaz, volt külső támogatás hozzá. 56-os túra 56 km-en, örülök, hogy itt lehettem, köszönöm!