Túrabeszámolók


Bakonyi Barangolás

nafeTúra éve: 20162016.10.12 21:53:35
Bakonyi Barangolás 30
GPS-el mért távolság: 31,7 km, barometrikus magasságmérővel mért összesített szintemelkedés: 990 m. Ez ismét csak az általam megtett útvonal adatait jelenti, hiszen ötször is „eltévedtem”. Kettő már az indulásnál biztos volt, hármat pedig attól tettem függővé, milyen lesz az idő és hogyan viselkedik a térdem.

Túra előtt este, nehéz döntést kellett meghoznom. Ajkára, vagy Bakonybélbe menjek túrázni. A térképvázlat alapján, az ajkai is sokkal jobb, mint a zöld túra, eddig, általam is teljesített változata. Végül pénzfeldobással döntöttem.

Hét óra után pár perccel értem Bakonybélbe. Később, mint terveztem, de az idei őszi túraszezonban ez volt az első nap, amikor jeget kellett kapirgálni a szélvédőről, ráadásul két helyen is szarvasok keresztezték az utamat, óvatosságra és lassúbb haladásra intve. Még tavalyhoz képest is könnyebben, a rajttól alig 300 m-re találtam parkolóhelyet. Délutánra aztán már megtelt a falu autókkal. Gyors készülődés, és irány nevezni. Nem tolongtak a rajtban. Beszélgettünk Viktorral egy kicsit. Két új murvás útszakasz készült el a falu közelében az elmúlt két hétben, ami azt jelenti, azokon a részeken is erdőirtás várható, ami egy túrázó számára minden, csak nem öröm. A montisoknak viszont új útvonal lehetőséget jelent.
Beneveztem, megnéztem a térképet, s hajrá!
Kényelmesen ballagtam ki a faluból. Nem kellett sokat menni, hogy kezdetét vegye a bemelegítő kaptató. A Hajmás-sarokig folyamatosan emelkedik az út. Itt kezdődik az első frissen elkészült murvás út. Jobbra kell rátérni, s levisz a Suttonyhoz. A középső szakasza készült el most. A két vége már évek óta murvás. Ballagtam tovább. Egy kis szusszanásnyi lejtő, majd újabb rövid emelkedő, és elértem a Vörös-földet. Mivel az erős páraréteg fölemelkedett, ezért megkezdtem az első feltételes „eltévedést”. Irány jobbra. Maradtam a murván, majd fölmentem a meddőhányó tetejére. Eddig 276 m szintet szedtem össze. A montisok nagy része ismeri ezt a pontot, a gyalogosok közül viszont csak kevesen. Tavaly is leírtam, ez a Bakony egyik legjobb kilátópontja. Kedvező légköri viszonyok között, mint például a túra előtti hét péntekén, amikor montival jártam erre, a Csatár-hegytől – Pannonhalmáig (Csatár-hegy, Hajagok, Papod, Som-hegy, Kőris-hegy, Pannonhalma, a kisebb hegyeket nem említve) terjed. Most sokkal kevesebbet látni. A látvány mégis érdekes, mert a páraréteg alá besüt a nap, és egy szinte világító sávot képez a hegyek fölött.

Lementem a hegyről és ballagtam tovább. Kellemes séta következett a Király-kapuig, ahol Effemm-től kaptam a pecsétet. Frissítést követően folytattam a túrát. Amikor a piros jelzés elhagyja a volt vasút nyomvonalát, megkezdtem a következő „eltévedést”. Maradtam a vasút nyomvonalán. Már a túra előtt eldöntöttem, megnézem, milyen állapotban van ez-az út. Valamikor jártam rajta montival. Ha le van kaszálva a fű, most is jó és hangulatos, bár majd másfél kilométerrel hosszabb, mint a jelzésen vivő. Naná! Azon a 15 - 20% körüli lejtőn gőzmozdony se le, se föl nem tud menni. Két helyen láttam szarvast. Először két szarvastehén szedegette az úton a bükk makkot, később egy termetes, de fiatal szarvasbika sétált le az útról. Csakhamar becsatlakozott a piros jelzés is. A hídpillérekig mentem rajta, majd következett a kaptató a Witt-emlék felé. Újra kimelegedtem. Ahogy nőnek a fák, úgy lesz egyre kevésbé látványos ez a rész. A kilátóból sokkal gyengébb a panoráma, mint a Vörös-földről. Még a Kőris-hegy teteje sem látszik. Mentem tovább. Egy elég gazos ösvény vitt vissza a piros jelzésre, amit a Suttonynál elhagytam, s a murvás úton mentem Gerence-pusztáig (harmadik „eltévedés”). Egyszerűen nem szeretem a piros jelzés ezen szakaszát. Őszintén szólva, máshol sem értem, ha nincs semmi különleges látnivaló, miért kell egy murvás-, vagy földúttól 50-100 m-re, azzal párhuzamosan vinni jelzést. Lényeg, kényelmes gyaloglással értem el a következő ellenőrző pontot.
Pecsételés után, irány az Odvas-kő. Egy pár, akiket láttam is a murvás útról, amint lent a piroson baktattak, megkérdezték, jó felé mennek-e a 30-as távon, mivel abból, hogy én a murván mentem, az általuk se nagyon díjazott szakasz helyett, úgy gondolják, elég jól ismerem ezt a részt. A kaptató lábához érve fölírtam a megtett utat és a magasságot. Azután megtettem ugyanezt a barlangnál, s fönt a tetőre fölérve, a meredek rész végén. A barlangig 280 m alatt 81 m szintet szedtem össze, majd a tetőig 70 m-en újabb 21 m-t. Az első rész átlagmeredeksége 28,9%, a másodiké 30. Összesen pedig a 350 m-en 102 m, 29,1%-al. Persze ez, csak az átlag, szóval vannak 40% körüli részek is. Ha belegondolunk, hogy a 30%, nem egészen 15 fokos meredekséget jelent (szögmérőn elég jelentéktelennek tűnik), s mégis majd kiköpjük a tüdőnket, mire fölérünk! Kicsit előreszaladva, a kék barlangjelzés meredek része, „csak” 23,4%-os, mégis igen örülök, ha esés nélkül sikerül leérnem a Kőris-hegyről.

A Kőris-hegyre vezető kaptató többi része hangulatos, de erőt szívó, elvégre több mint 400 m szintet szedünk össze. Az aszfalt elérése után, amikor a kék jelzés levág egy kanyart, úgy döntöttem, nem megyek vissza az aszfaltra, hanem levágom a következő kanyart is (negyedik „eltévedés”). Itt a távolságot meredekségre váltottam. (Tervezem, hogy megnézem, mi a legrövidebb út, Bakonybélből a Kőris-hegyre. Eddigi túráim és a térkép szerint, valahol 6 km körül lehet. Ezzel az eltévedéssel, már minden szakaszán jártam, immár csak egyben kellene megtennem.) A radar előtti parkolóhoz lyukadtam ki.
A kilátónál újabb pecsét. Hosszabbra vettem a túrabotom, s irány lefelé. Mindig tartok ettől a lejtőtől. Kíváncsiságból, itt is fölírtam a meredek rész kezdetének és végének adatait: 350m-en 82 m-t ereszkedünk, ami átlagban 23,4%-ot jelent. Persze itt is van cirka 40% körüli rész. A legmeredekebb szakaszt megúsztam, viszont a könnyebb részén (benne van a 350 m-ben), megcsúsztam egy avar alatti hosszanti faágon és estem egyet. Végül csak leértem. Rövid aszfaltos szakasz, majd a szokásos igen rossz földút, ami frissen ásott méretes gödörben végződik. A Tekeres-kút-ároktól egy szakaszon rendbe tették a földutat, tehát itt is erdőirtás lesz. Javarészt bükkös területen vezet az út, akár csak a két új murvás útszakasznál. A bükkös erdők tarvágásánál szerintem csak erdőirtásról beszélhetünk, ugyanis a bükkösök önmagukban megújulni képes erdők, ezért ez a letermelési mód nem szükségszerű (ezzel erdőmérnökök is egyetértenek). Sokkal inkább nevezhető környezetvédelmi bűncselekménynek. A Nyugat-Magyarországi Egyetemen többféle tarvágás nélküli felújítási módot is kidolgoztak.

A kék és zöld jelzések találkozásánál megkaptam az utolsó ellenőrző pecsétet. Kisvártatva ismét letértem a jelzésről (ötödik „eltévedés”), és jelzetlen ösvényen elmentem a Pörgöl-barlanghoz. Ma már kissé nehezebben követhető az ösvény, mint pár éve. Nő az újulat. A favágók is trehányak. A kidőlt fák esetében csak a törzseket és a nagyon vastag ágakat vitték el, a többit otthagyták az ösvényen. Legközelebb metszőollót is kéne vinnem. A barlang és környezete szép. A denevérek lakta hátsó része le van zárva. Ismét csak jelöletlen, de a sárga ómega jelzésnél könnyebb ösvényen leereszkedtem az aszfaltútra és visszatértem a kiírás szerinti útvonalra, amelyen besétáltam a célba. Átvettem a kitűzőket és az emléklapot, ettem egy kis zsíros kenyeret, majd hazafelé vettem az irányt.

Nem a legkönnyebb túra, de elég látványos, legalább is szerintem látványosabb a 40-esnél. Az időjárás változó. Hol borult, hol napos, de a szél mindenütt csípős volt.

A túra ár/szolgáltatás aránya megfelelő. 1600/1400 Ft-ért szürke árnyalatos térképes itineres igazoló lapot, emléklapot és 2 db kitűzőt, kaptunk. Saját térkép szükségtelen. A Király-kapunál kétféle nápolyi, víz és többféle szörp, a Kőris-hegyen víz, a célban zsíros-, margarinos- és lekváros kenyér, vegyes vágott savanyúság, lila hagyma, víz és többféle szörp volt az ellátmány. Változatlanul problémának látom, hogy a Királykapu és a cél között nincs semmi kalóriapótlás. Célszerűbbnek látnám a frissítőpont áthelyezését a Királykaputól (6,8 km), vagy a Witt-emléktáblához (11,6 km), vagy Gerence-pusztához (15,7 km).