Zsiványtúra a Bükkben
"Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem.Az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette az eget és földet.Nem engedi, hogy lábad inogjon; nem szunnyad el a te őriződ." zsoltárok könyve 121,1-3
Üveges szemekkel ébredtem. Egész héten kerülgetett valami nátha és éjszaka sem hagyott nyugton. Kicsit honvágyam volt az Őszi Mátra túrára, de most úgy éreztem itt az idő, hogy az Őszi Bükkbe is bepillantást nyerjek.
2 sógival indultam útnak...Cserépfaluig. Csak egy negyedórát kellett várnunk, köszönhetően a remek szervezésnek, és már spurizhattunk is...vagyis ők spuriztak is. Alig pittyegett le az Ítinerük, már egymás hegyén hátán suhantak ki a kapun. Ekkor már tudtam, hogy legközelebbi találkozási pontom velük, ugyanitt lesz. A célban
MiILLENIUM KILÁTÓ
Koptattam felfelé a cipőmet Cserépfalu utcáján, ami csakhamar elért a kisamerikaiak barlanglakásaihoz. Ezúttal üres volt, valószínűleg fáztak és mivel én is fáztam, tovább indultam felfelé a fakorlát mellett. Nem telt sok időbe és fogadott az első állomás a Milleniumi Kilátó.
ÖRDÖGTORONY KAPTÁRKŐ
Pecsét csekkolás után folytattam a túrázást a dózerúton. Először a pincesorok fogadtak, majd egy hatalmas veteményes,végül pedig egy hatalmas rét mellett folytatódott utam.. Itt igencsak elgondolkoztam, hogy minek menjek be az erdőbe, hogy ha a rét túloldalán folytatódik az út. Úgy éreztem ez csalás. Így hát bementem az erdőbe, Istennek hála jól tettem. Mert nem sokkal egy jobbos vezetett felfelé az első emelkedőn a Kaptárkőig. Csekkolás után megszemléltem e fura sziklának arcvonásait, miközben kortyoltam meleg teámból. Aztán irányt vettem lefelé az első lejtőcskén és lendületből el is nyargaltam a rét közepéig, ahol egy birkanyájban gyönyörködtem.
SUBA LYUK
És sajnos elvétettem az irányt, de legalább nem sokkal. Élesen kellett volna lekanyarodni balra a szurdokba én viszont a műútat válaszottam. A bokrok között fedeztem fel a szurdokat, nagy bánatomra, nagyon kiváncsi voltam rá. A műútról jobbost vettem szalag mentén, minimális szintemelkedéssel. Majd egy picit nagyobbal. Kezdett végre alakulni, mert még mindig fáztam, és szükséges lett volna egy jó kis izzadás felfelé. De sajnos már fennt is voltam a Perpác réten, ami nagyon szép volt, de nagyon is hideg. Nyugtáztam hogy valószínűleg biztosan megfáztam már, mert már a napnak is melegítenie kéne. MIkor elhagytam ezt a csodás helyet, csakhamar beérkeztem a K+ leagázásra. Nagyon tetszett az, hogy az út mellett hogy hatalmasodnak a sziklák. Sőt találtam egyik beugrónál egy sziklavölgyet, amiben percekig ámultam és fényképeztem. Visszatérve az ösvényre hamar elérkeztem a Suba lyuk ellenőrzőpontjához. Mivel nagyon vonzott az ősember barlang ezért nekirugaszkodtam ennek is. Első komolyabb megpróbáltató emelkedő itt tornáztatott meg, bár nem volt hosszú, de sziklavájt lépcsőkön vezetett felfelé a lyukbarlanghoz. Kis fújás pár keksz és meleg tea után, vissza vittem az irányt lefelé.
OSZLA
Mintha örökkévalóság telt volna el ezen pár perc alatt mire leértem álló tömeg fogadott és lebaktatásom közbe majdnem el is sodortam valakit. Ez volt az első torlódási pihenő pont úgy látszik. Visszafelé menet K+ jelzésen, még gyönyörködtem megint a az ég felé meredő sziklákba, az elágazás után pedig a két hegyoldal zöld pompájában. Az út viszont monotonná vált, de Isten közbelépett és jó gondolatfutattásokat váltottunk. Míg nem balra átkeltem a fahídom és fogadott az Oszlai ellenőrző pont, minden földi jóval: zsíros lekváros vajas kenyérrel. Míg beburkoltam belőlük egyet,majd hogy másnak is maradjon a saját szendvicsemet is, megpillantottam a távolban gyönyörően égnek meredő két hegycsúcszot, Ekkor még nem tudtam és nem gondoltam, hogy az egyiket meg is kell majd másznom.
ÓDORVÁR
Keksz rágcsálás meleg tea szeánszom után folytattam az utat vissza az ösvényen balkanyart véve a K+ elágazásnál. A morvás út csak azért nem volt monoton, mert Istennel volt még megbeszélni valónk. Utána pedig azért nem mert megkezdődőtt KL jelzés emelkedése....lightosan az éles bal kanyarig...aztán pedig...
Erre a részre külön készültem hisz majd 1 kilométert alatt kell letúrni 250 méter szintet. Megpróbáltam felvenni egy viszonylag közepes de inkább lassú tempót, egyenletesen támasztva magamat túrabotaimmal két oldalról. Libasorba meneteltünk a túristatársakkal, nem sok előzés történt, aki nem bírta az úgyis megállt. Csak a földet néztem és igyekeztem nem keresni a végét. Eddig fáztam, de nagyon jó érzés volt hogy itt aztán bemelegedtem mint a kazán. Nagyon szép volt az avar:)
A tüdőszűrős emelkedő mászás dózerútnál ért véget, ahová már nem sokatt kellett caplatni és egy valóságos elágazóponthoz értünk az ellenőrzőpont előtt. Úgy voltam vele mint a többség nagyrésze és a csekkolás után felmásztam az Ódorvár romjaihoz. Ekkor láttam meg a kis házat, ahonnan néztem azt a gyönyörű hegyet ahol most vagyok. Ekkor láttam meg a környékbeli hegyek csodás vonulatait...Mákszem oldalát...egyszerűen úgy éreztem a világ tetején vagyok, el is olvastam a 121. zsoltárt, mközben na mit csináltam? Teát ittam és kekszet rágcsáltam:)
NYOMÓHEGY
Nagyobb pihi után visszaereszkedtem az ephez, majd elágazáshoz ahol mindegyik útvonal összefutott és ezrért jól kellett figyelni merre is megyek. A legkönnyebb a hegyek között kanyargó dózer út vezetetett át a szemközti hegyre(ami gondolom a Mákszem oldala lehetett). Itt már ritkultak a körülöttem levő túratársak. Majd búcsúpillantást vetettem Még Ódor hegyétől, és befordultam a hegy másik oldalára. Be , majd le az erdőbe a kanyargó szalagozást követve. Lábaim már érezték a terhelést, főleg ahogy egyre nagyobb és nagyonbb lejtmenetbe kapcsolatam, Most telt el először vagy negyedóra, hogy senkivel se találkoztam, de mire leértem a szép Református templomhoz már több mindenkit beértem. Míg átcaplattam a falvon, még több lézengő túristát. A falu szélén újra eszmecserét folytattam Istennel élvezve simogató áldását: a langyoskás levegőt.
Nem sokáig mert műút átkelés után már erőteljessebb és hűvösebb szél fogadott a domboldalán való felfelé menetkor. Nem tartott sokáig, csak a szántóföld széléig, hogy aztán Nyomóhegy kis termete megmosolytasson. Majd a megmászása megtornáztasson. Annyi különbség volt Ódor és közte, hogy nem volt olyan hossúságú. Felérve a tetejére, már csak csekkoltam és próbáltam az 5 órás szintidőt megcsinálni.
CÉL
Könnyű volt a hátralevő út, hiszen már csak a kanyargós földutat kellett követni. Csak már kezdtem fáradni,így nem tudtam olyan nagy lépésekben haladni,mint az elején. Az a kis emelkedés a pincéknél is nagyobb fájdalmakat kezdett okozni lábízületeimnek. De aztán már el is kezdett lejteni és már a távolban láttam első ep-t a Millenium Kilátót. Nem sokára Sógikat is megpillantottam, a cél elágazásnál. Míg elértem a célig, közölték, hogy kevesebb mint 3 és fél óra alatt letolták. Ejha, akkor én még Ódoron jártam:)
Nem sokkal léptem át 5 órás szintídőmet, ezért elégedetten vettem át az oklevelet és a kitűzőket. A bónuszkitűzőt a mátrai Vidróczik túra teljesítése végett. Míg megettem a babgulyást, Sógiék mesélték kalandjaikat az élen a mezőnyt vezetve. Örültem, hogy nem tévedtek el és hogy ennyire tetszett nekik. És annak is örültem, hogy most ezt a túrát választottam.
|
