Túrabeszámolók


Hegyhát

HerminaTúra éve: 20162016.09.11 22:27:55

 Életem első szervezett túrája volt az idei Hegyhát 10 km-es szakasza. A túrát a www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu naptárában szereplő leírás alapján választottam ki, mely szerint az útvonal Vasvár, Szentkút fürdő (rajt) – Munkácsy Mihály utca – Vaskapu – Kilátó – Szentkút – Vasvár, Szentkút fürdő volt (cél). Ehhez képest az itiner útvonal leírása alapján részben (nagyrészt) más útvonalon haladt a tényleges túra, és nem érintette sem a Vaskaput, sem a Kilátót, sem a Szentkút (kápolnát). Utóbbit jómagam értelmeztem előzetesen a Szentkút megnevezés alapján a kápolnaként, meglehet, tévesen. Mindenesetre leheletnyi csalódást ez azért okozott - és okozhat(ott) másnak is -, noha jómagam épp emiatt a hivatalos túraútvonalat letudva a Csónakázó-tavat, a Szentkút-forrást és kápolnát, illetve a Kilátót is megjártam, visszafelé pedig a régi zsidó temetőt útba ejtve jutottam el a vasútállomásra. A rajtnál kapott nagyobb méretű, igényes kivitelezésű Vasvár várostérkép és a kis Vasvár zsebtérkép különösen az utóbbi körön bizonyult hasznos segítségnek.



Az itiner Hegyhát 10-es szakaszának leírása nem volt pontos. Lehet, gyakorlott túrázók ezen már nem lepődnek meg, és nem is zavarja meg őket, engem viszont kissé még megakasztott ez. Már az 1. pecsételő hely sem egészen ott volt, ahol az itiner alapján találnunk kellett volna - ezt maguk az ott várakozó pontőr hölgyek is megerősítették -, illetve a TIR büfénél jelzett 2. pecsételőhely meg egyáltalán nem is volt se ott, se másutt. Ezt a célba visszaérve mondta az egyik hölgy, amikor elmeséltem neki az iméntieket. Így a célban kaptam meg a 2. pecsétet és a célosat is. (Úgy vagyok vele, hogy nem a pecsétért bandukol az ember; ha nem kaptam volna, az sem lett volna gond, de arra gondolok, akinek esetleg valóban csalódást okoz a pecsét átmeneti hiánya, vagy, hogy nem találja a leírt helyen a pontőröket és hiába keresgél…)


Visszatérve az útvonalhoz: az erdős részben kezdődő fehér alapon sárga keresztes ösvényt alig lehetett észrevenni, ez a jelzés az ösvényen végig, több helyen is eléggé elhalványult már. (A későbbi másik, a fehér alapon piros sáv jelzéssel nem volt gond, az végig szépen látható, egyértelműen követhető volt.) Nekem is úgy segített megtalálni a sárga kezdetét egy kedves 20 km-en túrázó háromfős kis csapat. Talán célszerű lett volna előzetesen oda valami jelzést, kis táblát elhelyezniük a szervezőknek, „Hegyhát 10” felirattal, ahogy ezt pl. a Szentkút kápolna és a szabadtéri színpad környékén is láttam később „Hegyhát 30, 50” felirattal. Lehet, hogy a 10 km-es szakasz a 20, 30, 50 km-hez képest „kismiska”, de a kezdők, tapasztalatlanabb túrázók és a gyerekes családok, akik ezt a távot vállalják „csak” be, ugyanolyan figyelmet érdemelnek, úgy gondolom.


Kaptunk viszont a célban finom zsíros kenyeret, volt sok-sok lilahagyma, alma, aki szerette volna, olívaolajjal is ehette a kenyerét, sóval, vegetával. Emléklap, kitűző és ingyenes fürdési lehetőség a túrázóknak a Szentkút fürdőben. (Utóbbi kiváló ötlet, lehetőség, lazításnak, levezetésnek, pláne a tegnapihoz hasonló indián nyaras melegben.)


Összességében minden apróbb esetlegességével együtt számomra jól esett a túra, üdítő volt testnek, töltekezés a léleknek. Különösen a szőlős-kiskerten részen átvezető szakasza, illetve a bónuszként túrán kívül magamnak ajándékozott Szentkút kápolna és környéke, meg a zsidó temető marad emlékezetes.