Kuruc emléktúra, 25 km
Végül csak meggyőztem magam, hogyha a szomszéd (jó: a szomszéd szomszédja) faluból túra indul, akkor azt – még ha vasárnap is van – nem illő kihagyni. Ráadásul történelmi emléktúra jellege is van. Nem túl korai busszal közelítettem meg a rajtot, így sem maradtam le semmiről. Vizet és ennivalót nem vittem magammal, végül úgy alakult, hogy nem is ittam, nem is ettem a túra folyamán. Először Legénden próbálkozhattam volna, de annyira bepárásodott a szemüvegem, hogy inkább mentem tovább, igazából nem is kívántam. Ahogy az útról le kellett váltani, látom ám, hogy csak két nyom van előttem (korábban sokkal több volt, úgy néz ki a legéndi ponton voltak a többiek). A hóban lassan átázott a cipőm, nem sikerült az előttem haladók nyomát használni. Nézsán szembetalálkoztam a vezetett csoporttal, ott volt a falu apraja-nagyja, még kollégával is találkoztam. Nézsán lett volna az ebéd, amit akkor még nem tudtam, ugyan kínáltak, de 10-kor nem álltam neki ebédelni. Majd a célban, gondoltam. (A célban aztán rájöttem, illetve mikor az e-mailt olvastam hétfőn.)
A Kő-hegy megmászása (még ha nem is igazi hegy) eltartott egy darabig, fent elsősorban pálinkával kínáltak, de nem éltem vele. Amúgy is sietni kellett, hogy elérjem a negyed 12-es misét Alsópetényben. Leváltottam a sárga négyzeten, a szűz havon szedtem a lábaimat, csak akkor álltam meg, amikor két őzike balról neszezett, majd átvágott előttem az úton és felszöktek a domboldalba. Kecsesen ugrándoztak, kicsit irigykedtem is a könnyedségük miatt. Aztán az egyik megállt és visszanézett rám. Éppen harangszóra értem a templomba. Nem voltak sokan, 20-30 körül, férfi alig. A mise végén érdeklődtek, hogy mi járatban vagyok, jólesett figyelmük. A zoknit lecseréltem, eléggé átázott, majd megfagytam. Visszagyalogoltam az útvonalra. Pár túratársat visszaelőztem, némelyik érdeklődött, hogy hová tűntem, mint ahogy a célban is, örültem, hogy figyeltek rám. Sikerült a kinézett buszt elérni, ami után csak három óra múlva jött volna a következő. Otthon aztán nagyon jólesett az ebéd.
Sajnos a túra Rákóczi emlékművet nem érintett, Romhány másik felén vannak, egyedül a törökmogyorófát, de ettől még nyugodtan tudtam aludni. Köszönjük a szervezést! |
