Túrabeszámolók


Turul / Téli Turul gyalogos teljesítménytúra és résztávjai

stabatTúra éve: 20162016.01.19 16:32:23

Zongor 45


Toporgok a sorban, hat után pár perccel érkezem a rajthoz. Nemcsak közönyös arcok nézik a hajnali sort. Nemsokára Zoli és Tomi érkezik. Kivárjuk a fél hetet és nekivágunk Budának. Még sötét van, de már az első ponton vagyunk, nem mi haladunk gyorsan, a Turul-szobor volt közel. Lépcső, zöld, kanyargás. Míg kel a Nap, nosztalgiázom, boldog, naiv egyetemista koromban a környéken laktam. A Széchenyi-emléknél Istvánt kérdezem, hogy ment fel a Háromszázgarádicson a múlt héten (a csúnya szavakat kihagyjam?), felment, ez a lényeg. Normafánál még együtt gyönyörködünk a kilátásban, vigyázunk, orra ne bukjunk, majd a lejtőn, ahol Marika néni is belekocog, futásra váltok.


Makkosmárián sajnálom a Déliben pogácsára vesztegetett pénzt (az igazi baj az volt, hogy meg is ettem), így csak csipegetek egy kis szalonnát az íze kedvéért, meg a kekszsütiből, szintén. 300 fokos fordulattal folytatom az utat a piroson, majd a sárgán, a kőkerítésen még egy zöld is bevillan, álljon már meg a menet, de nem hagyom magam kizökkenteni. A Budakeszi út mellett a ponton mellékesen Bosch képe köszönt, nem jut eszembe a név, vagy két percig rágom magam. Az út túloldalán kisebb kavarodás, bár lehet, hogy csak a fejemben. Egy elágazásban négyen halmozódunk fel, a szalag balra vinne, bár ez se biztos, a szívünk jobbra és még van piros + is. Aztán egy autós útba igazít. Ott lesz a Budakeszi határkő is, örvendünk, mások viszont eggyel arrébb bukkannak ki az erdőből. A ponton csokiözön. A Petneházy tanyát elhagyva kissé emelkedünk, elmarad a futkorászás. Bezzeg Nagykovácsi felé! Majdnem extra hátast dobtam a meredeken, ami meg volt fagyva, de bedőlve és gyorsítva kimenekültem. A falu felett felhő, a felhő felett a Nagy-Szénás meredezik.


A plébániát gyorsan fellelem, botor módon előlről próbálkozom (zárva), hátul nyitva a kiskapu, de nem látom a bóját, így elbátortalanodom. Körüljárok, de semmi jel. Autóból integetnek, hogy a plébánián van a pont, aztán nagy nehezen megtaláljuk a helyiséget. Finom a rétes, jólesik a tea. Féltáv, páran a ponton előznek meg, illetve nem sokkal utána, mikor a medvetámadás miatt le kellett húzódnom az útról.


Gyönyörű gerincen haladok, süt a Nap, balra kirajzolódik a további út, meg a gyermelyi tésztagyár. Visszanézve is gyönyörű. Perbálra kemény szembeszélben érkezem, erősen vívódom, de csak nem veszem fel a sapkát. Gyors pecsételés és jön a feketeleves. Ahogy eddig is, elolvasom a következő szakaszt, ennek megfelelően a Hunyadi utcán kitalálok a faluból. Dél van. Eddig élveztem a fagyott talajt, olykor a napfényt, de a kettő innentől üti egymást. Főleg a szántóföldön. A második demoralizál. A szembe futóknak biztos nem volt ilyen problémájuk. Anyácsapuszta után újabb dagonyázás következik, mivel a vége közeledik, lazulok, nem olvasom el az itinert, és futás közben észre se veszem a Kakukk-hegyi leágazót. Ilyenkor jön a magasabb rendű segítség (már ha jók a kapcsolatok, avagy a hülyék szerencséje), most egy Noémi nevű angyal útján, aki utánam kiált. Ekkora örömmel ritkán mászok felfelé. Egykor pecsételek, 10 perc múlva már a szomori célban pihegek. Pár perc és kész a virsli, aztán fuvar Zsámbékra, a busz elhúz az orrunk előtt, még három óra az út hazáig.


Még nem jártam erre, nagyon jó volt, a szántóföldről nincsenek jó emlékeim, de azért nem ártott meg. Köszönöm!