Túrabeszámolók


A Budai-hegység távoli csúcsai

olsenTúra éve: 20162016.01.07 17:28:12

 szia emberek,a béhátécsén..


Tavaly elmaradt,idén nem,mert az égiek kegyesek voltak,a szervező bevetette klerikális kapcsolatait és hát többen fohászkodtunk,ezért eljött az igazság pillanata este Nagykovácsiban,ahol itiner helyett igazolólapot kaptunk és kilöktek bennünket az ebeknek is hideg éccakába,ráadásul sötét is vala.Szóval,ha kedved támad utánunk csinálni,lámpát és pálinkát mindenképpen hozzál magaddal,ezek fontosak lehetnek.A lányok is növesszenek szakállt vagy kössenek kendőt az arcuk elé.Miután számbavesszük egymást és a körtepálinkát,útvonaltervet készítünk és térképpel,gps-el próbálkozunk legyúrni a csillagokat,akik szemérmesen elbújtak. Félhét,este,rádiós barátom és elsőbálozós túratársnőnk hozza a társulatot.Hamar kompromisszumot kötünk az útvonalban,vagyis az én ötletemet lesöprik és irány a Meszes.Ez köztudomásúlag egy domborulat neve a buckák között,meg kell találni.Futók húznak el mellettünk,Bubuék bújnak ki a kékkeresztről,még sok nép együtt halad,együtt kóvályog a keresztig,amit szigorú tekintetű pontőrök vigyáznak,pecsételnek és elhessegetnek valamennyiünket.Közel van a második pont és mégis távol,nincs ugyanis direkt út vagy kötélpálya innen oda,ehhez még nem adott az unió forrást.Sebaj,le és felkecmergünk,odaát finom a tea és nyitva az erdészház is..benézünk pecsételésileg és szedjük a lábunkat,a Kopasz hegyet célozzuk,a Csergezán útbaesett,így már három a pecsét.És ténfergünk keményen a Tarnain át-mellett-keresztül,aztán iránymenet a zöld háromszögről,erdőirtás nyomai,és barátságos pontőrök,hja,még kora van és rengeteg fölfelé van,visszatérünk a jelzett útra és iszunk,mert aki nem teszi,kiszárad..a torka bizonyosan.Séta fölfeléből,szakállas barátom megviselődik,szokása..de lefelé vagy egyenesből meg nem tartható,sokszor tarthatatlan..mint a kék-fehér –emtéká-alapú tábla a kékbuszon  vezetőfülke hátán,ami olyan szót tartalmaz,hogy „..szíveskedjen..’,persze,hogy nem,részletekért olvasd el Te is. Hölgytársunk angyali türelemmel nézi bíbelődésünket a technikával,meghagy bennünket hitünkben,miszerint ezt mi jobban tudjuk..ez lehet is,csak nem látunk,nem eleget,se hó,se holdfény,csak elemes fejek,kolbászolunk a szarvasról elnevezett hely közelében,a pont nem szól..de mivel még halványan pislog,befogjuk.Ember a környéken sem,nos,azért elvesszük a részünket,pecsét és szaloncukor,bár utóbbira ilyenkor kevesebb inger van.A továbbmenetel fordítva sül el,mint ahogy terveztük,de mégis jó az út,csak jelzett,és ez így megy a Fekete hegyig,csak így hosszasabb.Éjfélkor bevesszük azt a pontot is,tábortűz és széplány segít odatalálni.Mindenki bőségesen sátrazik és öltöz,pontot őrizni hideg van,ki is akarná elvinni?Barátom elemet cserél és utána alig tudjuk követni,persze,némileg lefelé van.Azért Remeteszőlős házai között utolérjük,sőt Csanyáig el is hagyjuk,mert odavész a nadrágja is..Sanya sem tart tűt-cérnát,a kékdroid pedig előttünk húz el nőtársával,szóval,ebből is okulva, kombinátfogó,szigetelőszalag,szeg és kalapács,szöghúzó és más ilyesmi legyen nálad,mert a túraszervező sem káptalan fejileg és különben is a saját nadrágod,saját felelősség,másfél éves kor alatt saját széklettel..Igen,ez a Hosszú-erdő hegy,amit a  nép keresztelt el,és igen,részben el is hordott barlangépítéshez.Ma már ezt táblával akadályozzuk,is mivel könnyű lebeszélni bennünket a munkáról,elviseljük,meg persze jobban teljesítünk közben.Megragasztjuk a rádióst és lekecmergünk a szurdokba,aztán föl hegyileg Remetéhez.Mondtam már,hogy innen kék a jel?hol kereszt,hol sáv,hol valami más,csak kék..Egyenes szakasz visz a Kálvária dombra,pontőrök fagytak ide,hajnali szellő simogatja arcukat..Jöhet az unicum,hidegre jár az idő.Sietünk,idő van,és egyre kevesebb,vissza a kékre,tizenkét eltévedéssel vesszük az Alsó Zsírost,hol ha nem itt..?ezt a szakaszt rutinból,évente többször is..hát most mégse..


Azért a tisztásról – a volt turistaház előtt –hiányolom az itt-ott,erre-arra táblát,valaki felkarolhatná,Brüsszel is adhatna rá,ha már jobban teljesítünk..


Ki a kéken a Nagyszénás siratófalához,szakadozunk egyre inkább..vegyes ivarú pontőrök,unicumot töltök beléjük,közben összevárom a bandát,együtt csattogunk végig a városka utcáin és közben hőstetteinket varrjuk össze egésszé.A cél zsúfolt,várni kell,szék nincs,későn jöttünk..azért csak lesz lassan üresedés,megkapjuk a virslinket,Bubu is beesik Andrással,aki nagyjárású,mint az andrisok általában,legyen az előnevük erdei vagy szemerédi,esetleg börcsökkel kezdődő és végződő..és itt van másvallású társnőnk is harmadmagával és még több tízen,mindenki örül,az emléklapos is.


Megállapítom,hogy az eddigi teljesítésem a BUKU idei füzetében közel 100 százalék..pedig már harmadik napja van az évnek.


Hozzánkvágják a nyereményt,tű-cérna itt sem van,azaz nincs,ezért is buszra kell szállni..hátha a sofőrnél,aki jegyet is árul..


Remek túra,remek pontőrökkel,mi pedig jó társaság vagyunk,voltunk..próbáld föl Te is.