Túrabeszámolók


Tanuhegyek másnapi túra - UKK kisjubileumi/Haláp/Bauxit/Régi Templomok

nafeTúra éve: 20152015.12.08 21:33:48
Régi templomok nyomában 20
GPS-el mért távolság: 21,7 km, barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 580 m.
Az elõzõ napi Tanúhegyeket ki kellett hagynom, pedig most az idõjárás a túrázókkal volt, se hó, se jég, se nagy sár. Egyébként is jobban várom a másnapi túrát, mivel az minden évben más útvonalon megy. Másrészt pedig innen indulva alapvetõen a Bakonyt jártam, s már terveztem déli irányú túrát is, tehát kapóra jött. Ez évben három táv közül lehetett választani. Mivel másnapra is nagyon korai kelés, s egyben fárasztó nap volt betervezve, ezért csak a húszas távot vállaltam be. Reggel, nulla fokos hõmérsékletet mutatott az autó hõmérõje, amikor Monostorapátiba értem. Nem mentem el a rajthelyig, hanem a templom mellett, az ebbõl a faluból induló túráimnál szokásos helyen álltam meg. Irány a sörözõ. Gyors nevezés. Épp a térképet, illetve az itinert nézegettem, amikor egy mudi kölyökkel induló társaság érkezett. A kölyök, a fajtájának megfelelõen, elõször elég bizalmatlan volt, utána viszont akár egy kis játékba is belement. Kesztyût föl, s neki is vágtam a távnak.
A hídnál kaptam észbe, elfelejtettem bekapcsolni a GPS-t. Ácsoroghattam, amíg megtalálta a mûholdakat. Nesze neked pontos távolságadat. Ezután nekivágtam a bemelegítõ kaptatónak. Elég hosszúnak bizonyult. Ennek megfelelõen hamar lekerült rólam egy réteg ruha. Pénteken a vékonyabb széldzseki nem volt elég, fáztam egy kicsit, s éjszaka elég élénk szél fújt Pápán, így hülye fejjel, a vékony széldzsekimet kiraktam a hátizsákból, kénytelen-kelletlen elõvettem a softshell kabátot. Nos, eddigre kiderült, kár volt. Túlöltözötten tudtam le az egész túrát. Viszont az-az ötletem, hogy egy vékony polár mellény hátának egy részét pontyzsákból (ugyanabból az anyagból készül, mint a biciklis szélmellények háta, csak olyan anyagot, anyagként nem lehet kapni) vágott hálódarabbal helyettesítem, lévén hátizsákos túrázó, bejött. Egyre szebb lett az idõ. A Bakony ezen az oldalán, maximum szellõrõl beszélhettünk. Az út egyébként kellemes. Az elsõ két pontot gyorsan begyûjtöttem.
A következõ szakaszon volt egy pont a sárga háromszögre történõ rátérésnél, ahol az elõttem érkezett pár nagyon nézegette a térképet és az itinert. Sehol egy szalag, s a leírás sem egyértelmû. A GPS segített csak. Szépen jobbra kanyarodtunk. Jó fél km-t mentünk, mire meglett a jelzés is. Fiatal pár ért utol a következõ szakaszon. Igazából a Cserkás-tó táblája állította végleg helyre a tájékozódásunkat. Jót beszélgetve haladtunk egy darabon. Alig pár perccel azután, hogy arról beszéltünk, kellõ oda nem figyeléssel bárhol és bármikor el lehet tévedni, a páros férfi tagja simán benézett egy szalagot, pedig jól lehetett látni, s nem kanyarodott be jobbra. Úgy kellett utána szólni. Ezzel igazolta, milyen igazunk volt elõtte. Egy idõ után, inkább visszaálltam a saját tempómra (amikor már eléggé lógott a nyelvem), s ismét egyedül ballagtam. Mondjuk az is igaz, ez a tempó gyorsabb volt, mint a kezdeti. Jó meredek kaptató vitt föl a Keleményes-kõre. A pazar kilátás viszont kárpótolt a fáradtságért. Következett a túra leglátványosabb szakasza. Szerencsénkre a látási viszonyok is igen jók. Elég sok fényképet készítettem. Jó láthatóak a tapolcai Y házak, és néhány tanúhegy. Késõbb, a hegy peremérõl, amerre tettem egy kis kitérõt a jelzésrõl, valamint az Eötvös-kilátóból, már a Káli-medencére is rá lehetett látni, egy kicsit mindig más látószögbõl. Szuper! Tervezek is erre egy egyesületi túrát!
A kilátó után, jó meredek ösvényen ereszkedtem le a pincesorra. Kis szintmenettel értem el a Sásdikáli templomromot. Elõtte két szarvas keresztezte az utamat, csak sajnos túl távol ahhoz, hogy jó képeket tudtam volna készíteni. Ebbõl a szögbõl szenzációs a Tóti-hegy látványa a Gulács elõtt. Kellemes gyaloglással értem el a frissítõ pontot. Igazolás után ettem egy kis nápolyit, meg ittam egy kis Szõlõ Márkát. Szembõl befutott a mudis csapat. A kölyök, vagy tíz méterrõl csalhatatlanul kiszúrta, hol a kaja, s nyílegyenesen futott oda. Egy kis beszélgetés után, mentem tovább. A hátralévõ szakasz enyhe emelkedõvel tudta le a hátralévõ szintet, majd egy kis szintút, s meg is kezdtem a faluba vezetõ lejtõt. A Macska-dombon most én néztem be egy jelzést. Látható távon, csak a nekem rossz irányban volt egy szalag. Arra mentem. Némi fújtatás után rájöttem, valami nem stimmel. Semmi gond, rávisz a sárga romjelzésre. Legalább is én így gondoltam. Az út viszont nem. Szépen ráállt egy párhuzamos irányra, ezért egy vadcsapáson leereszkedtem rá, visszatérve a jelzésre, értem be a célba.
Jó kis kellemes túra. A Keleményes-kõtõl a Töttöskáli templomromig kifejezetten látványos.
A túra ár/szolgáltatás aránya jó 800/700 Ft-ért szürkeárnyalatos térképes, itineres igazolólapot, oklevelet és kitûzõt kaptunk. A Töttöskáli templomromnál kétféle nápolyi, sós mogyoró, többféle müzli szelet, és többféle üdítõital volt az ellátmány. Az útvonal megtervezésénél, illetve kijelölésénél problémát jelentett, hogy a túra elõtt egy két héttel át kellett tervezni az egészet, egy Agár-tetõ tömbjén zajló vadászat miatt. Reggel hallottam is egy két lövést abból az irányból.
Az egyetlen gondot a térképnél, a kilométerháló, vagy az északi irány feltüntetésének hiánya jelentette. A Balaton-felvidék turistatérképét leszámítva, minden térképnél fönt van az észak. Itt nem derül ki, merre van.