Túrabeszámolók


Lővérek

dnvzoliTúra éve: 20152015.11.24 13:36:05

 Lõvérek 15,2.0


2015.11.22.


 Igen,nem elírás,november 22.Voltunk mi Sopronban 14-én is,be is neveztünk a babatávra,el is indultunk rajta,majd még a Sövény köz elõtt Peti panaszkodik,hogy fáj a kisujja,szerinte kidörzsölte a bakancs.Az nem létezik,morgok magamban,ez a könnyû kis bakancs a vízálló béléssel puha mint a vaj,a túrazokni elég vastag,nem mentünk még másfél kilométert,szóval az nem lehet.Megállunk,lehúzom a lábáról a bakancsot,bakker,tényleg elég vörös a kisujja,a zokni meg szinte nedves.Sõt,nem csak szinte.Megizzadt szegénynek a lába az autóúton és a túrázásban még nem eléggé megedzõdött,gyenge kis gyerekláb azt mondta,ez így nem megy!


 Sebaj,van itt azért kérem szépen rutin,elõ a ragtapassszal,a cserezoknival,aztán irány tovább!Szóval kisujjak leragasztva,új ropogós,száraz zokni felhúzva…..így is fáj,nem megy!


 Apa teljesítménytúrázó.Apa ideges.Feladni egy túrát 1 kilométer után…..hát ilyen eddig még nem volt.De nem megy,nagyon fáj,mondja Peti.Meg aztán azt is bevallja,hogy hiába okította eddig a teljesítménytúrázó apja,hogy egy túrán a lábára kell a legjobban vigyázni,nem ugrálunk,nem rugdalunk,nem szökdécselünk feleslegesen,neki bizony az elõbb abban a vízelvezetõben megcsúszott a lába és azóta fáj ennyire.Szóval a nedves zokni már csak a ráadás volt…


 Szóval nem megy,hát nem megy,szomorúan visszafordulunk.Tomi is bosszús,hogy Peti miatt megyünk haza,mikor lenyugszom elmagyarázom neki,hogy ilyen bárkivel elõfordulhat,én is adtam már fel túrát,mikor annyira fájt a térdem,hogy nem bírtam tovább menni.Jelentjük Enikõnek,hogy kiszálltunk,majd hazaautózunk.Se kitûzõ,se Oklevél,se kilátók,se halomsír,nincs virsli sem…..na ez így nem maradhat!


 Így jön el 22-e,mikor is újra autóba ülünk,hogy pótoljuk az elmaradt túrát.


 Szép idõnk van,bár azért jó pár fokkal hidegebb,mint múlt hétvégén.A Lõvérek napján általában ködös a reggel ezért furcsa,hogy már valahol Kapuvár után megpillantjuk a Soproni-hegységet,és ha nem tévedek ott a távolban balra a Kõszegi-hegység is elõbukkan a horizonton.Ugyanúgy,mint múlt szombaton.A városhoz közeledvén meg már meg tudom mutatni a gyerekeknek több úti célunkat is,ott a tetõn a Dalos-hegyi adótorony,mellette jobbra a Károly-kilátó teteje is látható.Beérünk a városba,egy benzinkúton elintézzük az elintézendõket,felvesszük a túrabakancsot majd elautózunk az iskolához.


 Hát jó hideg van!Lehet vagy 4-5 fok pluszban.Én is felveszek még egy kapucnis pulcsit,azt hittem erre nem lesz szükség de igen.A gyerekeket is jól beöltöztetem,igazából még nincs tapasztalat,mennyi ruhára van szükség náluk ilyen idõben,úgyhogy plusz öltözetet is elpakolok,nehogy baj legyen.Sapka,kesztyû,plusz pulóver,megizzadás esetére plusz póló,ilyenkor szokták mondani a régi öregek,ha a medve megenne egy hétig csak ruhát ürítene.Az ürítene helyett ha jól rémlik más kifejezést szoktak használni.:)


 Valamikor 9 után,a fénykép tanúsága szerint 9:20-kor aztán elkészül a startfotó,megindulunk.


 Hát hideg van,kellemetlen,metszõ szél tetézi mindezt,hamar lecserélõdnek a baseball sapkák kötöttre,felkerülnek a kesztyûk is a gyerekkezekre.Amúgy ezen kívül jól vagyunk,szép az idõ nagy a látótávolság,a hidegtõl amúgy sem kell megijedni,sokkal rosszabb a nagy meleg az ellen nehezebb védekezni.Haladunk a kijelölt úton,hamarosan Bánfalván is vagyunk.Néhány kutya a szívbajt hozza ránk,ahogy nekiront a kerítésnek,mások kedvesen nekidõlnek a drótnak némi símogatás után kuncsorogva.Mellénk szegõdik a Bánfalvi-patak,persze nem maradhat el a kõdobálás.Elérkezünk a Sövény közhöz.Ez már rekord,múlt szombaton eddig se jutottunk el.:)


 A közben finom almát gyûjtünk a földrõl,Peti csillogósra fényesíti a kabátján(hejj,de örül majd anya a mosásnál..:),olyan kívánatossá válik ezáltal,hogy majdnem nincs is szíve megenni(hazaviszem,megmutatom anyának-mondja)de miután Tomi közli,hogy milyen finom az övé Peti is betermeli.


 Elérünk a távok szétválásához,eddig,-ha jól emlékszem hatszor- én mindig mentem jobbra a malom mellett,most irány a zöld híd,egyenesen,a Brennbergbányára vezetõ úton.A hídon persze megállunk patakot nézelõdni.


 Elõször az úton talpalunk,de hiába a vasárnap délelõtt,van forgalom,úgyhogy inkább átmegyünk a járdára.Ahogy haladunk kifelé a városból közelednek a hegyek,szebbnél szebb õszi színekben pompázik velünk szemben a Várhelyi erdõ.A térkép mellé szöveges leírást is kaptunk,amelybõl megtudhatjuk,hogy az aszfaltot a Várhely utca érintésével hagyhatjuk majd magunk mögött.Itt is vagyunk,elkezdünk emelkedni tehát a sárga 3szög,a ciklámen és a sárga kör jelzést hátán hordozó szûk utcácskában.


 Szebbnél szebb porták mellett emelkedünk,majd elérünk az itinerben említett parkolóhoz.Megvan a Downhill-pálya lenti vége,megvan a sárga 3szög tovább vezetõ ága is csak a ciklámen tanösvény és a sárga forrásjel,ill. az említett „Várhely kilátó”-tábla nincs sehol.Baj azonban egy szál se.Rajtunk a Soproni-hegység nem fog ki,a legújabb térképpel érkeztünk,és ha az amúgy rendkívül tevékeny jelzésszínváltó,nyomvonaláthelyezõ,jelzésmegszüntetõ-csapat azóta nem „garázdálkodott” a hegységben,akkor a térképen világosan látszik,hogy a keresett jelzések az elõbbi kettõ közti irányban lesznek,úgyhogy irány itt a tisztás mellett a szemközti erdõség!


 Megindulunk tehát felfelé(a túrán itt valószínûleg szalagozás segített)és láss csodát,ott a távolban már jelek látszanak a fákon,közelebb érve az is kiderül,hogy a keresett ciklámen ill. sárga forrás jelek azok.


 Végre beérünk az erdõbe,csodálatosan szép avarszõnyegen keresztezzük a szintvonalakat,az emelkedõ itt még simán gyalogolható.Aztán kis tábla forrást jelez jobbra,megnézzük?-kérdezik a gyerekek,hát ha nincs messze,mindenképp,válaszolom.Annyira nincs messze,hogy pár lépés és itt is vagyunk a Szent György-forrásnál,a forrás aktív,kis pihenõhelyet is alakítottak ki mellette,itt a szél sem fúj,ideális hely a reggeli(tízórai) elköltésére!


 Kipakolom az elemózsiát,Peti közben a víz útját egyengeti,tisztítja a medert.Betermeljük a rántott húst(magyarok vagyunk vagy mi?:),megbolondítjuk egy pár Pilóta keksszel(gyõriek lennénk vagy mi:)…bár a kekszgyárból mára nem sok maradt…természetesen ez a süti sem Gyõrben készül már nagyon rég…),mindezt finom meleg teával majd forrásvízzel öblítjük le.Töltök az útra is forrásvizet majd indulást vezényelek,nem kellene megfázni.


 Forrás után még van egy rövid viszonylag könnyen gyalogolható szakasz aztán az emelkedõ bedurvul,nem hosszú ez a résztáv,de akkor is vagy 60-70 métert emelkedünk 1-2száz méteren,ami ha belegondolunk több,mint két 10 emeletes panel magassága.Könnyítettünk a ruházatunkon már az erdõbe érve,de így is kimelegszünk,mire felérünk a pontra,ahol a sárga 3szög jelzés becsatlakozik hozzánk balról.


 Jobbra térünk tehát,a gyerekek-fõleg Tomi eléggé kifulladtak,azzal dobom fel a kedvüket,hogy veresenyt hirdetek,az a gyõztes aki elõbb látja meg a Várhely-kilátót.Tomi hajlamos a szomorkodásra ha alul marad valamiben,Peti erre nem annyira érzékeny,így megpróbálok csalni kicsit.Mikor meglátom a kilátó tetejét kikandikálni a fák fölött próbálok jelezni Tominak,de Peti mindenre figyel,észreveszi,hogy böködöm Tomit a túrabottal,hamar rájön,hogy miért tehetem,elkezd nagyon figyelni elõre és meg is látja a kilátó csúcsos tetejét.Szerencsére Tominak is épp abban a pillanatban esik le,miért piszkálom,így szinte egyszerre kiáltanak fel-ott van!


 A „mikor érünk már fel”-kérdések ezután elmaradnak,hamarosan itt is a jobbos letérõ,innen már csak be kell gyalogolni a fatoronyhoz.


 Mint említettem jó nagy a szél ma,mászás elõtt visszaöltözünk.A látótávolság elég tetemes,nem tûélesek azért a kontúrok,de simán átlátni Ausztriába,ott vannak a behavazott tetejû hegyláncok,ott a Schneeberg tömbje,másik irányba ott az adótorony,Sopron egy része,háttérben a Fertõ.Nézelõdünk pár percet,Peti,akárcsak a Badacsony tetején,most sem érzi jól magát a kilátóban,a szél is fúj rendesen,úgyhogy hamarosan le is lépcsõzünk az építményrõl.Lent még megmásszuk a csúcsgúlát,majd felvesszük zsákjainkat és irány tovább!


 Visszatérünk a keresztezõdéshez,kérdezem,melyikük tudja,merrõl jöttünk,Tomi határozottan mutat balra,Peti kicsit bizonytalan-hiába,anyja fia!:)Jobbra térünk tehát,ráállunk a kék sávra.Meglátogatjuk a Bella-emlékhelyet,a mögötte található esõház,bevallom jobban érdekli a fiúkat.Viszont az innen nem messze található halomsírmezõ és fõleg a feltárt,bemutatott halomsír már több,jóval több érdeklõdésre talál.Meséltem is nekik elõre róla,hoztunk is lámpát,hátha nem mûködik a beépített világítás(nem mûködött).Elovassuk az információs tábla szövegét,beazonosítunk pár ott látható és a halomsírban is kiállított tárgyat,megmászunk pár közeli dombocskát.Eltöltünk itt egy jó negyed órát.Aztán hajrá!


 Tovább a kék sávon!


 Elérjük a hidat,átkelünk rajra,persze abban nincs semmi érdekes.Sokkal jobb átkelni a masszív híd alatt az árkon kereszbte tett ingatag pallón!És ha Peti átkel,Tomi sem maradhat ki.Nem is marad,kimászáskor át is esik a botjain,rá a csuklójára.Remek!Jön a sírás,szerencsére nem a lába fáj,a csuklójának sincs különösebb baja,haladhatunk tovább.Hiába,ha rám nem hallgatnak(miért hallgatnának ilyen esetben,gyerekek,mindent ki akarnak próbálni,és próbáljanak is!)majd saját kárukon tanulnak.A harmadik opciót,az árkon átfektetett kerek fenyõtörzsön való átkelést azért nem engedem meg.:)


 Szeretem a most következõ szakaszt,kellemes kis gyalogút vezet a hegyoldalban.A Hármas-forrást most sem derítjük fel,olyan meredeken szalad le a kék forrásjel a kék sávról,hogy a visszamászás gondolata mindhármunk kedvét szegi.Lépdelük tehát tovább a ciklámen tanösvény jellel összefonódott kék sávon,hatalmas a csend,szép az erdõ,néhány futón,kocogón kívül nem is találkozunk senkivel.Mikor a fáradtság miatt kezd monotonná válni a séta különbözõ növények,falevelek,tobozok begyûjtésével,makrózásával tesszük színesebbé utunkat.Egy padnál pihenésképp megesszük a nutellás gofrit(finom!),iszunk rá egy kis forrásvizet.Kell ennél több?:)


 Itt is a Hétbükkfa!Ugye,ami nem is 7 csak 6,meg nem is az eredeti,egy tõrõl fakadó csoda,mert annak utolsó ága valamikor a 2. világháború idején száradt ki,de akkor is Hétbükkfa,és az is marad mindörökké.


 Innen egyenesen tovább,a kék sáv elmegy jobbra!Off:Végre,mivel van legújabb Soproni-hegység térképem be tudtam azonosítani,hogy merre jártam azon a bizonyos ködös eltévedésemen a pár évvel ezelõtti túrán.Most kiderült,hogy nem balról,hanem jobbról kerültem a Károly-magaslatot az Iker-árok peremén,majd a közös kék/zöld sávon a Spartacus-emlék felé,majd a Hotel Fagusnál a városba érve.Ez jó 3-4 kilométer plusz az eredeti nyomvonalhoz képest.On.


 Szóval elõre egyenesen a sárga sávon!A gyerekek már kicsit fáradnak,nem lesznek vidámabbak,mikor megemlítem,hogy a kilátóhoz felfelé kell menni:)Közel nem olyan durván,mint a túra elején de felfelé.Kiérünk a Muckra vezetõ aszfaltútra,balra fordulunk rajta,ahogy az itinerünk is utasít.Nem vallom be,hogy az Ágfalvi csata emlékmû meglátogatása nem kimondottan része a hivatalos útnak,kicsit nagypistázva tehát megtekintjük azt is.Legalább a mellette levõ pihenõhelynél szusszannak a gyereke egy kicsit az utolsó emelkedõ elõtt.Azután elindulunk.


 Az irányjelzõ tábla szerint innen 1 kilométer a kilátó.Kellemesen,kényelmesen gyalogolható aszfaltos úton emelkedünk a Károly-magaslat tetrejére,jobbunkon megcsodáljuk az adótornyot,késõbb a lehullott és besárgult fenyõtüskék puhaságát teszteljük,még feljebb a felettébb vicces kinézetû fõerdész mellszobra visz vidámságot az útba.Aztán már itt is a kõépítmény!


 Nyitva is találjuk,megváltjuk a belépõnket és a szintenként elhelyezett kiállítások megtekintése után egy vasajtón kilépünk a tetõre.Csigalépcsõ visz fel a legfelsõ szintre,hát itt aztán van szél rendesen,de a kilátás pazar.Innen,mivel ugye közelebb vagyunk,jobb kilátás nyílik a városra és a mögötte elterülõ Fertõre.Azért az ausztriai hegyek is láthatóak.A szél viszont hatalmas,érdekes,lökésszerû,van mikor egyáltalán nem érezni,vagy csak épp hogy,a következõ pillanatban meg le akar lökni a tetõrõl.


 Kilátózás után irány a kék 3szög jelzés!


 Már-már elkezdek aggódni,hogy túlmentünk a letérõn de aztán eszembe jut,hogy az új nyomvonal tesz egy kitérõt a sípálya körül.Így is van,meglátogatunk néhány pihenõhelyet majd lejjebb újra keresztezzük a sípályát.Hamarosan a Hotel Lõvér mellett leérünk a városba.Elhaladunk a szépen felújított(legalábbis kívülrõl)Szívszanatórium mellett,majd átkelve egy forgalmas úton máris a Villasor aszfaltját koptatjuk.Tomi itt már eléggé szenved(a szebbnél szebb villák már nem nagyon lépik át az ingerküszöbét),az egész lába fáj,mondja,fõleg a talpa.Lúdtalpas szegény,ez is közrejátszik benne,valószínû,Peti fárdtság miatt sosem nyafog a lábára.


 Lassan,szenvedõsen haladunk,ha visszagondolok teljesítménytúrázó-mivoltom kezdeti éveire,bizony a túravégi aszfaltok,városi szakaszok már elég demoralizálóak,fájdalmasak tudtak lenni.Úgyhogy egyáltalán nem csodálkozom a nyafogáson.


 Még egy keresztezõdés,aztán még egy,már itt az Alsõlõvér utca,szerencsére minden harmadik autó törött,van látnivaló,ott a reggel látott Chevy Blazer pick up,jól néz ki,ezen a házon meg emléktábla,nem állunk meg,fél szemmel olvasom,talán itt élt valaha a  Károly-kilátó tervezõje,aztán még egy balos….és ott az autó!!


 Megjöttünk!


 A célfotó 14:52-kor készül,tehát 5 és fél óra alatt jártuk le a távot,ami,ha nafe legújabb gps-mérését vesszük alapul 15 kilométer körül van valahol.Ez durván 2,5 km/órás átlagsebességet feltételez.Nem túlzás tehát ekkora távra 6 órás szintidõt adni.Arra kell gondolni,hogy ezt a távot idõsek,gyerekesek választják,és tudjuk milyen egy gyerek,minden érdekli,minden fánál,bokornál,virágnál,bogárnál megáll,egy hídon ötször kel át,a patakba percekig dobálja a követ,egy forrásnál fél órát simán elvan.


 A Lõvérek eddig is egyik kedvencem volt,maradt is.Szerencsére ugyanolyan örömet okoz a gyerekeimmel lejárni a 15-ös távot,mint egyedül a 40-et.


 Köszönjük a lehetõséget,köszönjük a szervezést!


 dnvzoli


A túrán készített fotók:


 


https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/Loverek1520151122?authuser=0&feat=directlink