Lõvérek 25
GPS-el mért távolság: 26,9 km, barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 730 m. Ez alkalommal sehol sem tértem el az útvonaltól, hogy pontosan legyen meg, mennyivel hosszabb a kiírásban szereplõnél!
Kellemes idõben értem Sopronba. Gyorsan beneveztem. Veráék, a 40-es távra nevezve, további túratársakra vártak. Én a 25-ös távot választottam, az elõzõ napi Pontyshow, illetve a másnapi 400 km-es vezetés miatt. Csípõs, száraz idõben vágtam neki a távnak. A látástávolság kiváló. Kényelmes tempóban ballagtam kifelé a városból. A Hosszú-hegyre vezetõ bemelegítõ kaptatón értek utol Veráék. Elõre tudtam, hogy gyorsabbak nálam. Az Ágfalvi ellenõrzõ pontig, jót beszélgetve együtt haladtunk, ezzel kilendítettek az addigi kényelmes tempóból. Az EP-n hamarabb befejeztem a frissítést, s mivel elkezdtem fázni, tovább indultam, mondván úgy is utolérnek. Ez végül nem következett be. Az Alsó-Tödlnél sehol semmi sár. Ez így is maradt a túra végéig. A Fehér-úti-tó után, hiába figyeltem az út menti részeket, ez évben nem láttam cikláment. Számomra feltûnõen hamar elértem a második ellenõrzõ pontot. A teára várnom kellett egy kicsit, de megérte. Jól esett a zsíros kenyér után a meleg tea.
Mentem tovább. Megnéztem a GPS-t és az órámat. A táv és a szintemelkedés megegyezik a kiírással. Meglepetés! Tavaly óta, eltakarították a gyérítés maradékát az útról. A patakátkelés sima ügy. A Poloskás-bércre vezetõ emelkedõn újra kimelegedhettem. Nõ az erdõ, ezért egyre csökken a kilátás. Kis gerincen történõ menet, majd leereszkedtem a Köves-árokba, persze csak azért, hogy minél lentebbrõl kezdhessem az Ultrára vezetõ kaptatót. Ez a túra legnagyobb szintemelkedésû és legmeredekebb emelkedõje. Utána viszont kellemes séta következett a Tolvaj árok lejtõéig. Ez is könnyebben járható, mint az elõzõ években. Egy kis kaptató, s megérkeztem az utolsó ellenõrzõ ponthoz. Gyorsan leigazoltam, s mentem vissza. A csípõs szél miatt a kilátót kihagytam. Eddig stimmelt a táv és a szint. A plusz 2,8 km-t ezután szedtem össze. A Tacsi-árok fölött vezetõ szakaszt szeretem. Nagyon kellemes, igaz, melegebb széldzsekit kellett fölvennem, a folyamatos lejtõ miatt. Jól haladtam.
Hamarosan elértem a Károly-magaslatot, s megkezdtem a városba történõ leereszkedést, itt szedve össze a többlet táv második részét. Azért, a kék háromszögjelzés, sokkal jobb, mint az eredeti útvonal volt. A városi sétával beértem a célba. Megkaptam a kitûzõt és az emléklapot, megettem a kapott virslit, s hazafelé vettem az irányt.
Az eddigi legjobb idõjárású és talajviszonyú Lõvérek túrát teljesíthettem. Ez az elsõ, hogy a nadrágom nem sáros lett, hanem poros. A kilátás is remek volt. A Várhely-kilátó után, az eredeti útvonalhoz képest bekövetkezett változások következtében (a kék nem megy le a Tacsi-árokba, illetve a zöld háromszögjelzés megszûnt, helyette a kék háromszögön mentünk le), mind a három táv 2,8 km hosszabb, mint az a kiírásban, és a térképes igazolólapon szerepel.
A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 1000/900 Ft-ért színes térképet, itinert, igazoló lapot, emléklapot és kitûzõt, kaptunk. Mivel a térkép még mindig a hibás szériából való, nem árt a saját térkép, de a szalagozásnak és az itinernek köszönhetõen, anélkül is simán lehetett boldogulni. A Fehér Dániel-forrásnál zsíros-, margarinos-, lekváros- és mogyorókrémes kenyér, vöröshagyma és tea, a Várhely-kilátónál müzli szelet, a célban virsli és tea volt az ellátmány. |