Túrabeszámolók


Szuadó 40/17

JandiTúra éve: 20072007.03.27 00:55:17
Szuadó 40 (extended version)

...és Apám ekkor hirtelen belefeküdt a sárba. Gondolom nem direkt volt, mert viszonylag gyorsan felpattant. Én persze megpróbáltam elkapni még esés közben, de túl gyors és elszánt volt, én pedig a meglepetésemben kicsit határozatlan. Utólag persze õ is tudott röhögni rajta, és innentõl kezdve annyira megtetszett neki az így elõállított "design", hogy nem is volt hajlandó a túra végéig lemosni az arcáról a sarat.

Mint gondolom mindenki aki a hétvégére túrát tervezett mi is érdeklõdve figyeltük az idõjárás alakulását, és bíztunk a jobb idõben. Hát a túra elõtti éjszaka Zircen még esett, de hát nem baj, majd eláll. Meg ugye menni kell, mert muszáj, nincs kifogás. És különben is: Lance Armstrong is edzett esõben. (Igaz õ aszfalton biciklizett, így nem kellett közeli isemeretségbe kerülnie a sárral.)

Egyszóval elszántak voltunk. Ennek megfelelõen 4:30 körül keltünk, 5:30 körül indultunk Zircrõl és 7:30 környékén már a pécsi éger völgyben voltunk. Apám amúgy már messzirõl megmondta: "A Jakab hegy ködben van." Igen impozáns látvány volt messzirõl a ködfelhõ borította hegycsúcs.

Sajnos ezúttal kicsit nehezen találtuk meg Teca Mama Kisvendéglõjét, és hivatalos 7:30-as rajt-zárást lekéstük. 7:50 körül sikerült elindulnunk, de a rajtoltató néni szigorú volt, mert 7:30-as rajtidõt kaptunk mi is. Sebaj, gondoltuk, majd behozzuk.

Indulás után nemsokkal azonban aggodalomra okot adó tényt fedeztem fel: az elsõ pont hivatalosan 8:00-kor zár. Ehh. 1,8km-t hegynek fölfelé valószínûleg nem fogunk tudni 10 perc alatt megtenni, erre hamar rájöttünk. Szerencsére a 17-esek is arra mentek, akik késõbb indultak, így a pontnak muszály volt ott lennie.

Apám a vízszintes szakaszokon érdekes talajgyakorlatokat mutatott be a csúszós részeken, én pedeig érdeklõdve figyeltem, mert nem sejtettem, hogy mindez csupán elõkészítése a késõbbi fõ-attrakciónak. Amúgy elég szép helyen van ez az EP, mindent moha fed errefelé. Nem véletlen hát a név: Mohosi kiskút.

Pecsét, majd robogtunk tovább, és ezúttal a gyors kezdés sem viselt meg annyira, mint korábban szokott. A Bika-dombig a Mecsek-éjszakairól ismert útvonal, ott megint pecsét, majd nekiugrottunk a Jakab-hegynek. Ekkor kezdtük el megtapasztalni, hogy milyen az amikor a Jakab hegy ködben van. A ködöt kb vágni lehetett, és valamilyen jeges-vizes egyveleg csöpögött a fákról. Helyenként kicsi hófoltokat (!) is felfedeztünk. Felérve a csúcsra melepetten vettük észre, hogy valaki egy a szakadék szélén álló fa tetejére kicsi kuckót barkácsolt. Merész.

A jakab-hegyi esõháztól még le kellett ugrani a Zsongor-kõig, ami egy kiugró szikla, és tiszta idõben gondolom igen látványos kilátópont. Sajnos az idõ most megtréfált minekt, és a nagy "tejfölös" szürkeségen kívül semmit se láttunk. Ennél az EP-nél többen is voltak, de sajnos egy kb 10 perces telefonálás miatt, innen is utolsóként idnultunk tovább.

Nem baj. Jakab hegy megvolt, a lemaradásunk is kezdett csökkenni, és különben is: innen csak le kell "gurulni" Orfûig. Laza.

Az esõházig visszafelé viszont már a "seprû" jött szembe velünk, ami semmiképpen sem volt jó jel.

Elértük a K, K+ elágazást a Patacsi mezõnél, és ekkor jött a majdnem végzetes hiba. Elmentünk tovább a K-en. Megmásztuk a Vörös hegyet, még a zöld háromszög jelzést is elhagytuk, és már ereszkedni is elkezdtünk a túloldalon, amikor végérvényesen rájöttünk: baj van. Sajnos kiderült, hogy nem mindig jó nyomok, és más túrázók után menni, mi ugyanis 2km mélyen betévedtünk a 17-es kör útvonalára. Emiatt a hiba miatt a kezdeti hátrányunk jelentõsen megnõtt, és tudtuk: a "seprû" is elment mellettünk, tehát egyértelmûvé vát, hogy a következõ pár pontot csak szerencsével csíphetjük meg.

A lemaradást visszafelé a lejtõn futással próbáltuk csökkenteni, ezek az utak szerencsére még nem voltak annyira sárosak, hogy ne lehetett volna rajtuk futni. Majdnem egészen a Laci forrásig így haladtunk, ahol szerencsére még ott leltük Lacit, a pontõrt.

18 perces késésünk volt a pont zárásához képest ekkor. Megállni nem volt idõ, menet közben kellet "tápolnom" (a kb 5 órai reggeli messze volt már, és azóta sok volt a hegymenet, plussz futottunk is, szóval rámfért már egy kis energiabevitel.) Persze sikerült még egy marhaságot csinálni: az út egy patak mentén halad itt a névadó Szuadó-völgyben, és egy elágazásnál, úgy döntöttünk, hogy nem megyünk most fölfelé, hanem rövidítünk szintesen. Rossz döntés volt: hamarason az út elfogyott, mi meg a patakmederben talátluk magunkat. Itt persze nem sokat voltunk, inkább kimásztunk belõle, de a mûvelet semmiképpen nem segítette a felzárkózásunkat.

Átrobogtunk Orfûn, és reméltük, hogy még elcsípjük a Nagy-kõ oldali pontõröket. Szerencsére ekkorra már tudtak rólunk, és ezt a pecsétet is sikerült begyûjtenünk.

Ekkor következett a Nagy-kõ oldal aljában található völgy, az aljában az idõleges patakkal. Hát most folyt. A völgyön még sikerült problémamentesen keresztülmenni, persze azt leszámítva, hogy lefejeltem egy az út fölött keresztbelógó faágat, mert a szemembe húzott baseball-sapkától nem láttam túl sokat. A völgy végénél, az irtás elõtt már kezdtem örülni, hogy mindjárt elérjük a Lóri kh-t, amikor elértünk egy kisebb kaptatóra, mély traktornyomokkal, és nem kicsi sárral, és Apám ekkor hirtelen úgy döntött, hogy belefekszik a sárba...

A Lóri-nál már vártak minket a pontõrök, így egy nagyon kicsit fújtunk is a tûz mellett. Mondjuk a tûz sem tudta kompenzálni az ekkor már folyamatos esõ hatásait, szóval csuromvizesek voltunk mindketten.

Vágotpusztánál tértünk le újra a Mecsek-éjszakai útvonaláról, és Sikonda felé vettük az irányt. Ezeken az utakon már olyan sár volt, hogy lefelé is szenvedés volt menni. Csak nagyon óvatosan, és lassan tudtunk haladni a csúszós lejtõkön.

A mûúton átkleve, észrevettük hogy a szemközti ponton két túrázó álldogál. Mint kiderült: utolértük a "seprût", a másik túrázó pedig, a mozóg pont volt. :) A sikondai EP-n kicsit nagyobb tápolás is belefért, majd folytattuk utunkat, immár a "söprû" táraságában.

Szenvedéseim kb itt kezdõdtek, mert a kolléga nem diktált éppen visszafogott tempót (így utólag visszagondolva fogalmam sincs, hogy érhettük utol), és munkagépek által széttúrt sártengerben már a Kõlyukig is nehéz volt "elcsónakázni".

Ekkor jött a várva-várt Zsidó-völgy, amit az éjszakain kifejzetten szerettem. Na most nem. Csigatempóban vergõdtük magunkat keresztül a keresztbe dõlt fák tömkelegén. A holtpontom ekkorra kicsúcsosodott, és éreztem, hogy ha nem lenne ez az akadálypálya, akkor sem tudnék sokkal gyorsabban haladni. A völgy végén a cserjés-bozótos most nappal, és levelek nélkül nem okozott problémát. A völgy utáni EP megváltásként jött.

Egyébként az igazoló-lapom eddigre már teljesen átázott, meg egy pocsolyába is belejetettem :), így a túra elején kapott pecsétek elkezdtek leoldódni róla (nem maradt például rajtpecsétem), és kihajtogatni is "életveszélyes" volt.

Valamennyire sikerült összekapnom magam, és nekivágtunk a hosszú emelkedõnek Lapis-ig. A sor elején a "seprû" kolléga, és Apám nem az én tempóban ment, így tisztes távolból figyeltem az eseményeket. Szerencsére az emelkedõ végéhez közelítve kicsit visszavettek a sebességbõl, így adtak esélyt a felzárkózásomra.

A kicsi lejtõk visszaadták az erõmet, és a Sós-hegyi kilátóhoz érve már nem volt semmi bajom. Itt pedig csoda történt: utolértünk, sõt meg is elõztünk két túratársat.

A folyamatos lejtõn egyre jobban feléledtem, és ezen a Rózsa forrás elõtti rövid emelkedõ se tudott sokat változtatni. Itt már elkezdtük nézni az idõnket, hogy beférünk-e még. Reális esély volt rá, úgyhogy gyorsítottunk: a lejtõk megfutásval elhagytuk a "seprû" kollégát, és több túratársat is megelõztünk.

Az Éger-völgyben az EP-nél, már igencsak szûkösnek éreztük a helyzetet, úgyhogy a hátralévõ kb 1 kilométert futva tettük meg.

17:20-kor érkeztünk vissza Teca Mamához, nyakig sárosan, vizesen, fáradtan a nagy rohanástól. 9:50-es idõt sikerült produkálnunk, és boldogak voltunk, hogy 10 perccel megelõztük a szintidõt, a súlyos rontás, és jelentõs késés ellenére.

Valójában a teljesített táv 46km volt, a teljesítési idõ pedig 9:30. (41,7km + eltévedés 2km oda + 2 vissza, valamint 20 percet kaptunk a rajtnál.)

A vendéglõben kb 10 percig tartott amíg sikerült magamat olyan állapotba hozni, hogy hozzá tudjak kezdeni a jutalom-virsli elfogyasztásának. Õrült egy rohanás volt, eléggé nehéz körülmények között. A sár jelentõsen megnehezítette a kb 30 bátor induló dolgát.

Este pedig jött a slusszpoén: megnéztem az "itinert" és ekkor vettem észre: a szintidõ 10 óra 30 perc volt, nem pedig 10 óra, szóval nem kellett volna 45km legyaloglása után a végén futnunk. :)

Kemény túra volt, ami jó idõben igazén szép lehetett volna. Mecsek éjszakaira biztosan visszajövök ide, de a Szuadóból lehet hogy 1 is elég volt. Már csak azért is, mert a sikondai kitérõ nem igazán nyerte el a tetszésem. Azt viszont megfogadom, hogy ha harmadszorra is arra járok, akkor felmegyek a Sós-hegyi kilátóra, mert eddig ez mindig kimaradt.

Jahh, igen, egy térképvázlat jól jött volna az igazoló-lapra.

Jandi