Túrabeszámolók


Téry Ödön emléktúra 50/25/20

piedcatTúra éve: 20072007.03.26 08:06:04
Téry Ödön emléktúra 20 km

2007. 04. 24.

Sok kicsi sokra megy alapon ez már a tizedik rövidtávú túra az idén, és ezzel egyéni csúcsot döntöttem. Illetve amióta túrázgatok (2002), ez volt az elsõ olyan hónap, hogy egy hetet sem hagytam ki. Nyolc órás indulást terveztem, kicsit hamarabb Hüvösvölgybe értem, így 7.55 írtam a pecsételõs lapomra. Azért én, mert a rendezõknek nem volt kedvük, mondván, hogy nem az idõ a fontos, hanem a részvétel. Egyet is értek velük, de én szeretem tudni, hogy mikor indulok. Mielõtt rajtoltam volna, a kedves hölgy megkérdezte, hogy hol a kerékpárom. Bringásnak nézett, de csak az egyszál túrabotot tudtam felmutatni.

Az idõjárásban nem csalódtam, annyira ramaty volt, amennyire lehetett. Még reggel reménykedtem, hogy eláll az esõ, persze eszében sem volt. És hányszor megfogadtam már, hogy esõben nem túrázom?! De nem volt mese, mindenáron menni akartam. Az országos kék Nagy-szénásig ismerõs számomra, aztán a Kõris-völgy teljesen kiesett, pedig már voltam ezen a túrán, csak nem arra. Most bepótoltam. A máriaremetei templom megszemlélése után, a Remete-szurdokban nyomultam felfele, és már elõre féltem a patakon való átkelésen. Azzal nyugtattam magam, hogy csak a Mátrában szoktam fürdeni. Aha, hát nem. Az elsõ farönk, amire ráléptem, rögtön süllyedni kezdett. Ilyen nincs! A cipõm már félig elmerült mire kirántottam a lábam. Utána már simán ment az átkelés, és a gore-tex miatt szerencsémre nem áztam be. Bár tudtam, hogy az esõt nem sokáig fogja bírni a cipõ. Remete-hegy, Zsíros-hegy, Nagykovácsi csendes, szemetelõs magányban telt. Megindultam felfele Nagy-szénásra, és hirtelen minden ködbe borult. A fenyõk alatt olyan sötét volt, hogy a látótávolság minimum a felére csökkent. A kopasz hegycsúcsról tulajdonképpen semmit nem lehetett látni. Kutya-hegyet sûrû köd vette körbe, nagyon szép látvány volt. Hát igen, ha nem ilyen vacak az idõ, akkor csak a hegyek megszokott látványában gyönyörködhetek. Innen a Kõris-völgy bejáratáig egy sráccal beszélgettem. Már a völgy felé vezetõ út is szörnyû volt. Szerencsére a sár nem ragadt, és nem volt mély, de a haladást azért jelentõsen megnehezítette. Kõris-völgyben leváltam ideiglenes túratársamról, nagyobb sebességre kapcsoltam. Már bánom, hogy két éve a hegygerincen mentem, ugyanis a völgy nagyon szép látványt nyújtott. Ha nem esett volna, akkor talán még fényképezõt is hozok, majd legközelebb. Kiértem a völgybõl egy széles útra, ahol néhány perc után Vándorköszörûs bukkant fel elõttem harmadmagával. Beszélgettünk néhány percet, aztán elhagytam õket. Piliscsabán már úgy tûnt, hogy javul az idõ, de csak illúzió volt. Egyre jobban esett. Egy idõ után elvesztettem a jelzést, és csak a megérzésemre hagyatkoztam. Meg egy helyi lakosra. :) Végül csak megleltem a máv állomást, ahol rásandítottam az órámra, és aggódva gondoltam rá, hogy nem érek idõben Klotildligetre, és várhatok egy órát a következõ vonatra. Ezért az utolsó kilit végig futva tettem meg, és 11.42-kor léptem be a Liget-sörözõbe. Bent egyszerre több hatás ért. Egy: a rendezõ kérte a lapomat, ami már teljesen szétázott; kettõ: bepárásodott a szemüvegem, és semmit nem láttam; három: Tom és Alice szólított meg, és közölték, hogy néhány perc múlva megy a vonat. Nagy nehezen összeszedtem cuccaimat, megkaptam az oklevelet és kitûzõt, sajna az üdítõs kupon beváltására már nem volt idõm, de örültem, hogy mehetek.

Emlékeim szerint, két éve is kaptam egy kis esõt ezen a túrán, de mindezek ellenére most is jól ment, és jó kis program volt a szombat délelõttre.

piedcat