Túrabeszámolók


Magas-Bakony (Bakonyi Kalandorok TE)

Mecseki RamboTúra éve: 20152015.08.31 20:34:46

 Kedves Szervezõk, Túratársak!


Sok szeretettel készítettem Nektek az alábbi beszámolómat! Hosszú lesz, de szórakoztató! smile hangulatjel


Elöljáróban a tények: 52 km, 1484 m szintemelkedéssel, 11:15 alatt (szintidõ 12 lett volna), ezen belül még kb fél óra kocsmázás és további fél óra kerti party a Kõris-hegyen, aminek egyszerûen nem lehetett ellenállni!


Bevallom õszintén már az elején, hogy nem vettem komolyan az elõrejelzéseket. Meleg lesz? Kit érdekel, ez a Bakony, itt nem melegszik fel annyira…..dehogynem, még annál is jobban......


8 órakor sikerült rajtoltunk és bevallom nagyon meglepett a tömeg, ami fogadott. Valahogy éreztem, hogy sokan lesznek, de azért nem számítottam arra, hogy komplett buszokkal érkeznek a túrázók! Ez fantasztikus volt, hogy így összegyûltünk!!


Persze az elõrejutás tekintetében már nem volt olyan fantasztikus, no de szûk ösvényen alkalmazkodni kell, az elsõ kaptatón már nem sietett annyira senki. A Kõris-hegyi e.p. talán az egyik kedvencem. Volt ott minden: banán, citrusfélék, kikészített pohár víz citromszelettel és mindezt jó kondiban lévõ helyre magyar legények kínálták felém. Óh mondom, itt akkor elidõzünk kicsit....wink hangulatjel


Sikerült is itt fél órát ücsörögni, aminek nem örültek annyira a túratársaim, de hát minek mindig rohanni nem igaz? wink hangulatjel


Hosszú, egyenes szakasz következett, remekül futható kiterjedt erdõség, egyszerûen mesebeli látvány. Ez amúgy a túra valamennyi szakaszára elmondható. Néhol belefutva, néhol fotózgatva haladtunk Vinnye felé.


Itt már döglesztõ volt a meleg. Kérdeztem a pontõrt, mekkora táv és szint van a cseszneki kocsmáig (éreztem kelleni fog a sör). Azt mondta kb 7 kili és 260 m szint, nagyjából 2 óra. Visszakérdeztem, hogy nem sok az? Erre nevetve mondta, hogy na jóóóó ha nagyon tuti vagy, akkor 1:30. Szerintem nem sokat nézett ki a vigyorgó pipibõl….persze a Mecseki Rambo nem mellét veregetve szokott bevonulni.…..csakis szerényen. Hozzá tette, hogy ha beérek 1:30 alatt, odaszól, hogy a nevemre készítsenek ki egy behûtött sört soron kívül. Bevallom nem mertem fogadni vele…….kishitûség ugyebár, ezt is ideje lenne levetkõzni…..de amint beértem a kocsmához (belefutva, többieket félrelökve egy „UTAT” felkiáltással) megüzentem a pontõrökkel, hogy fogadás ide vagy oda, de böcsülettel beértem 1:20 alatt….nyihihihihi. Kedves Szervezõk, majd adjátok át neki lécci, hogy a kiscsaj beért! wink hangulatjel


Nemsokára kiértünk a nyílt terepre és megvágott a meleg és minden lépésnél azt éreztem, hogy na most fogok összerogyni, mert nincs erõ a térdemben….hozzáteszem, én tökéletesen elégedett voltam a tempómmal, de a túratársamnak sokkal jobb a kondija mint nekem. Miután felhívtam a figyelmét arra az érdekes körülményre, hogy a szobáink a nevemre vannak lefoglalózva és nélkülem a kocsiban alszik, õ visszavágott, hogy ez esetben majd gyalog mehetek Budapestre másnap. Ennél a résznél rájöttünk, hogy kvittek vagyunk és inkább igyekezett motiválni (közel a következõ kocsma), én meg igyekeztem 5-ös átlag fölé gyorsulni.


És bizony a porvai kocsmáig hosszú, kitett út vezetett.......


A kocsma után már nagyon kellett a tartalék energia. 39. kilit elhagyva, iszonyat hõségben ismét szántóföld és jó hosszan. Megnyomtam kicsit a tempómat, mert eszembe jutott, hogy szintidõre kell elfoglalnunk a szállást is, ezért nekünk jóval elõtte kell befutni. Kell ennél jobb motiváció?


Az erdõt elérve találkoztam valakivel, akivel nagyon szerettem volna összefutni. Tónival, aki a kéken megy. A többiek nem ismerték fel, de én odakiáltottam neki „Hajrá Tóni” és nagyon megörült, visszaintegetett és akkor láttam azt a boldogságot ennek az embernek az arcán, amit magamon szoktam felfedezni, ha a képeimet nézegetem. Neki is van egy álma és elindul, hogy megvalósíthassa. Biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül találkoztam vele……….nincsenek véletlenek. Innen is üzenem neki: MUTASD MEG NEKIK TÓNI, HOGY EZT ÍGY IS LEHET ÉS CSAK AZÉRT IS LEHET!!!!


Szépalmapusztára beérve leesett az állam.....soha nem jártam még erre és ahogy a lemenõ nap fénye aranyban fürösztötte a tájat, hát az leírhatatlan. Ekkor voltam igazán hálás magamnak, hogy a hosszú távot választottam, hiszen a rövidek ide nem jöttek el. A pontõrnél volt egy slag, ami nagyon jó ötletnek bizonyult. smile hangulatjel


Azt hittem, ennél már többet nem is adhat nekem ez az út, aztán a kedves túratársak és szervezõk megleptek a célnál. Hosszú betonút vitt be a célhoz, keresztül a falun, meredek lejtõ semmi extra. Javasoltam a társamnak, hogy ugyan fussuk már meg, már úgyis mindegy és részemrõl kivérzett lábbal, fáradtan befutottunk. Régóta túrázom már, jártam néhány helyen, de soha, sehol nem fogadtak még tapsvihar közepette.Azt mondták a szervezõk, hogy nekünk ez megjár, hiszen aki ekkora hõségben, ezt a nagy távot megjárta, annak ez kijár.


Kedves Szervezõk, nektek pedig a köszönet jár meg ezért a felejthetetlen túráért, a gondos szervezésért, azért hogy olyan profi volt a szalagozás, hogy térképre nem is kellett néznem. Mindenhol kedves pontõrök, víz dögivel és minden egyéb finomság!


Köszönöm nektek és szervezzetek még sok-sok ilyen csodálatos túrát!


A Túratársaknak pedig gratulálok, mindenkinek, aki ott volt és elindult!!