„…egy képben csak talán, s csupán a lényeget.”
Az elmúlt hetekben remek túrákon jártunk, megérdemlik, hogy emlékezzünk rájuk. Kivétel nélkül hangulatos, küzdelmes, szép túrák, melyek rengeteg – olykor igen nehéz - rendezõi munkáról árulkodtak. Köszönet illeti érte a megálmodókat és kivitelezõket.
III. Mecsek 600-as csúcsai
Mecsextrém. Bírni erõvel és kedvvel. Amíg a szív dobog és visz a láb. Az erdõ kabátja viseltes, torka száraz. Ezzel együtt is kellemes házigazda. Marasztal, hosszú a látogatás. Ismert az út, van alkalom a nosztalgiára. Emlékezni csak lassan lehet, hagyni, hogy elõjöjjenek a képek, a múlt megelevenedjen újra. Mecsextrém. Elég egy emelkedõ az elbizonytalanodáshoz, egy rét a hõgutához. Misi, Szilárd, Edit, Edina, Emil, Józsi… és még sorolhatnám. Barátok. Már ezért megéri eljönni. Ebben a folyton változó világban egy kis állandóság. Jó tudni, jó hinni benne. Bennük. Amíg a szív dobog és visz a láb. |
