Túrabeszámolók


Bükk 900-as csúcsai

Donjuan1984Túra éve: 20152015.08.19 23:35:31

Az elsõ Bükk 900. története 


2015.08.01-jén 4:15-kor ébresztette az óra, ami fájdalmasan korán van, de túra kedvéért hajlandó vagyok megtenni ezt az áldozatot . Társam- aki a 10. sikeres teljesítésére készült - az Árpád hídnál vett fel kicsivel fél hat után és indultunk is Bánkútra. Miutn átvágtunk Miskolcon és felkanyarogtunk a szerpentinen már majdnem fél 9 volt.


A 36. és 37. helyen startoltunk el a síház melletti padoktól és sokakkal ellentétben mi nem a Felsõ- Borovnyákot vettük célba, hanem a Bálvány (956m) csúcsát. Bár a rajtban a fõszervezõ azt mondta hogy az oszlopot valaki ellopta és feltüzelte, a régi még még  ahelyén volt , így bekerült az elsõ lenyomat az igazolólapunkra. 


Innen a Pipis- hegy felé vettük az irányt és a nagy útkeresésben meg is ejtettük a "kötelezõ" elkavarást, ez csaknem fél óránka került, de végül rendben megleltük a 934 magas csúcsot. Két csúcsmászáson voltuk túl ekkor és a startban 14 fokos hõmérséklet is elkezdett emelkedni, szép idõnek néztünk elébe. Persze a fázásról 20 csúcs megmászása esetén még télen sem beszélnénk :)


A Pipis- hegyrõl lefelé menet elõbb egy kis málnást majd az Országos Kék Túra útvonalát kereszteztük, és rögtön neki is vágtunk a Fodor- hegyre vezetõ kaptatónak. Itt csatlakozott hozzánk egy futó túratárs is; elmondása szerint régen volt már erre, ezért kissé elkavarodott. Végül aztán kiderült, hogy olyan csúcsot akart volan meghódítani, ami nem volt része a "programnak" :) Igen csak küzdelmesre sikerült a 934 m magas csúcsig vezetõ útunk; sajnos a korábbi viharok az itteni fákat sem kímélték, nagyon le voltak "gallyasodva". 


A lenyomat megszerzése után leereszkedtünk a csúcsról és kereszteztük a srága + , majd sárga sáv jelzést mielõtt nekivágtunk volna Nagy István Erõsének. Ez a hegy sem véletlenül kaphatta ezta nevet, megdolgoztatta a kis csapatot a 938 méteres csúcs bevétele.


Miután visszatértünk a sárga sáv jelzésre, ezen, illetve a vele kezdetben közös, majd kiváló kék + jelzésen haladtunk tovább a Huta- Bérc (918m) felé. Csak rövid ideig érintettük a sárga + jelzést, inkább nekivágtunk az elnyújtott gerincnek komótosan falva a szintet a csúcsig. Itt rövid technikai szünetet iktattunk be, de a folyadékkal spórolni kellett, ugyanis ezen túra nehézségét nem csak a 20 csúcs megmászása, hanem az is adja, hogy közben a fennsíkon nincs vízvételi lehetõség! Az minden esetre aranyat ért, hogy 2 db izotóniás italt is lefagyasztottam, mert szép lassan olvadtak ki, és addig is jégakiként funkciónáltak a táskámban. 


Eztuán csaknem nyílegyenes úton, amúgy torony iránt közelítettük meg a Kis-Sár Bárcet (925 m) (leánykori nevén- és a táblán is ez szerepel: Mély- Sár Bércet), ahol kisebb tumultus alakult ki acsúcsot jelzõ oszlop körül, mivel kb. egyszerre értünk ide pár résztvevõvel. Itt ismét magunkhoz vettünk egy kis elemózsiát és búcsút intettünk a korábban hozzánk csatlakozó futó társunktól, aki ekkorra vélte úgy, hogy most már menni fog egyedül is, és ledobja magáról a balansztot - vagyis engem és Marci barátom :)


Hamar odaértünk következõ csúcsunkhoz, a Fekete- Sár- Bérchez (929 m) is, és nem is idõztünk itt a kötelezõ pecsételésnél tovább, máris célba vettük a következõ csúcsot. A leereszkedés után átvágtunk egy tanösvényen, majd az abból kiágazó jelzelen földúton haladtunk pár száz métert, tehát ezúttal nem torony iránt kezdtük meg a kapaszkodást, hanem "cselt" alkalmazva értük elõbb az adótornyot, majd magát, a Kõrös- Bérc 954 m-es csúcsát.


Innen ezalkalommal a kényelmesebb beton utat vettük igénybe a leereszkedéshez és a Fekete- Sár erdész ház elõtt balra forulva értük el a kék + jelzést, mejd errõl jobbra térve ismét a tanösvény jelzését. Ezt a kanyart ugyan le lehet vágni a bekerített területen való átmászással (ejáratnál és kijáratnál létra), de úgy ítéltük meg, hogy sokkal idõigényesebb lett volna, és az energiával is spórolni kellett még. Elhaladtunk 1-2 töbör mellett, majd nekivágtunk a csúcstámadásnak, ami ezúttal ismét nehézkesebbre sikerült a rengeteg ág, gally és egyéb természeti akadály miatt. Végül elértük a Vörös Sár-hegy (952m) csúcsát. 


Ezután ismét torony iránt, a sárga csúcsjelzésen csak átkelve, és a meredek, igen csak köves emelkedõt leküzdve értünk fel a Kukucsó-hegyre (941 m), ahonnan nyílt némi kilátás az Alföldre is. A csúcson nõtt fa lombjának árnyékában költöttük el szendvicsbõl és energia szeletbõl álló ebédünket, megünnepelvén, hogy a felén már túl vagyunk, a 10. pecsét is bekerült az igazolólapra.


A csúcsról leereszkedve elértünk egy a jármûvek által meglehetõsen "elhasznált" erdészeti utat és ezen haladtunk egy darabon mielõtt egy derékszögû kanyart le nem írva célba nem vettük az Ispán- hegy 912 m-es, köves csúcsát. Itt most nem idõztünk csak 1-2 percet, a lombok felett látható szõk panoráma megtekintését követõen folytattuk is tovább a túrát.


A csúcsról a hegy nyergén átkelve egészen 880 m körüli szintre ereszkedtünk le mielõtt nekivágtunk a meglehetõsen szuszogtató emelkedõ leküzdésének, melynek végén a sárga háromszög jelzést értük el. Ezen elindulva elhaladtunk a Bükk-hegyég jelenlegi csúcsa, a Szilvás-kõ (961 m) mellett, hogy végül elérjüka  túra részét képezõ korábbi csúcsot, az Istállóskõt (959 m). Büfé itt sem várt minket csak egy kereszt, így maradt a hátizsák tartalma, pedig innen már nincs messze (3 km) a Szalajka- völgy, amit érdemes megtekinteni, de majd máskor.


Visszatértünk a sárga háromszögre majd egy elágazásban a zöld háromszög jelzésre váltottunk. Utunk beletorkollott a kék + és zöld sáv közös jelzésébe, melyen elõbb jobbra kellett fordulnunk, hogy a bár rövid, de meglepõen meredek úton elérjük a Nagy-Kopaszt (903 m)


Lereszkedve a jelzett útra haladtunk vissza az elõbb elhagyott elágazás felé és ezúttal meg sme álltunk rajta a zöld sáv és a tanösvény találkozásáig. Mi itt egy jelzetlen,de szimpatikus erdészeti utat választottunk, de pár száz méter után kénytelenek voltunk nekivágni a kaptatónak. A Virágos- Sár-hegy (955 m) sem adta könnyen magát, kicsit keresgélni kellett a csúcsot jelzõ, félig kidõlt táblát, de végül siker koronázta erõfeszítésünket. Újabb kajaszünet következett és ezalatt a kb. 20 perc alatt más túratárs nem ért utól bennünket, ami azért volt érdekes, mert az Istállókõnél még mögöttünk voltak, sokkal rövidebb út pedig nem igen volt, de mindegy, biztos tudtak egy trükköt amit mi nem :)


Szívesen élveztük volna még a pihenést az erdõ csendjében, de menni kellett tovább, mivel a maradék hat csúcsról sem kerül be magától a lenyomat a lapra. Így aztán rövid tanácskozás és mérés után javaslatomra úgy döntöttünk, hogy célba vesszük az Õserdõ sarkát, majd egy erdészeti utat, ami elõbb elért egy bekerített területet, majd a Király-út felé fordult. Errõl keleltt a megfelelõ helyen áttérnünk a jobbra kiágazó újabb erdészeti útba, amely egy vadetetõig vezetett, Mi még az etetõ elõtt nekivágtunk a Büszkés- hegy (952 m) páfrányokkal övezett csúcsának, melyet hamarosan el is értünk. 


Rövid tájolás után ereszkedtünk le az OKT jelzése felé melyen az általam nagyon kedvelt Tar-kõ 949 m-es csúcsa volt a következõ áldozat. De ez az áldozat ismét nagyon megérte. Korábban az OKT bükki szakaszának teljesítése során már jártam itt, de alkalmam nyílt egy éjszakai túra sorána napfelkeltét is megnézni innen, de a látvány megunhatatlanul magával ragadó! Itt is pihentünk kicsit és elkészültek a kötelezõ fotók is.Még a pecsételés során született meg a túra favicce, amikro Marci barátom megkérdezte viccesen -miután kértem hogy készítsen egy lenyomatot az én igazolólapomra is-, hogy "Három-kõ?", erre én, "egy is elég" :))


Inne a kék jelzésre visszatérve egészen addig az elágazásig mentünk, ahol a kék balra, mi pedig a zöld háromszög jelzésen jobbra tértünk. Kisvártatva már hátulról csodálhattuk a Tar-követ immáron a Három- kõröl (906 m). Innen is fantasztikus a panoráma, de ezúttal nem idéztünk itt sokat, mentünk is tovább a jól járható erdészeti úton a következõ, 18. csúcsunk felé.


Ez pedig nem volt más mint a Nagy-Kõhát (946 m), melyhez nem egyszerû bejutni, mivel a terület - amin két adótorony is található - kerítéssel van körbevéve és csak egy létrán, valamint az igen csak dús növényzeten keresztül közelíthetõ meg a szinte elrejtett csúcstábla.


Visszatértünk a nemrég elhagyott útra és haladtunk rajta tovább egészen egy elágazásig. Innen kezdtük meg az újabb gallytaposást és küzdelmet az elemekkel, míg végre elértük a kistesó, vagyis a Kis- Kõhát (939 m) adótornyát és mellette a csúcsot jelzõ táblát. Itt számot vetettünk a készleteinkkel és megállapítottuk, hogy jól gazdálkodtunk, elég lesz a végéig a muníció.


Jól járható, kavicsokkal tarkított földúton kezdtük meg az ereszkedést és ezen mentünk egy darabig, amíg el nem értük a zöld sáv jelzését, ahol a kanyarban még mindig megvan a 3 db kõ, a Három-kõ felé vezetõ utat jelzõ táblán :) A keresztezõdésben balra forultunk és töbrök, víznyelõk által uralt mezõk mellett haladtunk el mielõtt több km után elértük a zöld sáv és + találkozását, és az utóbbin folytattuk az utat, immár megkezdve a lassú emelkedést is. Ismét csatlakozott hozzánk az OKT kékje és a Diabáz- víznyelõ barlangot elhagyva meg is érkeztünk Bánkútra. Csak hogy nekünk még hátra volt egy csúcs. A sípálya mellett kaptattunk felfelé mozgosítva az erõtartalékokat és értünk el a focilandára hajazó, NATO lokátor tövében rejtõzõ Felsõ- Borovnyák 945 m-es csúcsát.


Kész, megvan mind a 20!- ömömködtem, de hátra volt még a célegyenes, ami magát a sípályát jelentette. Ennek a végén majdnem sikerült produkálni egy leszúrt fetrenbergert, de még idõben megállítottam a mozdulatot így diadalittasan érkeztünk be a célba 10 óra 45 perc és 34 km megtétele és bõ 1500 m szintkülönbség leküzdését követõen. Marci megkapta a jubileumi 10. teéjesítésért járó kitûzõjét, elfogyasztottk a gyõzelmi vacsoraként szolgáló paprikás krumpli nagy részét - olyan sokat adtak, hogy nem ment mind - majd egy kis emelkedõ jött a kocsiig, ahol rövid tollászkodás után célba vettük Budapestet. A sokkal hosszabbnak tûnõ hazaút során megcsodáltuk az éjszakai Miskolcot is, végül az Árpád- hídnál váltak el útjaink, ahonnan rám még várt egy "hosszú" metrózás hazáig, de büszkén és boldogan aludtam el, mert megcsináltam az elsõ BÜKK 900-am!