Túrabeszámolók


Lepke (Vasas nagy 8-as)

JandiTúra éve: 20072007.03.18 23:29:16
Lepke 40

40 km, kellemes 1200-as szint, vicces útvonal, Balatoni látképek. Ennyi információ bõven elég volt ahhoz, hogy "Lepkézzünk".

Viszonylag korán, már reggel 7 órakor a vonyarcvashegyi vasútállomáson voltunk Apámmal, de meg kellett várni az Atti-féle csapatot, akik nem késtek sokat, csak kb háromnegyed órát...

Az Atti-ék ezúttal a 25-ös távot választották, de Dávid kemény volt, így õ velünk jött a 40-re.

Sajnos rajtban ekkor már hosszú sor volt, és a különbözõ iskolás csoportok nevezése miatt csak lassan lehetett haladni...végül 8:20-as rajtidõt kaptunk.

Észak felé vettük az irányt, és a faluból kiérve a turistaút fokozatos emelkedésnek kezdett, és vesztemre Apám diktálta a tempót. Én ugyanis light-os bemelegítést terveztem, meg hát nincs hozzászokva a szervezetem az ilyen "hajnali" terheléshez. Nem szóltam hogy lassítsunk, mert gondoltam hogy kemény vagyok, de éreztem ahogy savasodik a vádlim, és egyre görcsösebben megyek. Már majdnem fenn voltunk a Berzsenyi kilátónál, amikor szóltam, hogy nem ártana kicsit lassítani. Ekkor már teljesen le voltam merevedve.

Felértünk a kilátóhoz, pecsételtünk, majd felugrottunk a "toronyba" megnézni a tájat. Én ezt a mûveletet különös óvatossággal követtem el. Persze nem mulasztottam el kiröhögni magam, hogy milyen rosszul esett nem egész 5km emelekedõ, de azért egy percig se aggódtam, mert edzettségem bõven feljogosított ennek a 40-esnek a teljesítésére...és ezt tudtam is. ...de legalábbis sejtettem. :)

Szerencsémre ezután lankás terep következett, nagyjából szintesen haladtunk, és lejtõkbe bele-bele kocogtunk.

Gyorsan elértük a második EP-t, Büdöskutat. Itt kisebb büfé volt berendezve, de nem engedtünk a csábításnak, és gyakorlatilag pecsét után azonnal mentünk tovább.

Ez volt az a pont, ahol a lepke szárnyát (vagy 8-ast) mintázó útvonal elõször kanyarodik délfelé. Hosszú "nyargalás" következett sok aszfalttal, meg egy EP-vel (Pöspökházi völgy) fûszerezve.

Szerencsékre amikor már nagyon meguntuk a menetelést, az útvonal hirtelen felugrott keletre egy hegyre, majd a gerincen átbukva nagyon hangulatos, de kicsit köves, csúszós kocsiúton leballagtunk a balatongyöröki Szépkilátóhoz. Itt pecsét, aztán némi szöszölés után neki is ugrottunk a Pap-hegynek.

Meredek volt, meg ekkor már az idõ is jó volt, szóval szerettük. Dávid itt bemutatott valamilyen akrobatikus trükköt egy keresztbedõlt fatörzs átmászása közben, aminek következtében eztuán kisebb sebet hordott a tenyerén, de errõl az elõadásról sajnos lemaradtunk. Egészen pontosan Dávid hátul jött, hogy ne láthassuk. ...mindezt persze fényképezés címszóval. :D

A csúcson ismét "kiláttunk", valamint egy kb 10 perces pihit is beiktattunk. Az út innen se tûnt bonyolultnak, mégis csináltunk egy kis kitérõt, amikor egy elágazásnál reflexbõl az elõttünk lévõket követtük. Persze sejthettük volna, hogy turistautat ritkán visznek bozótosba, meg hát a jelzések is eltûntek. Nem baj. Az irány stabil észak volt, ami jó, és a "hivatalos" úttól se lehettünk messze, szóval folytattuk a menetelést, és rövid térkép elemzés után felugrattunk arra a gerincre, amin eredetileg is kellett volna mennünk. Én ezen a szakaszon nagyon szenvedtem melegtõl, de a gerincen már szerencsére volt egy kis hûsítõ szellõ is.

Ekkor jött a Vékonycser fantázianévre keresztelt EP, ahol volt valami rom is, meg becsatlakozott a 25-ös kör is, szóval innentõl nem voltunk egyedül. (A kisebb társaságot megelõztük, akiket a rossz úton követtünk, és nem is láttuk õket többet.)

Kevésbé élvezetes része volt a következõ szakasz a túrának. Egyenes-majd derészögû kanyar, majd megint egyenes. Ráadásul mindezt talán a legnagyobb melegben, plusz nem kifejezetten üde vidéken.

Jól esõ érzés volt ezután bekanyarodni az erdõbe, ahol gyorsan le is "gurultunk" a Szt. Miklós forrásnál elhelyezett EP-hez. A forrást persze szerettük, hiszen jó dolog mosakodni túrázás közben.

Ezután ismét a büdöskúti piknikezõ-hely következett, ahol a pecsét mellé ezúttal elfogadtunk egy-egy zsíroskenyeret is.

Csak úgy "röpködtek" az EP-k, szinte még el se indultunk a rövid szusszanás után, egybõl itt volt a padkõi EP, ami már a nyolcasunk utolsó szakaszán volt. Ezúttal nem volt kedvünk "kilátni".

A Csereze-hegyre menet nekem még jó kedvem volt, az út is hangulatos volt fenyvesekkel, ösvényekkel. A pont a hegy oldalában volt, egy elhagyott bánya felett. Itt az adminisztráció nem volt éppen zökkenõmentes:

"Hoppá, egy kisgyerek meghalt...nembaj. Elnézést kérek természtesen." - Mondta a pontõr viccesen, amikor érekezésemkor a pecsételõcucc felé vette az irányt, és közben majdnem eltaposott egy gyanútlanul üldögélõ gyereket...

...majd a "Szüzek elõre!" vezénymondat hangzott el, amikor mögöttem befutott a pontra kettõ hölgy túratárs.

Ezután ismét kicsi kavarás volt a navigációval, mert a lefelé vágtatás, plusz iskolás csoportok elõzgetése közben nem vettük észre, hogy hol kellett volna balra elkanyarodnia a turistaútnak, és õszintén szólva nem is keresgéltünk túl sokat, inkább jobbra lekanyarodtunk a faluba (Vonyarcvashegy), és ott mentünk le a mûútig.

A kápolnánál pecsét, rövid frissítõ, és barátkozás a gondolattal, hogy bizony nekünk ma még hegyet kell mászni. Már a térkép elõzetes tanulmányozása közben is örömmel konstatáltuk, hogy a szervezõk a túra végére beikatatták azt az aprócska slusszpoént, hogy miután leérünk a Balaton-partra, visszavezényelnek minket egy hegyre.

Na, ezt már nem szerettük. Bár Apám látszólag nagyon fitten "vágtatott" fölfelé a Vas-hegyre, mi Dáviddal tisztes távoból követtük. A csúcson pecsét, le a hegyrõl, vissza a faluba, és a görcs azért még elrángatott minket valahogy a vasútállomásig.

Célpecsét, kerek 8 órás teljesítési idõ, és ami hiányzott az a gratuláció. Apróság, de ugyanakkor az elmulasztása szerintem illetlenség. Nem is nagyon szokott ilyesmi elõfordulni.

A parkban való rövid rehabilitáció és vízhólyagszámolás után indultunk is haza.

Szép idõt fogtunk ki ismét, a táj nekem nagyon tetszett a sok kilátóval, és az is, hogy rengeteg, összesen 12 ellenõrzõpont volt elhelyezve, így lehetett érzékelni a haladást, és ezúttal az "itiner" is minden igényt kielégítõ volt. Jó túra volt.

Jandi

Dávid képei a következõ helyen megtalálhatóak:
http://picasaweb.google.com/qwaevisz/Lepke40