Túrabeszámolók


Hat Torony túra

TemplarTúra éve: 20152015.06.07 08:10:32

Hat Torony túra 31 km


Sokszor sokaknak mondtam már, ez az év egyik legjobb teljesítménytúrája. Magában hordja mindazt amiért szeretek túrázni. Nem pénzközpontú (nev. díj:400huf), hanem végtelenül barátságos emberi túra. Látszik rajta, hogy hat falu szervezi saját magának, az ott élõknek.



A történet a következõ. Reggel, halk készülõdés, majd Apu és Edit társaságában lekecmergünk a távolsági buszpályaudvarra (népszerûbb nevén "Parasztelosztó"-ba). Korai startot szeretnénk, mert nagy hõségre lehet számítani. Sajnos így is csak 7:40 körül tudjuk átvenni az itinert, amit Macska gyorsan lebélyegez, de csak az után miután Editet kifaggatta "A szántói híres utca" c. népdalról. Apuéktól hamar elköszönök, miután átkeltünk a vasúti síneken, mert úgyis gyorsabb vagyok és szeretnék minél több km magam mögött tudni a nagy meleg elõtt. Elsõ ellenõrzõpont Tarrós ahol kedves barátaim laknak, s a ponton egy 0,5-ös ásványvízzel várnak. Itt pillantok meg pár régi túratársat, akikkel kicsit beszélgetve tovább indulunk. A Kinizsirõl megy a szó, de senki sem lelkes, én se, pedig 1 hete voltam ott. Az emelkedõkõn elválunk és én teperek tovább Tékes felé. Itt az árnyékban megbújva két fa között egy úti kereszt látható, amit évek óta reménytelenül próbálok lefényképezni, most sem vagyok elégedett. Na mindegy. Innen egyenesen leszaladok Tékesre. Tavaly itt ínycsiklandó eper várt bennünket, idén finom kis süteménnyel és kis szódával várnak. A faluban két szép templom van egy római katolikus és egy evangélikus. Lassan emelkedek felfelé, s közben még hátranézek, hogy lássam egészében e dombok között megbúvó kis falut. A Vas Mihály-hegyen megérdeklõdõm a pontõrtõl, hogy idén hogyan áll a szúnyogokkal, mert tavaly majdnem megettek itt bennünket. Innen ismét lehet szaladni lefele, majd elhaladva a volt lõtér mellett Kisvaszarra érkezünk. Itt már komolyan elgondolkodom, mert a bal vádlim görcs elõtti állapotba kerül - a Kinizsi után még nem tetszik neki a menet. Gyors krémezés, majd megköszönve a pontõrök kedvességét és a müzli szeletet, megyek rendületlenül tovább Ágra, ahol egy süti befalása után már újabb emelkedésbe is kezdünk. Az az érzésem ezen a túrán folyton dombokat mászunk meg, és a 460m szint valahogy nincs rendben. Na ez után kezdõdik a túra legemlékezetesebb része jó 6-7km szántóföld amit persze most is a tikkasztó melegben érek el. Két éve itt ronggyá áztam, és úgy dagasztottuk a sarat, hogy komolyan fontolgattam, hogy kitépem az összes hajszálam, ha nem tudom már végre magam mögött. Csodaszépek viszont az aranyló búzamezõk, az illatozó kamilla ültetvények mindenfelé. A füvet lekaszálták az úton végig nekünk a túra elõtt pár nappal. Sajnos most nem tudok csemegézni az út menti meggyfákról, még nem érettek. Gerényes 25km. Zsíros kenyérre, szódára invitálnak a kedves hölgyek, de én visszautasítom, hiszen innen még van jó 6km-em és emelkedik az út, a nap meg tûz. A falut elhagyva itt érzem elõször komolynak a meleget, de a lábam legalább jól van. Pusztatetõt 12:05 érem el. Innen már csak lefelé halad az út, a távolban feltûnik Vásárosdombó. Közben Kövecs Feri robog el mellettem, majdnem rámhozva a frászt annyira elmélázok. Itt már nem futok, még egy 2km beton és bent vagyok. 12:46 elsõk között érkezem az iskola udvarában felállított árnyas sátorhoz. Apu már bent vár neki a nagy meleg miatt a 17-es táv is elég volt, ahonnan autóval visszahozták a szervezõk. Ez is a túraszolgáltatás része. No comment (mindezt 400hufért). Végén évrõl-évre változó kitûzõvel és megfogadva tavalyi intelmeimet, nem pogácsával, hanem csodaszép almával várnak. 14h után pár perccel Edit is berobog, s ezzel teljesíti elsõ 31-es távját. Megköszönve mindent elrobogunk, hogy éppen elérjük a 14:13-as pécsi vonatot. Nagyon nagy köszönet a szervezõknek, pontõröknek, sofõröknek, hogy idén is egy felejthetetlen emlékkel ajándékoztak meg bennünket és örömmel tudtuk mondani, hogy: Jövõre újra jövünk.