Túrabeszámolók


Téli Mátra

Norbert AlexanderTúra éve: 20152015.02.04 07:15:45


TÉLI MÁTRA M – EMBER TERVEZ, IDÕ VÉGEZ


 


A tavalyi éles túraszezon óta már nagyon vártam a téli szünet végét, és az elsõ igazi megmérettetést. Igazából csak hóra számítottam, azt azonban nem tudtam mennyire lesz nehéz, mivel még ilyen körülmények között ez az elsõ havas túrázásom. Szalmakalapomat most siltes bundás sapkára váltottam, forró menteatea vatikáni kenyér, pár szendvics és némi váltóruha pihent a táskámban. Magamra dupla zoknit, túracipõmet, természetesen ruhát és a tél alatt kis zsírpárnát szereltem fel.


 


VÖRÖSMARTY FOGADÓ – DAGONYA, ÁRADÁS ÉS KITÉRÕ


 


Még csak fél8 kor értem oda, de már nem volt hely parkolásra az iskola környékén, forgalom irányító polgárõrség segített a parkolásban ami majdnem a kisvasút megállója mellett sikerült. A suliban sem volt jobb a helyzet, bár a szervezõk profin uralták a tömegkavalkádot.


 


Nem sokkal rajt után kellett szembesülnöm azzal a ténnyel már a Z+ elején Mátrafüreden, hogy itt bizony csekélnyi hó esett, és a turista vonalon nem a hó volt letaposva hanem a sár. Reméltem hogy ez feljebb megszûnik, de sajnos ez nem így volt. Z- útján felfelé cserkõbányáig sokszor az avarba könnyebb volt menni mint a lucskos sárba. Amikor felértünk a bánya fennsíkjára, kicsit biztató volt a fagyos szél és a talaj is már keményebb csúszósabb volt. De ahogy elhagytuk a bányát és elértük a kis – hidas folyást,ami most inkább nagy hidas folyamra hasonlított, szembesülnünk kellett, hogy ezt lábmosás nélkül nem ússzuk meg. Bár az elsõ kiöntést még egy kõrõl kõre lépve megúsztuk a másodikat már csak azt a követ is úgy lehetett kitapintani ha beleléptünk a vízbe. Innentõl kezdve csuromvizessé ázott a cipöm és kiszáradni sem nagyon tudott már a Z- útvonala sáros pocsolyás úton vezetett. A hó már gyarapodott így az avarba mindig könnyebb volt menni, de az út kanyarodását nem volt könnyû követni. Sajnos sokkal megeröltetõbb volt így ez a táv . Ember tervez idõ végez.


 


Sebaj mondom magamban majd Lajosházáról könnyeb lesz a Z+ on. Gondoltam is magamban, hogy végre Lajosházáról most nem kell megmásznom az oly nehéz Snégyzetet, mire egy biztonsági ember jött a tömeggel szembe, és kiáltozta hogy az S és M távnak a Nagy patak áradása miatt ki lett váltva a Lajosházai Ellenörzõ állomás, és az Snégyzetre kell áttérniük. Ember tervez, idõ végez.


 


Az erõ és idõ beosztásomat, hamart átkellett kalkulálnom mihelyst rátértem az S négyzet okozta bosszúságokra. A hó gyarapodott az emelkedõ emelkedett, de a túristaút itt is latyakos volt, s a cipõm mire kiszáradt volna kapott mindig utánpótlást. Végül is a kitérõ csak havas jeges mûútig tartott, s utána csak követni kellett a majd 3 km hosszú lejtõt, hogy aztán a Z+ba érve felmásszunk a Vörösmarty fogadóig. A kelletténél nagyobb emelkedés vezetett fel s komolyan fontolóra vettem a TH elõtt, hogy áttérek a kisebb távra.


 


PISZTRÁNGOS TÓ - A LAZÍ TÓ


 


Forró tea, cerbona, egy szendvics, vatikáni kenyér, zokni csere és egy kis idõkalkuláció adott erõt a továbbiakhoz való folytatáshoz. Negyed óra elõnyöm volt, s a pisztrángos tóig minimális szintemelkedéssel kellett csak számolnom. A hó itt már legalább 10 cmerésre gyarapodott, ennek ellenére nem tartott sokáig a száraz zokni a lábamon, mivel még voltak latyakos részek a turista útvonalon keresztül. Tíz perc elõnnyel fordultam a legkönnyebb részen tovább a pisztrángos tóig.


 


KÉKESTETÕ – FAGYHATÁR


 


Két zsíros kenyérrel tankoltam fel a túra legnehezebb részére. Már a pisztrángos tónál gondolkoztam hogy hogyan érdemes megtenni ezt távot, most Istenhez fohászkodtam, hogy sikeresen vegyem fel. Meglepõen gyorsan gyarapodott a hó vastagsága, olyannyira hogy már nem is kellett a túristajelzést követni, hiszen a a letaposott hó tökéletesen követhetõ volt. Kis lépésekben haladtam és meglepõen kevés energia kifejtéssel értem el a Sötét láp nyerge nevezetû fennsíkocskát, áttérve felfelé az országos kék turista vonalba. Az emelkedõ kitartott, vele együtt én is, a hó csakugyan így tett. Mire ezt a 200 métert is megmásztuk a hó már félméteres volt, és így már azért nehezebb volt elõre engedni a fútókat mert majd belesüppedtünk turista út szélei hóba. A cipõmet már átfûtötte lábam melege így ezzel nem volt problémám.


 


GYÖKERES FORRÁS - KÖZELEG A DAGONYA


 


Csak 4 perccel csúsztam el az idõhöz képest, így kényelmesen kortyoltam a síházban a forró teát egy vatikáni kenyér és sok turista társaságában. Úgy gondoltam hogy ha ezt a távot meghúzom, akkor jelentõs idõre nyerek szert. De hát ember tervez, idõ végez.


 


A parkoló aljáig volt a legkönyebb. Utána pedig a legnehezebb. Az út meredek lejtõn vezetett lefelé amivel még nem is lett volna gond. De a hó itt már annyira le volt taposva, hogy a nagyobb szögû lejtõkön túrabotommal is csak botorkálva tudtam lecsuszikálni. Egy idõ után meguntam a bénázást és még a P+ elején nagyobb tempóra váltottam. Az eredménye egy buhanás és egy pördülés lett amibe a legrosszab a kesztyûtelen kezeimbe hatoló hideg volt. De mire újra 600 méter közelítettük meg, a havas tájban újra megjelentek vízátfolyások és vele együtt a lábmososások is. A talaj újra sáros latyakos lett s több helyen kötelet szereltek fel a szervezõk , a könnyebb a haladás érdekében. Így volt ez a híd elõtt amelynek egyik lépcsõje, nem volt lerögzítve. Késõbb pedig a P – azon távján a hol keresztezzük az erdei utat s a levisz a Somor patak völgyébe. A turista út itt már egy az egybe , sárban vezetett és a hó vastagsága is folyamatosan veszített bõségébõl.


 


MÁTRAFÜRED – SÁRFUTÁS


 


Az eleinte lévõ lejegesedett hó, majd újra a csúszós sáros latyak csaknem húszperces késésbe vezetett. Ember tervez, idõ végez. 4 kmre volt még hátra, 35 percre. amikor a Gyökeres forrás pihenõjétõl lejöttem a turista útvonalra már éreztem, hogy nincs veszíteni valóm. Az út itt már nemcsak saras volt, hanem rendesen állt a bokáig érõ sárban. Így kértem még Istentõl egy kis tartalékerõt, s turistatársaimtól sûrû bocsánatot, s futásnak eredtem. A cipõm jól tartott, dagonya nem gátolt meg, csupán azok a szakaszok amelyek szûkebbnek bizonyoltak s a meredek oldaluk egy esetleges bukta után, szép repülést eredményezett volna a mélységbe.


 


Mikor beértem Mátrafüredre hét percem volt még elérni a sulit. A hasam már görcsölt a lábam már fájt, a sál nem is tudom milyen helyzetbe tekerödött körbe a nyakamon, úgy szedtem a levegõt mint egy tüdõbeteg. derékig saras voltam, így rongyoltam be a célba, s mutattam a telefonom lévõ stoppert, hogy épphogy megvan a 7 óra szintidõ.


 


Az gratuláció oklevél kitûzõ joghurt után majd félmeztelenre vetkõztem, s nagy nehezen találtam egy széket, amin végremegpihenhettem. Ezután mikor elindultam kicsi kocsim felé vettem észre , hogy itt már kisütött a nap, s hónak nyoma sem volt. Sikerült.