Túrabeszámolók


Bükki kilátások

kekdroidTúra éve: 20072007.03.04 17:33:25
Bükki kilátások 2007

Kora reggel van, ébreszt az óra, az ablakon át pedig látni, ahogy a Nagy-Eged felett pirkad... ez a látvány kiugraszt az ágyból, kinézek és nem látom a beígért felhõket, érdemes lesz elindulni a Bükkbe.
A rajthelyre idõ elõtt érkezem meg (kihoznak), az elõnevezésnek köszönhetõen csak egy aláírást kell produkálnom az adataimmal elõre kinyomtatott nevezési lapra. Bár a mûveletet másodikként hajtom végre, mögöttem máris van néhány elszánt korai induló. Hét óra pár perckor indulok, indulunk el, rögtön benézve a legelsõ kanyart, a Z+ elágazását a Bacsó-völgy felé. Gondolatban visszavonom az összes eddigi (mégha oly kevés is) túrázós tapasztalatomat, majd gyors korrekció után indulás fel a völgyben. A talaj, várakozásaimmal ellentétben nem fagyott, de ez a sár még nem sár, egészen könnyedén járható. A nap még nem süt be a völgybe, de az erdõ a leginkább barátságos arcát mutatja. Ahogy haladok feljebb a Kelemen-széke felé, úgy használhatom ki egyre inkább a kétfokozatú aszinkron manuális nyomatékrásegítõket, azaz túrabotjaimat. Egy sporttárs barátságosan utat enged, pedig nem is akartam megelõzni - a gesztus nagyon jólesett.
Fent kilátás vár a javából (már felfelé menet is megérte néha hátrafordulni, észak felé), valamint egy bélyegzõs pont. Itt csatlakoztam az elõttem haladó sporttárshoz, együtt mentünk végig a túrán. Az Õr-kõ-rétre vezetõ emelkedõ nem kis feladat, onnan felmenni a hegycsúcsra már nem is volt olyan nehéz. Itt is csodás panoráma tárult elénk, és itt is bélyegzõs pont volt. A hegyrõl való leereszkedést a Kéktúra útvonalának követésével folytattuk, helyenként köves ösvényen, hazai pálya, ennek ellenére benézek egy kanyart, majd gyorsan korrigálunk. Pes-kõ-kapu, majd a Cserepes-kõ barlangja következett az úton, az utóbbinál az elsõ személyzettel ellátott ellenõrzõpont. Almát kaptunk a készséges pontõrtõl, miután elvégezte a szokásos adminisztrációt, majd folytattuk utunkat. Nem lehetett gyorsan haladni, mivel az állomási személyzetet kiegészítõ kiskutyát folyton vissza kellett zavarni gazdáihoz.
Õserdõ, Toldi-kapu, emelkedõ, az utolsó elõtti a "nagyok" közül. A végén a Tar-kõ kopár pereme vár minket, megint pont, megint kilátás - idén harmadszor járok itt, mégsem tudom megunni.
Még egy pillantás a Bükk déli hegyeire, Felsõtárkányra, Egerre, a nyugaton is gyülekezõ felhõkre, a Mátrát inkább csak sejteni lehet. 1000 méter szintemelkedésen túlestünk, de a távnak alig több, mint a negyedét tettük meg. A kéket követjük, le-letérve a kövesútról, késõbb aszfaltút, elágazás, végül érkezés Nagymezõre. Megtesszük a kitérõt a síházhoz (valószínûleg csak a sífutók miatt síház, idén miattuk sem), zsíros- és vajaskenyér, hagyma, pirosarany, szõlõcukor, minden földi jó a kedves családtól. Sokáig nem idõzünk itt sem, de amire elindulunk, már egyáltalán nincs napsütés. A zöld sáv jelzésen hagyjuk el a Bükk-fennsíkot, sok túrázót látunk szembejönni. Látványos, mégis könnyen járható út visz le, néha egy-egy emelkedõvel, hogy ne unatkozzunk. Még egy pont van (ez most lyukasztós, a Tar-kõn is ilyen volt), utána átkelés a Felsõtárkány-Lillafüred mûúton. Mûúton megyünk tovább mi is, a Bükki Kék nevû útvonalat követve Pazsagig. Utolérnek az elsõ futók. Pazsagnál pont, frissítés saját készletbõl, itt még egy kicsit kivilágosodik az ég. A K+ letérése egy jó hosszú lejtõt jelent, kellemes, laza tempóban végigfutjuk, az alján vár még egy ep., bélyegzõvel. A Hosszú-völgy és a Hór-völgy egyaránt szép szakasza a túrának (pedig nincs is merész kilátás), viszont határozottan beborul az ég. Az emelkedõ Ódorvárra nagy mumusnak számít, de ez is véget ér egyszer. Hogy örömünk ne legyen akkora, el is kezd csöpögni az esõ, ezt nem is hagyja abba nagyon sokáig.
A pontot a vár fokán találjuk, dél felé még egész messzire ellátni, a Kövek vonulata azonban felhõbe burkolózik. Belegondolok, hogy még lehet olyan, aki most ott gyalogol, vagy most jön le a hegyrõl... nem egyszerû dolog. Innen még emelkedõ, majd lefutás a Szent Erzsébet-forráshoz (ami nincs is szorosan rajta az útvonalon, tudom), majd újra ivászat, az utolsó ponton, Völgyfõ-háznál. A pontõrök próbáltak összerakni egy pavilont, remélem sikerült végül nekik.
Az utolsó szakasz következett, nem kevés sárral megspékelve. A S+ letérésénél még ott volt a tarvágás, amely megint elképesztett, ott volt a tényleg-utolsó-emelkedõ és Síkfõkút, Noszvaj házai az esõfüggöny mögött. Végül pedig a turistaház, újra a rendezõség, gratuláció, oklevél és kitûzõ, amelyeken most ködbe burkolózott zöld erdõ volt látható. Valamint várt még rám egy emberes adag paprikás krumpli, amelynek elfogyasztása közben figyeltem az ismerõs és ismeretlen arcokat érkezni és távozni.
Végül távoztam én is, egészen a noszvaji mûútig, egy hazaszállításra várva az éppen a belvárosban tartózkodó családom jóvoltából.
Kritikai rész: megint nem lehet egy szavam sem, a rendezés, az ellátás, a pontok elhelyezése, minden teljesen a helyén volt. Köszönet a rendezõségnek a túráért!