Túrabeszámolók


Mecsek éjszakai / Esti Mecsek

JandiTúra éve: 20062007.02.28 16:14:29
Mecsek éjszakai - 2006

Így Szuadó 40 elõtt pár héttel (aminek az útvonala elég sok közös pontot mutat a Mecsek éjszakai útvonalával) nézegettem a leírásokat, és arra a furcsaságra lettem figyelmes, hogy egy ilyen remek túráról, mint a Mecsek éjszakai, még nem született itt beszámoló. Ez hát a legfõbb oka, hogy a túra után ilyen késõn írok róla.

Tehát: 2006 szeptember utolsó hétvégje. :) Gyuri barátommal úgy döntünk, hogy megcélozzuk a Mecsek éjszakai 37km-es túrát, ami mellé jár még egy 30-as túrához átlagos 1300m-es szint is.

Nekem ez volt az elsõ hivatalos TT-m ráadásul mindjárt éjszaka, de különösebben nem féltem tõle. Pedig félhettem volna. :)

A túra napján Szombat délelõtt indultunk Szegedrõl (szegedi egyetemisták lévén), és a hangulatos buszozás után kora délután már Pécsett találtuk magunkat. Laza városnézés (Gázi Kászim Pasa Dzsámija, és a néhol meghagyott korán idézetek) megküzdöttünk a helyi közlekedéssel, és Uránváros után 16:30 körül már a Teca-mama kisvendéglõjénél (Start/Cél) hangoltunk a túrára.

A délelõtti 90k-s bicótúra utolsó résztvevõji ekkortájt araszoltak be a célba. Hamarosan kiderült, hogy az egyik "arc" indul az éjszaki hosszú gyalogoson is, és ráadásul futva...ennek megfelelõen õt az esti rajt utáni elsõ emelkedõn láttuk utoljára. :) Hiába...a Simics Tamás emléktúra csak az igazán elszántaknak van kitalálva.

A legkorábbi 18:00-ás idõpontban elrajtoltunk, mert szerettünk volna még világosban bemelegíteni. Az Éger völgybõl hamar ki kellett kanyarodni, és megkeztük hosszas, de viszonylag lankás emelkedésünket a Jakab hegy felé. Az elsõ EP a Mohosi kiskút volt, amolyan bemelegítõ EP-ként, itt csak egy zsírkréta várt minket.

Hamarosan ráértünk a Panoráma-útra, ami számomra a túra egyik legkellemesebb része volt. Itt már kezdett sötétedni, de lámpákra még nem volt szükség, és nagyon hangulatos, szûk ösvényeken vezetett az út. Kilátás sajnos nem volt, mert ahhoz túl nagy volt a növényzet, viszont a haladást sok helyen keresztbedõlt fák nehezetítették. A nyári estéket idézõ kellemes idõjárás viszont nagyon élvezetessé tette ezt a szakaszt.

A következõ EP a közvetlenül a Babás-szerkövek névre keresztelt sziklaomlás szerûség alatt volt, amit simán kihagytunk volna, ha a pontõr nincs résen. Ennél az EP-nél gyönyörû kilátás nyílt egy kiugró szikláról az éjszakai Pécsre. Ennek örömére tartottunk egy 5 perces frissítõt is, ami már csak azért is emlékezetes volt, mert Gyuri ekkor hagyta el a folyadékkészletének a túlnyomó többségét, 1L vizet. :D

Ezután következett a túra legmeredekebb kaptatója: gyakorlatilag egy sziklafalon, ami szerencsére nem volt túl hosszú (kb talán max olyan 100m), mert igencsak tûdõpróbáló feladat volt megmászni.

Ekkor már fennt voltunk a Jakab hegyen, ahonnan egy kellemes végig enyhén lejtõs sétával haladtunk Orfû felé egy erdészeti úton. Útközben sajnos kb 15 percet vesztettünk egy kisebb technikai szünet miatt, amit most nem részleteznék. :) Azért persze beugrottunk a Laci-forráshoz pecsételni, ami kicsit hülye helyen van, mert kb egy olyan 0.5 km-t ugyanazon a szakaszon kell megtenni a forrásig, meg onnan vissza az útra.

Végre Orfû, és civilizáció. :) Mindig is szerettem Orfût, és most sem volt ez másképp, de azért az érzéseimet megzavarta egy-két apróság. A méltán kedvelt tóból már csak a sötétség miatt sem lehetett semmit sem látni, meg hát az út sem éppen arra vezetett...valamint ekkor már kezdte meghozni az eredményét a rossz cipõválasztásom. Sajnos egy igen vékony talpú teremcipõben mentem, és talpam kezdett elkopni...de legfõképp a sarkam...így hát a folyamatos "aszfaltozás" Orfûn ilyen szempontból nem volt túl kellemes.

Kezdõdõ gondjainkat enyhítendõ meglepetés zsíroskenyér-party várt ránk az egyik kanyarban, és persze jutott mellé nem kicsit forró tea is. :)

Ezután ismét bevetettük magunkat a vadonba, és ismét hosszas emelkedésbe kezdtünk. A Nagy-kõ oldal környékén ismét zsírkrétás EP, majd egy iszonyatosan hangulatos, koromsötét, mély völgy következett, aminek az alján valószínûleg idõleges patak folyhat...tekintve, hogy túristaút, az hol volt, hol nem volt, de leginkább köves patakmeder féleséget kerülgettünk hol jobbról, hol pedig balról. Szerencsékre a túra elõtt szárazabb idõ volt, így nem kellett vízzel és sárral küzdenünk.

A völgybõl egy vágásra értünk, és õszintén szólva jólesett a viszonylagos világosság a nyomasztó sötétség után. A Lóri kulcsosháznál egy kedves öreg bácsi igazított minket útba, miután reflexból rossz irányba indultunk a pecsételést, és rövid "fújást" követõen. Azért az kiderült, hogy ez az irány se volt épp a legjobb, mert egy meredek kocsiúton halatunk kilométereket fölfelé mindenféle túristajel nélkül. :)

Szerencsére Gyuri eltalálta a hegy tetején, hogy merre kell fordulni, és sikerült csatlakozni egy másik csoporthoz, akiknek a segítségével könnyedén megtaláltuk a viszonylag trükkös Vágotpusztai leágazót.

Kõlyuk elõtt nemsokkal azért, hogy ne unatkozzunk, egy kisebb hidacska összedõlése miatt tökig gázoltunk a lapulevelesben, majd némi sár, és munkagépek kerülgetése okozott felhõtlen örömmel teli pillanatokat. :)

Az EP-n kellems tüzecske várt minket, kicsi pihi + elemcsere, mert a Cat-Eye biciklilámpám - amivel végig világítottam - már igencsak kezdett "pislákolni".

Ekkor jött a híres-hírhedt Zsidóvölgy, amellyel már a startban is ijesztegettek minket. Ki is derült, hogy nem alaptalanul: igen nehezen járható, köves-sziklás, keresztbedõlt fákkal teli szûk ösvény vezetett a völgy alján. Gyuri el is kezdte feszegetni a völgy névválasztásának okait, de ebbe most inkább ne menjünk bele. Õrültségem egyik biztos jele volt viszont, hogy én szerettem ezt a sokat szidott szakaszt, mint ahogy mindig is szerettem az úgymond technikailag kicsit nehezebb részeket, ahol nem csak rohan az ember elõre ész nélkül, mint a gyorsvonat.

Amúgy itt értük utol késõbbi utitársainkat, akik szintén hatkor indultak, és õket is elküldte a Lóri kh-nál található kedves bácsi, csak õk rossz irányba fordultak a hegy tetején. Elmondásuk szerint egy órájukba tellett, míg visszataláltak. :)

Innentõl végig együtt haladtunk, ami hasznosnak bizonyult, mert többszörös teljesítõk voltak, így a tájékozódási gondjaink megszûntek. ...igaz Gyurinak az említett eltévedõs sztori után akadtak kétségei a megbízhatóságukkal kapcsolatban. Mondta is miután kis cinkelgetés közben szóbakerült, hogy lassúak voltunk eddig, hogy mi legalább ésszel dolgozunk. :)

A völgy végefelé iszonyú sûrû fiatlaos bozótban vezetett a turistaút. A látótávolság gyakorlatilag nullára csökkent, csak érzésbõl mentünk. Az ösvény amin haladtunk, akár vadcsapás is lehetett volna. Szerencsére nem az volt, így ezt is megúsztuk eltévedés nélkül.

Lapis. Cukorka. Meg a kalandtúrának beillõ szakasz után izmos kis emelkedõ. Ekkor már éreztem, hogy ha nem lennének a többiek, akkor fele olyan gyorsan se mennék, valamint a talpam gyakorlatilag megszûnt létezni. Fájni azért még fájt. Gyuri ekkor bejelentette, hogy meghalt. :)

Ettõl persze függetleníteni tudta magát, és megállás nélkül haladtunk tovább egy hosszú, szinte végtelennek tûnõ enyhébb, de alattomos kaptatón a Sós-hegyi kilátóig, egyetemi sztorikkal múlatva az idõt.

Az EP a kilátónál, és ekkor már megnyugodhattunk: innen már nem lehet föladni a túrát. A kilátóra persze már nem mentünk fel. Leroskadtunk a tövébe, és inkább ott töltöttünk el 1-2 percet.

Ekkor azért már erõsen a végét járta az erõnlétem, és a talpam is, így a hangulatos szakaszok ellenére nem sok mindenre emlékszem, mert már csak arra koncentráltam, hogy beérjek.

Szerencsére a kilátótól már gyakorlatilag végig ereszkedtünk...aszfalt...majd trükkös letérõ egy erdei ösvényre...kis hidacska...de a srácok a tájékozódási buktatókat nagy rutinnal oldották meg...és hipp-hopp elértük az uccsó EP-t valahol talán Mecsekszentkút környékén.

Utoljára azért még kishíján kitörtem a nagylábujjam egy kõben, hogy az is fájjon. :)

Megváltással ért fel újra beérni az Éger-völgybe, újra elhaladni a délután megcsodált völgy menti tavacska mellett (csak most visszafelé), és végül beporoszkálni Teca-mama kisvendéglõjébe.

Hajnali 2:48-kor értünk vissza a célba, ami azt jelenti, hogy 8:48-alatt tettük meg a távot. Elsõre nem is rossz. Ennek elismerése képpen kaptunk "Mecsek Éjszakai" kitûzõt, amit nagy büszkeséggel azonnal ki is tûztünk. :)

A vendéglõben jutalom virsli + tea, élmények összegzése, majd útitársainktól való elválást követõen hajnali csövezés egy külvárosi buszmegállóban az elsõ járatra várva, majd Uránváros, Pécs-Belváros, és végül több órás utazás, és Otthon.

Összességében a szervezésre nem lehetett panasz, minden EP-n hasznos infókkal láttak el minket (pl öreg bácsi a Lóri kh-nál), és a szolgáltatások az elvárható szinten voltak. (talán még fölötte is kicsivel)

Remek túra volt, sok érdekes szakasszal, csak ajánlani tudom mindenkinek.

Jandi